Állítólagosak

Mindig elképesztő, amikor önmagukat liberálisnak vélő, állító emberek/csoportok/pártok a jogállamra, jogszerűségre erőszakkal támadó, tömeges zavargásokat védelmeznek, mentegetnek, ideologizálnak. Amikor randalírozókat támogatnak, elkövetőknek drukkolnak. Amikor törvénysértő zavargókhoz húz a szívük és szavuk.

Feltéve nyilván, hogy valóban demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság az, ami az erőszak, a zavargás politikai környezetét adja. Teljesen függetlenül attól, hogy a mi favoritjaink birtokolják-e a végrehajtó/törvényhozó hatalmat vagy sem. Ezek a "liberálisok" (akár a populisták) általában persze csak akkor tartják demokratikusnak a demokráciát, jogállaminak a jogállamot, ha az övéik vannak hatalmon. Így aztán könnyen megvan az önfelmentés.

Ezek az önmagukat liberálisnak állító emberek/csoportok/pártok igazából nem liberálisok. Csak idézőjeles, csak állítólagos liberálisok. Mert egy igazi liberálisnak a jogállamhoz húz a szíve. Sosem a blokádolókhoz, hídfoglalókhoz, útelzárókhoz, téren sátorozókhoz, kődobálókhoz, gyújtogatókhoz. Az igazi liberális a következő választásokra gondol. Nem a pár órás/napos nyílt színi térnyerésre, a pünkösdi királyságra.

Ezek az állítólagos, idézőjeles liberálisok élcsapatként élik magukat. Állandóan az események irányításáról (=a hatalomról) álmodnak. Hasonlóan a populistákhoz, megvetik a tömeget, a népet, de azokkal ellentétben nem küzdenek meg annak kegyeiért. Döntse el ki-ki, melyik a rosszabb.

A nép megvetésétől nem teljesen függetlenül szemlátomást nehezükre esik feldolgozni az esetleges, de felettébb kellemetlen tényt, hogy magyarnak születtek. Naponta többször, színre-szóra ki is nyilvánítják, hogy ez egy valójában szégyellni való állapot. Meg hogy nem akarnak ilyen országban élni. Jobb helyeken bezzeg minden jobban van. Ott ilyesmi nem fordulhat elő, ami itt előfordul. De ha kiderül, hogy mégis, akkor szemrebbenés nélkül lapoznak tovább. Magyarország érdeke valahogy mindig kimarad szempontjaik közül.

Ezek az idézőjeles liberálisok nem igazán szeretik a vitát. Csak lájkolgatják egymást, csak bólogatnak egymásra bőszen. Vitában hamar leolvad róluk a máz. Előbújik gyorsan az erőszakosság, az intolerancia, a minősítgetés, a denunciáló hajlandóság.  Nem sokat adnak  (akárcsak a populisták) a következetességre sem - ha egy érv éppen most kedvező előjelű, akkor elő vele, ha meg véletlenül ellenkező, akkor felejtsük.

A állítólagos "liberálisoknak" nem sok köze van bármiféle valódi liberalizmushoz. Hogyan is lehetne liberálisnak látni az erőszakos, élcsapat-, bolsevik tempót? Pártocskák, emberek. Nem is számíthat Magyarország népe tőlük semmi jóra. Értelmes liberális szóra például, nehéz ügyeiben.