2019. május 24., péntek

Választási útmutatás, 2019. május

Bár a szavak tövig koptak már, az érvek és a címkék, minősítések, sértések is rettentő unalmasak jó ideje, és igazából kizárólag a gúnyolódásnak, szellemeskedésnek és a kölcsönös bosszantásnak (azaz a kamaszos, felhőtlen szórakozásnak) volna csak létjogosultsága, mégis, mivel olyan virulens igény jelentkezett az útmutatásra, amilyen, az alábbiak szerint röviden sort kerítünk rá.

Európai parlamenti választásról lévén szó, megengedhetjük magunknak a szellemi luxust, hogy elvonatkoztassunk kisszerű hazai belviszályainktól, és tényleg Európa jövőjére-jelenére függesszük tekintetünket. Különös tekintettel persze hazánk (és Közép-Európa) unión belüli szerepére. (Ez utóbbi kérdést tegyük most mégis félre, annak fenntartásával, hogy ezt a szerepet egyáltalán nem a francia/benelux vagy más ízlés/érdek szerint kell betöltenünk, hanem saját ízlésünk és érdekeink szerint.)

Óvakodnunk kell tehát akár a tűztől/pestistől azoktól a politikai idiótáktól, akiktől az Európa sorsára irányuló távlatos létkérdésekre is kizárólag orbánozós válaszokra telik.  Ne tévesszen meg bennünket az, ha ezek a politikai idióták rendszerint igazi európéer-nek tettetik magukat, hiszen igazán vérbeli provinciálisokról van szó, akik saját hazai hatalmi igényeik szemüvegén keresztül néznek/láttatnak mindent, ami pedig ezerszer fontosabb Magyarország éppen aktuális belpolitikai harcainál.

Hogy melyek ezek az Orbánnál/Fidesznél is ezerszer fontosabb európai ügyek, amelyekről most éppen megtisztelő alkalmunk van véleményt nyilvánítani?

Kezdjük mindjárt a legelsővel. Amennyiben tényleg az európai civilizáció kiváltságos, büszke és öntudatos fiai vagyunk, valamint nem vagyunk különösen allergiásak a kereszténységre/keresztyénségre (amely az európai civilizáció de facto leválaszthatatlan alkotó eleme, bármilyen bonyolult  is legyen ez a kapcsolat), hanem legalábbis a jóindulatú semlegesség talajára helyezkedünk, akkor szükségképpen egy furcsa lélektani jelenséget kell megtapasztalnunk önnön magunkon. Ez pedig nem más, mint a részrehajlás, elfogultság, drukkerség, együttérzés, nosztalgia, szorítás az európai civilizáció iránt és javára és más civilizációkkal szemben. Igen, az azonosulás és a kitüntető szeretet. Amennyiben ezt a lelkiállapotot nem tapasztaljuk magunkon, akkor baj van. Ha ne adj' Isten véletlenül a muszlim vagy afrikai fiatalok gondjai erősebb szívdobogást váltanának ki belőlünk az európaiak gondjainál, vagy még konkrétabban fogalmazva: a muszlim (vagy afrikai) érdekeket előbbre valónak éreznénk az európai érdekeknél, akkor bizony nem igazán vagyunk méltóak a mostani szavazási részvétel jogára.

Óvakodnunk kell tehát azoktól a politikai idiótáktól (vagy eufemisztikusan szólva: "hamis prófétáktól"), akik nyilvánvalóan nem az európai érdekeket tartják elsődlegesnek az iszlám civilizáció érdekeivel szemben. Akik nyilvánvalóan nem a mi "fajtánknak" drukkolnak. (Ismétlés: attól teljesen függetlenül, hogy bármilyen esetleges szörnyűségeket műveltek is Orbán, a lánya, veje és cinkosai, akármilyen "birkák", "agymosottak", diktatúrakedvelők és hasonlók is a magyar választók.)

Innen kezdve már csak egy dolgunk van. Felfogni, azonosítani, hogy melyek is az európai civilizáció valódi és méltányolható érdekei. Ezen valóban lehet vitatkozni, nem is keveset. Valóságos szellemi útvesztő ez. De szerencsére van segítség, súgás a feladathoz. Ráérő gondolkodók, írók, publicisták és hasonlók már elkészítették azokat a sablonokat, amelyeket modellként használva megoldhatjuk a rejtvényt. Szerencsére a bőség zavarával küzdünk.

Egy zseniális, profétikus, elsöprő erejűen érvényes modell például Jean Raspail disztopikus regénye:

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201806/a_szentek_tabora_jean_raspail_latomasa_europa_bukasarol?fbclid=IwAR26q6hOdk0Kkx0XB7b7NEto-5PVnLFxLgfcSJGIKO8fllgtbhZCXnhmAfQ

Vagy Douglas Murray-től a magyar nyelven is olvasható érvgyűjtemény, az "Európa furcsa halála":

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=303689

Rövid ismertető ez utóbbiról:
https://pestisracok.hu/ha-europa-nem-akar-elpusztulni-tegye-magat-nemkivanatossa-douglas-murray-europa-furcsa-halala-cimu-konyverol/


Ezek és a hasonló, érvényes modellek felnyithatják szemünket akkor is, ha valami furcsa álomvilágban élnénk véletlenül.

Óvakodjunk tehát azoktól a politikai idiótáktól (=hamis prófétáktól), akik szerint Európa folyamatos, tömeges, rendszerszerű elözönlése muszlim és afrikai tömegek által az európai civilizáció érdekei szerint való. (Zavarba ejtő, hihetetlen, de léteznek ilyenek.) Elég ennek belátásához a "józan paraszti ész", nemigen kell hozzá több.

Óvakodjunk azoktól is, akik szerint az elárasztás, az invázió ellen semmit sem lehet tenni, tehát nem is kell. Ezért aztán nem is beszélnek róla. Mintha nem is létezne. Maradjunk annyiban, hogy ez a felfogás az invázió támogatásának egy rejtőzködő formája.

Óvakodjunk azoktól az agyafúrt, cseppet sem idióta politikusoktól, akik hol így, hol úgy nyilatkoznak az invázióról, hol kitérően, hol folyton másra terelve a szót, hol kétértelműen, így is , úgy is érthető, de mindenképp megfoghatatlan, soha semmire sem kötelező módon.

Óvakodjunk a manipuláció nagymestereitől, a Merkel/Micron-tanítványoktól, akik simulékony szavakkal altatják/nyugtatják a hazájukért aggódókat, miközben eltökélten blokkolva minden valós ellenlépést, csendben és kitartóan pártolják, támogatják, szervezik az áradatot.

Óvakodjunk továbbá azoktól a megtévesztőktől/megtévedtektől, akik szerint simán nem az invázió Európa legnagyobb gondja, hanem valami más, esetleg valami zöld vagy egyéb. Ez csakúgy rejtett bűnpártolás.

Óvakodjunk azoktól a politikai idiótáktól is, akik szerint az Európába történő folyamatos, rendszerszerű, tömeges muszlim/afrikai betelepedést előirányzó és segítő/szervező Soros-terv nem létezik, valamint azoktól is, akik ha bár tagadják, akár más néven nevezik, de mégiscsak a Soros-tervvel azonos logikájú, aszerint összehangolt politikai cselekvést propagálják, illetve művelik.

Íme alább a Soros-terv egy originális verziója. Annyira abszurd, annyira ördögi, annyira Európa-ellenes, hogy nem lehet elfelejteni soha, bár vannak sokan, akik szerint hiba volt ilyen nyíltan kifecsegni. De mi ne feledjük semmiképp...

https://www.marketwatch.com/story/george-soros-heres-my-plan-to-solve-the-asylum-chaos-2015-09-29

Óvakodjunk a politikai idiótáktól, akik szerint az invázió nem is  létezik, nem történik, nem folyik. Vagy ha létezett is, már megszűnt. Ezek sem biztos, hogy valóban idióták. Lehet, hogy szimplán csak ők tartanak  idiótának bennünket.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: Különösen óvakodjunk azoktól a politikai idiótáktól és/vagy rosszhiszeműen cinikus kísértőktől, akik rendületlenül sugallják azt a tarthatatlan álláspontot, miszerint a muszlim invázió eltűrése, sőt mi több, támogatása az igazán keresztényi szeretetből fakadó, elháríthatatlan kötelessége minden igazi kereszténynek. (Ironikus, hogy ezen cinikusok nagy része számára a kereszténység, de minden vallás is amúgy vörös posztó. Akad azért köztük pápa is, püspök is.)

Most csak egy ilyen püspökről, aki nem restelli kimondani, hogy több közösséget érez a muszlimokkal, mint a keresztényekkel (utólagos beillesztés):
https://www.breitbart.com/europe/2019/06/05/swedish-bishop-claims-more-common-muslims-right-wing-christians/?fbclid=IwAR3B8z6Y1UyRVvJAdP1qZom5gs8NEdeZ7L5TeJLF_x-BXoZ_JtZkjPFFUTg

Ennek az álkeresztény  felfogásnak természetesen semmiféle szentírási - sem ószövetségi, sem újszövetségi - alapja sincs. Sehol sem tanítja a Szentírás, hogy az Istentől kapott, őseink által örökül hagyott földet/hazát át kellene adnunk önként és dalolva a filiszteusoknak vagy asszíroknak. Sehol sem tanítja, hogy bárgyú módon utat/teret kellene engednünk a hitünket tagadóknak. Sehol sem tanítja, hogy Krisztus ellenségeit, a bűnt, a Sátánt szeretnünk kellene - ellenkezőleg. (A saját ellenségeinket talán igen,  a tiédet is, de nem Krisztusét.) Nem véletlen, hogy a Biblia utolsó könyve, mintegy végszava, a Jelenések könyve a megalkuvást nem ismerő, végső harcról szól a Bárány ellenségeivel szemben, a "szentek táborát", a "szeretett várost" ellepni szándékozókkal szemben. (Külön kérdés, hogy a legalsó szintű, "népi" kereszténység híveihez valamiképpen kevésbé hatékonyan jutnak el ezek a szívszorító üzenetek.)

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljöttek a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat.”
(Jelenések Könyve 20:7–9)

A "szentek tábora", a "szeretett város" nem más, mint maga Európa, a nyugati civilizáció. Nincs rá méltányolható, értelmes okunk, hogy ne álljunk ki most érte mi porszemek, amik egyébként egyenként vagyunk.