2014. április 10., csütörtök

Lincs

Elsodort egy lányt, rátámadtak (itt)

Rendkívül antiszociális bűncselekmény-fajta a közlekedési baleseteket követő lincselés, önbíráskodás.
Önmagán messze túlmutatóan, totálisan támadja a társadalom legalapvetőbb értékeit. Tovagyűrűződő hatásai iszonyatosak lehetnek. Az ártatlanok életét követelő szörnyű romagyilkosságokat is nehéz elképzelni Szögi Lajos halála, Olaszliszka nélkül.
Remélhetőleg az igazságszolgáltatás példás, elrettentő erővel sújt le ezekre a vadakra is.

2014. április 2., szerda

Rogán, Simon - egykutya?

Rogán tetőkertje (itt)

Rogán és Simon. Meg a lakhatási támogatások - Karácsony, Józsa, L. Simon. Meg földgáz-kereskedelem, MET, 17 milliárdos osztalék, egyik strómanja is, másik strómanja is. Milliárdos tanulmányok Paksnak. Meg annyi más. Van alkalom a merengésre. Lehet, hogy mégsem arról szól a politika, amiről mindig is hittük, a közjóról és az igazságosságról? Legalább részben? Lehet, hogy mi - esetleg adót is fizető- megfigyelők szerencsétlen balekok vagyunk csupán? Az egyik kutya, a másik eb? Lehet, hogy a szerzés maga a lényeg?

"Hátha csak álom, egyszerű álom az egész? Hátha csak játék, egyszerű játék az egész?" Így szól valahogy az a régi dal.

Lehet, hogy be kéne kattannia már, ennyi év után, valami derengő felismerésnek legalább?
Lesz idő a merengésre, a tehetetlen dühre, az újra meg újra kiakadó pumpa leeresztésére is a következő választásokig. Most nemigen van mód úgy választani, hogy az egy kicsit is javítson Magyarország sorsán.
Talán majd legközelebb. Talán majd ha valakik tényleg összehoznak mégis egy legalább valamelyest komolyan vehető, hiteles, normális jobboldali pártot. (Nem monomániás, szófosó, exhibicionista politikai dilettánsok persze.) Akkor talán.

Addig is, Rogán és Simon, az egyik kutya, másik eb? Hamis mind a kettő, az bizonyos.
De az egyik azért mégis veszélyesebbnek látszik. Az, amelyiknek mindig is nagyobb volt a pofája.
Az, amelyiket nem rúgott ki a pártja azonnal. Az, amelyiknek a viselt dolgai a köztévé és az MTI számára nem viselt dolgok, sőt nem is létezőek. (Az adófizetők pénzén, persze.) Az, amelyik még mindig nincs pórázon. Legyen rajta most már a sor.