2018. április 13., péntek

Villámgyors reakció

Az USA-nagykövetség a Figyelő listájáról (itt)


Az indokolatlanul villámgyors, ezért árulkodó reakció is alátámasztani látszik a hipotézist, miszerint a Soros-hálózatban titkosszolgálati fedőszerv-hálózatot tisztelhetünk.

2018. április 7., szombat

Választási útmutatás, 2018. április 7.

Hatalmas, történelmi léptékű folyamat zajlik Nyugat-Európában már évtizedek óta. Alattomosan, lopakodva, lépésről lépésre,  álcázottan, mindazonáltal mégis egyértelműen és világosan. Európa elárasztása arab és afrikai tömegekkel, Európa elarabosítása/afrikanizálása, az európai népesség összetételének mesterséges átalakítása. Nincs igazából ebben semmi új, mindössze annyi, hogy most már végképp elérkezett az idő ennek a történelmi folyamatnak megálljt parancsolni. Végképp elérkezett az idő, hogy Európa elaltatott, manipulált, jólétben elpuhult népe felébredjen bávatag szendergéséből. Felébredjen,  összeszedje magát, és csodálatos, különleges, egyedi történelmi örökségének, az európai civilizációnak védelmére keljen.

Ehhez foghatóan fontos teendő ebben a történelmi pillanatban nincs is más, egyetlen egy sem. Ehhez képest minden más egész egyszerűen szánalmasan lényegtelen. A beözönlésnek nemhogy szervezése, támogatása, de elfogadása, passzív tudomásul vétele, jelentőségének bagatellizálása, ne adj Isten, tényének tagadása is árulás. Mégpedig nemcsak közönséges, szimpla árulás, hanem árulás az ötödik hatványon.

Árulás a magyar haza létérdekei ellen, árulás közép-európai mivoltunkból adódó érdekeink, árulás átfogó európaiságunk, árulás az egész nyugati civilizáció (a "fehér ember", vesd össze a "fehérek közt európai" költői megfogalmazással), és végül árulás az egész emberi nem, az egész emberi civilizáció ellen is, hiszen Európa felemésztésével Fekete-Afrika/Közép- és Közel-Kelet azon tíz- és százmilliói is valódi segítség, esély, remény és példa nélkül maradnak, akiknek testvérei Európa felemésztésére ide útra kelnek.

Ocsmány, tömény egy árulás, még ha nem feltétlenül tudatos is. Elkövetőit átkozzák is majd érte visszamenőleg  a soron következő európai nemzedékek, amelyeknek véres harcokban, sokkal kedvezőtlenebb esélyekkel kell majd megvívniuk a küzdelmet mindazokért az értékekért-eszményekért (az "európai értékekért"), amelyeket elődeik már egyszer birtokoltak, de amelyeket oly könnyelmű léhasággal el is tékozoltak.

Nem kérdés, hogy Orbán Viktor és a Fidesz viselt dolgai mindehhez képest eltörpülő súlyúak. Nem ez volna a helyzet, ha lenne akár csak egyetlen ellenzéki párt is, amelyre az invázió elleni védekezés ügyét itt és most Magyarországon jó szívvel bízni lehetne. (Némelyik esetében még abban sem lehetünk elég biztosak, hogy szeretik-e egyáltalán a hazájukat, szeretik-e egyáltalán a magyarokat.) De sajnos nincs. Egyetlen szál sem. A politikai váltógazdaság egyébiránt rendkívül kívánatos állapota utáni olthatatlan vágyunkat ezért legalább négy újabb évre jegelnünk kell. Beteges aránytévesztés lenne másképpen cselekedni.

Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük: azon bizonyos "viselt dolgok" (nem tehetünk úgy természetesen, mintha ezek nem léteznének) mindegyikének szaga az "ellenzék" felől is árad rettenetesen.

Tulajdonképpen egyszerű tehát a képlet: Az árulás ötödik hatványa mindenképpen nagyobb bűn, mint bármilyen más vétek, amelyben amúgy persze az árulók maguk is vétkesek.