2015. december 17., csütörtök

Hol vagy Rikárdó?

Tolószékes férfit rabolt ki (itt)

Hol vagy Rikárdó? Hol vagytok Rikárdók?
Demonstrálni kéne. Kiállni. Elhatárolódni. Együtt érezni. Szolidarizálni. Döngetni. Hangzatos frázisokat gajdolni.

De fájó egy csend...

2015. december 11., péntek

A "menekültek" szakmai összetétele

Hóhérok voltak a "menekültek" (itt)

Félő, hogy a "menekültek" között több a hóhér, mint az orvos, mérnök, informatikus.
Dezertőr bizonyosan.
Katonakorú fiatalemberek "menekült" néven nevezése általánosságban is nonszensz. Ha egyszer háború van ott, ahonnan jönnek, ott volna helyük. Hogy védjék anyjukat, menyasszonyukat, nővérüket, nagyszüleiket - a védelemre szorulókat.
Esetleg a hazájukat, felekezetüket. Ad abszurdum, az igazságot.

2015. december 4., péntek

Az állatkínzás nem lehet emberi jog

Halal hús a bécsi Sparban (itt)

A sötét középkorban a barbár ókorból átvett szokás gyakorlása ma Európában: erről szól a vita.
Közhely, de mélyen igaz: akik így bánnak az állatokkal, nem bánnak másként az emberekkel sem.
Az ÉLET-tel.
Az állatkínzás, bármiféle vallási alapon álljon is, nem tolerálható. Nem emberi jog.
Minden ilyesmit ki  kell takarítani Európából, de az egész világból is.

2015. december 2., szerda

Rokonok - a múlt folytatódik

A közbeszerzési szabályok trükkös módosítása (itt)

Nem akarják abbahagyni. Nehéz is leszokni róla. Már csak a rokonok miatt sem. Azaz a "fél Magyarország"  miatt sem. Sokan vannak. Az idő, az élet meg véges.

Csak a hatalmi gőg, a cinizmus, az ördögi cinizmus látszik öröknek, végtelennek, kifogyhatatlannak..
Mégis, bizonyosan eljön majd az idő, és ezért is fizetni kell. Már nem a fél, hanem az egész Magyarország kedvéért.

2015. november 30., hétfő

Rossz hírek Európából - a jövő elkezdődött

Eltüntetik a kereszteket Norvégiában (itt)
Betiltották a karácsonyi koncertet Olaszországban (itt)

Vannak rossz hírek, amelyek nemcsak viszolyogtatóan bomlott elmék tobzódásáról szólnak, de ezen túlmenően olyan irányba taszítják a kicsit is normális olvasó gondolatait, amelytől azért maga is viszolyog.

A politikai idiotizmus nem ismer határokat. Önkéntes, lelkes kiszolgálók is mindig voltak, lesznek.
Remélhetőleg csak elszigetelt esetekről van szó, nem pedig a jövő  kontúrjainak alakulásáról.

2015. november 25., szerda

Nagy lépés, kis lépés

Francia kormányfő: az Európai Unió sorsát az európai határok ellenőrzése dönti el (itt)

Továbbá: Ha az európai határokat nem ellenőrzik, akkor "a népek azt fogják mondani, le Európával".

Nagy lépés ez egy vezető európai kormányfőnek, kis lépés az európaiaknak.

Persze hogy jobb későn, mint soha - felismerni egy minden józan ember számára elsőre világos trivialitás igazságát. A triviális igazság felismeréséhez, a megvilágosodáshoz, a kijózanodáshoz a francia miniszterelnöknek sok-sok hónapra, sok-sok emberéletre volt szüksége.

Örülhetnénk, örülünk is, de még egy kicsit korai ez az öröm..
Puszta szavakról van csak szó egyelőre sajnos.
A józan európaiak számára kis lépésből nagy lépés csak akkor lesz, ha a hangzatos és triviális kijelentéseket a megfelelő tettek is követik majd.

2015. november 24., kedd

Kutyából nem lesz szalonna...

Benzema köp a francia himnuszra (itt)

Szemlátomást jól halad a bevándorlók integrációja. De hát van idő bőven, ez még csak a harmadik nemzedék. Hogy jönnek újabbak is közben szép számmal, csiszolatlan gyémántok, az csak könnyít a dolgon.
Szép új világ lesz.

Nyilvánvalóan magukévá teszik majd az európai értékeket, és eltartják szépen az elöregedő európai társadalmat.

Majd, persze csak akkor, ha marad addigra ezekből valami.

2015. november 23., hétfő

Muszlimdrukkerek, ez egy rossz humanitárius üzlet volt!

Legalább két merénylő is "menekült" (itt)

Az idén bevándorolt egy milliónyi muszlim "menekült" közül egyetlen egy sem halt volna meg pusztán azért, mert nem engedték volna be - a schengeni szabályokat felrúgva, ellenőrizetlenül - Törökországból az Unió területére.

Ha csupán egyetlen ártatlan európai életet is meg lehetett volna kímélni azzal, hogy nem engedik beáramlani normál határellenőrzés nélkül a kétes identitású milliós tömeget,  akkor a milliós embertömeg valós ellenőrzés nélküli beáramlását megengedni már egyértelműen veszteséges humanitárius ügylet volt.

Vagyis a mámoros muszlimdrukkerek által lobogtatott legfőbb érv, az "életeket mentő", a "humanitárius" hivatkozás totálisan megbukott, romokban hever.

Vagyis mindazok, akik lelkesen támogatták az ellenőrizetlen-korlátlan népbevándorlást, és bőszen idegengyűlölőzve/rasszistázva/fasisztázva, minden másképpen gondolkozót gyalázva, elleneztek minden intézkedést, amely ezt a példátlan és abszurd beáramlást fékezte volna - tevőleges erkölcsi részesei a párizsi terrornak

Akármiért is - akarva/akaratlan, tudatosan (=azaz valamiért minden árat megfizethetőnek vélve) vagy  egyszerűen csak zsigerből, végiggondolatlanul - reflektáltak így, erkölcsi felelősségük  részlegesen bár,  de mindenképpen és egyértelműen fennáll. Nehéz, fájó egy igazság ez, meglehetősen elvont is - de ki kell mondani.

Kiderült, hogy egy ilyen súlyos kérdésben nem igazán számoltak állásfoglalásuk valódi következményeivel. Nem baj, tévedni emberi dolog, majd talán legközelebb.

De addig is, minden hangoskodás nélkül, támadást, vádaskodást, magyarázkodást mellőzve, illene most jó időre - ebben a tárgyban mindenképpen -  csendesen magukba szállniuk.

2015. november 3., kedd

Hazánkfia

Soros javaslatai Európának (itt)

Soros állítólag azt javasolja Európának, hogy legalább évi egymillió menekültet fogadjon be, valamint költsön minden egyes menedékkérőre 4,7 millió forintot (15 ezer eurót), továbbá a szükséges forrásokat kötvénykibocsátással  (=hitelfelvétellel)  teremtse elő.

Az érdekes javaslatnak -  amely csak állítólagos javaslat, mert közvetlen hivatkozás egyelőre nem áll rendelkezésre, ez pedig minden elemzőt óvatosságra kell, hogy intsen - legalább két olvasata van.

Az egyik a komoly, a másik a szatirikus/szarkasztikus. A HÚ alapos vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy az első olvasatot egyértelműen el lehet vetni, és a második olvasatot kell irányadónak tekinteni.

Ennek jegyében a HÚ ezúton és halált megvető bátorsággal kemény feddésben részesíti neves hazánkfiát, elsősorban szűkkeblűsége miatt.

Miért is csak évi egymillió muszlimot fogadjon be Európa, miért nem kettőt?!
Miért is csak 4,7 millió forintnyi eurót fordítson Európa fejenként a menedékkérő muszlimokra a következő két évben, miért nem legalább 9 millió forintnyit?!

Persze felmerülhetnének egyéb, kevésbé lényeges kifogások is:

Miért is hitelfelvétellel teremtse elő Európa a szükséges forrásokat, miért nem adóemelésből vagy nyugdíjcsökkentésből?!

Miért is lenne jó mindez Európának?!

Miért is érzi Orbánt olyan potensnek, hogy képes lenne romba dönteni az Uniót?!

És végezetül egy teljesen komoly ellenvetés:
Ugyan miért is NE kellene Orbánnak a menedékkérők  jogait  alárendelnie a határok védelmének?!

Biztos, ami biztos, az utóbbi kérdést magyarra fordítva is érdemes feltenni:
Ugyan miért is NE rendelje alá a mindenkori magyar miniszterelnök a bevándorlók érdekeit a magyar érdekek védelmének?!
Igen, ez utóbbi különösképpen nem világos.
Nehéz is lenne világos, értelmes, becsületes választ adni rá.


2015. október 3., szombat

Gyurcsány F. Rikárdó és Sukoró

Gyurcsány F. Rikárdó fenyegeti a bíróságot (itt)

Börtönben a helye mindenkinek, aki állami, közösségi vagyon csalárd - a nyilvános meghirdetési kötelezettség kijátszásával  történő - elidegenítésében részes. Legyen az bárki.

A sukorói ügyben Gyurcsány F. Rikárdó is egyértelműen sáros. A felelősségre vonást csak azért kerülhette el, mert a pártos ügyészség nem akart precedenst teremteni volt miniszterelnök rács mögé juttatására.

Most megszületett az ítélet, a nemzeti vagyon jól fizetett, de hűtlen kezelői letöltendő börtönbüntetést kaptak.
Ez az ítélet csak a jog és az igazságszolgáltatás minősítése.

Az állampolgári erkölcs minősítése ennél egy pár fokkal súlyosabb. A hazájukat is elárulták ezek a romlott erkölcsű "vagyonkezelők", nemcsak a hivatásukat. A gyönyörű, számunkra pótolhatatlan, szelíd pannon táj egy egészen különleges darabját akarták visszafordíthatatlanul pusztítani. Pár ezüstért, vagy ki tudja miért. Külföldi befektetők kedvére, hasznára. Tiszta szerencse, hogy végül nem jártak sikerrel.

És Gyurcsány F. Rikárdó, a nemtelen megfontolásból futni hagyott bűntárs most megfenyegeti a bíróságot, a bírót. Ilyesmire szélsőségesek vetemednek csak, alkotmányos demokraták, a jogállam hívei soha. Rikárdó pedig bizony vetemedett. Nem érzett gátlást, szemérmet most sem. Kontrollja szemlátomást semmi.

Egy újabb adalék, már ha az eddigiek sora talán elégtelennek bizonyult volna, személyében kivel is van dolgunk.


2015. szeptember 18., péntek

Állítólagosak

Mindig elképesztő, amikor önmagukat liberálisnak vélő, állító emberek/csoportok/pártok a jogállamra, jogszerűségre erőszakkal támadó, tömeges zavargásokat védelmeznek, mentegetnek, ideologizálnak. Amikor randalírozókat támogatnak, elkövetőknek drukkolnak. Amikor törvénysértő zavargókhoz húz a szívük és szavuk.

Feltéve nyilván, hogy valóban demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság az, ami az erőszak, a zavargás politikai környezetét adja. Teljesen függetlenül attól, hogy a mi favoritjaink birtokolják-e a végrehajtó/törvényhozó hatalmat vagy sem. Ezek a "liberálisok" (akár a populisták) általában persze csak akkor tartják demokratikusnak a demokráciát, jogállaminak a jogállamot, ha az övéik vannak hatalmon. Így aztán könnyen megvan az önfelmentés.

Ezek az önmagukat liberálisnak állító emberek/csoportok/pártok igazából nem liberálisok. Csak idézőjeles, csak állítólagos liberálisok. Mert egy igazi liberálisnak a jogállamhoz húz a szíve. Sosem a blokádolókhoz, hídfoglalókhoz, útelzárókhoz, téren sátorozókhoz, kődobálókhoz, gyújtogatókhoz. Az igazi liberális a következő választásokra gondol. Nem a pár órás/napos nyílt színi térnyerésre, a pünkösdi királyságra.

Ezek az állítólagos, idézőjeles liberálisok élcsapatként élik magukat. Állandóan az események irányításáról (=a hatalomról) álmodnak. Hasonlóan a populistákhoz, megvetik a tömeget, a népet, de azokkal ellentétben nem küzdenek meg annak kegyeiért. Döntse el ki-ki, melyik a rosszabb.

A nép megvetésétől nem teljesen függetlenül szemlátomást nehezükre esik feldolgozni az esetleges, de felettébb kellemetlen tényt, hogy magyarnak születtek. Naponta többször, színre-szóra ki is nyilvánítják, hogy ez egy valójában szégyellni való állapot. Meg hogy nem akarnak ilyen országban élni. Jobb helyeken bezzeg minden jobban van. Ott ilyesmi nem fordulhat elő, ami itt előfordul. De ha kiderül, hogy mégis, akkor szemrebbenés nélkül lapoznak tovább. Magyarország érdeke valahogy mindig kimarad szempontjaik közül.

Ezek az idézőjeles liberálisok nem igazán szeretik a vitát. Csak lájkolgatják egymást, csak bólogatnak egymásra bőszen. Vitában hamar leolvad róluk a máz. Előbújik gyorsan az erőszakosság, az intolerancia, a minősítgetés, a denunciáló hajlandóság.  Nem sokat adnak  (akárcsak a populisták) a következetességre sem - ha egy érv éppen most kedvező előjelű, akkor elő vele, ha meg véletlenül ellenkező, akkor felejtsük.

A állítólagos "liberálisoknak" nem sok köze van bármiféle valódi liberalizmushoz. Hogyan is lehetne liberálisnak látni az erőszakos, élcsapat-, bolsevik tempót? Pártocskák, emberek. Nem is számíthat Magyarország népe tőlük semmi jóra. Értelmes liberális szóra például, nehéz ügyeiben.


2015. szeptember 16., szerda

Nem lenne jó

Nem lenne igazságos, erkölcsös, jó és demokratikus, ha egy ilyen súlyos ügyben, mint a muszlim (nép)bevándorlás, amely oly nagy mértékben érinti Európa és Magyarország sorsát, jövőjét, egy elsöprő kisebbség akarata érvényesülne. Még akkor sem, ha nem az elsöprő többségnek lenne igaza.
Rossz vért szülne.

Ezt minden jóérzésű embernek illene belátnia.

2015. szeptember 13., vasárnap

A Faymann-paradoxon

Faymann lenácizta Orbánt (itt)

Izrael falat épít a szír menekültek ellen (itt)

Faymann elvtárs lenácizta az Orbán-kormányt annak menekültpolitikája miatt. Pont azért, nem másért.
Politikus lévén, nyilván nem "úgy" gondolta, egy-az-egyben, hanem csak úgy. De azért játszunk el a gondolattal, mintha tényleg úgy gondolta volna.

Az Orbán-kormány és a magyar állam "menekült"-politikája egészen ezidáig ultraliberális jellegű volt. De facto. Ténylegesen ugyanis a magyar-szerb határt ezidáig az lépte át, aki csak akarta, akkor, amikor csak akarta, ott ahol csak akarta, és úgy ahogyan csak akarta. Drót mellett, drót alatt, drót fölött. Ételt-italt, egészségügyi ellátást, szállást, buszt, vonatot kapott. Ejnye-ejnyét nem igazán. Regisztrálnia, ujjlenyomatot adnia sem kellett, ha nagyon nem akart. Csoportosan ellenszegülhetett, áttörhetett, ha nagyon akart. Vonulgathatott autópályán, béníthatta egy főváros közlekedését, szemetelhetett - ahogyan csak akart. Megtörhette a magyar rendőrség, a magyar állam akaratát büntetlenül, retorziót nem kockáztatva, ha muszájnak vélte. Mámoros politikai idióták éljenzését is élvezhette, akkor is, ha nem igazán akarta. Ellendrukkerektől, gyújtogatóktól,  neonáci bántalmazóktól nem kellett tartania.

Mindez nem csak múlt időben, de jelenidőben is áll. Ez bizony egy ultraliberális környezet, ultraliberális kormány, ultraliberális állam, ultraliberális ország. Mi lehet egyáltalán ultraliberális kontextus, ha ez nem az?!
A dolognak ezt a logikai lábát ezzel bizonyítottnak is vehetjük. Faymann elvtárs viszont ezt az ultraliberális állapotot fasisztoidnak tartja.

A másik hír szerint Izrael - szomszédos ország létére - egyetlen fia szíriai menekültet sem hajlandó befogadni.
Sőt, falat kíván építeni a szír határon, ahogyan azt más határain már meg is tette. Tekintve, hogy a szírek túlnyomó többsége kora gyermekkorától fogva elkötelezetten Izrael- és zsidóellenes, ezen az állásponton nem igazán lehet csodálkozni. Sőt, csak helyeselni lehet. Izraelnek erkölcsi joga és kötelessége megőriznie önmagát. Aki ezt a jogát elvitatja, azt a HÚ egyetértésével nyugodtan le lehet nácizni.

És most végre eljutottunk a Faymann elvtársról elnevezett paradoxonhoz. Ez egy nagyon nehéz, megoldhatatlannak látszó logikai fejtörő.  Izrael  menekültpolitikája ugyanis  per definitionem nem lehet náci jellegű, vagy ilyesmihez hasonlatos. Kő, faék. Viszont ez a menekültpolitika százszor olyanabb, mint a magyar kormány ultraliberális menekültpolitikája. A magyar kormány menekültpolitikája azonban - Faymann elvtárstól tudjuk - náci természetű. Ergo logikai ellenmondásba botlottunk. Mámoros, rajongó "menekült"-drukkerek ugorjanak, ők tekintsék felmentettnek magukat a megoldás kényszere alól. Az ellenmondás észlelése alól is.

A latolgatni/mérlegelni hajlandó olvasóktól pedig azt  kérjük, hogy a Faymann-paradoxon megoldását szíveskedjenek megküldeni annak az egyetemnek a címére, amelyen Faymann elvtárs tanulmányait megkezdte, de befejezni  - érthető és méltányolható okokból - már nem volt érkezése.


2015. augusztus 19., szerda

Balekország

1966 határsértő (itt)

"Országszerte tiltott határátlépés miatt 1966 embert fogtak el a rendőrök, 14 emberrel szemben embercsempészés miatt indult büntetőeljárás kedden - közölte a police.hu oldalon az ORFK."

Az origó-s tudósítás címében foglaltakkal szemben nem 1600, hanem - a szövegből kiviláglik - 1966 határsértőt fogott el a rendőrség 2015. augusztus 18-án kedden Magyarországon. Mivel egy évben több olyan nap is van mint kedd, egyértelműen több százezres tömegről, tényleges népvándorlásról kell beszélnünk.

Tehát Magyarország szerbiai határszakaszán de facto az jön át, aki akar. Aki csak szeretne. Ezt a határt nem őrzik, nem védik. Egy olyan ország pedig, amelynek a határain az jön be az országba, aki csak akar, amelynek a határát nem védik, az egy ultraliberális ország.

Csodával határos, hogy Horvátország és Románia felől egyetlen határsértő sem érkezik. Lehetséges persze, hogy mégsem csodáról van szó, csak egyszerűen arról, hogy Horvátország és Románia határait - ellentétben Magyarországéval - valakik őrzik. Oda nem megy be bárki, aki csak akar, hanem csak az, akit ezek az országok be akarnak engedni. Akiket beengedni ezen országoknak nem áll érdekében, azokat ezen országok nem engedik be. Ez egy nagyon érdekes és tanulságos jelenség. Egészen egzotikus.

Érdekes az is, hogy ezen egzotikus országoknak sehol sem keltik "idegengyűlölő" hírét. Ezek az országok nem is kérnek majd bocsánatot az ENSZ-ben évtizedek múlva. Nem is idegengyűlölők persze. Csak őrzik, védik a határaikat. A saját jól felfogott érdekeiket.

Ezekben az országokban a határőrizetért felelős miniszternek már régen le kellett volna mondania, ha csak ezredannyi határsértő sétálna át határain, mint amennyi az ultraliberális ország határain sétál át naponta.

Az ultraliberális ország most azért kerítést épít a határon. Szájára is veszi érte a fél világ. Meg saját  polgárainak ellendrukker hányada is. Azokban a szintén egzotikus, különös országokban  - USA, Izrael, Spanyolország és a többiek, ahol már régóta élvezik a határkerítés (vagyis a saját érdekek védelmének) hasznát - pedig az értők csak mosolyognak.

Mert az ultraliberális ország valójában balekország, a balekon pedig mosolyogni szokás.

2015. augusztus 13., csütörtök

Egy régi balhé

A volt miniszter és a volt államtitkár régi balhéja (itt)

Egy régi balhé a történelem feneketlen kútjából.
Még mindig folyik rá az adófizetők és az adófizetők pénzére szoruló adót nem fizetők pénze.
Még ezt az utójátékot is el kell viselnünk.

Nem csak annak az eredendő bűnnek a sohasem múló bűzét, amelyből ez az egész komédia sarjadzik.
Akármit ítélt is eddig akármelyik bíróság, akármi is lesz a játék vége, akárhányszor úsztak meg ennél durvább stikliket is máskor és mások - ez bizony lopás, hűtlen kezelés volt a javából. Hatalommal visszaélés, ocsmány parazitizmus.

Akármiféle emberi erkölcs szerint.

2015. augusztus 2., vasárnap

Uniós belügyminiszterek és a józan ész

Európai belügyminiszterek a migrációs válságról (itt)

A francia és a brit belügyminiszter szerint migrációs válság van, a migrációs válságot az Európába érkezők számának csökkentésével lehet csak megoldani, és Európa nem bír el ennyi bevándorlót.

Eget rengető megállapítások, a reveláció erejével hatnak. Megoldás majd valahogy, valamikor, "középtávon".

Az azért jó hír, hogy nem veszett ki mindenkiből a józan ész az európai vezetők között.
Az pedig rossz, hogy a következtetések levonására a józan európai polgároknak még várniuk kell egy kicsit.

Addig is marad az önveszejtő, intézményes politikai idiotizmus, az európai jövő (és  jelen) tékozlása.
Meg annak szomorú konstatálása, hogy ebben a kérdésben most a vezérelnöknek van 90%-os igaza. (Azokat a tegeződős plakátokat tényleg nem kellett volna. Nem úri dolog volt.)
Ez a bevándorlás ebben a mostani formájában/mértékében nem európai és nem magyar érdek. Sem rövid, sem közép-, sem hosszú távon.

Ennek a ténynek pedig már régen és bőven, önmagában elégnek kellene - kellett volna - lennie.

2015. július 29., szerda

Egy aranyos palesztin kislány Németországban

Izrael nélküli világról álmodik a kislány (itt)

Aranyos bevándorló kislány.
Céltudatos. A szólásszabadságra hivatkozik.
Szólni, álmodozni tényleg szabad. Végül is Európában vagyunk.
Abban az Európában,  amelynek értékeit megszokásból nem is mindig értékeljük igazán.

Pedig mi, magyarok is tudhatjuk még, milyen is az Európa értékei nélküli élet.
Európa védelemre, pontosabban önvédelemre szorul.
Ha lemond erről, egy szép napon, a nem túl távoli jövőben arra ébredhet majd, hogy lakóinak többsége egy egészen más világról álmodik.

2015. július 26., vasárnap

Szombaton 1584

Határsértők, 2015. július 26. (itt)

Aki úgy gondolja,  ez így teljesen rendben,
aki úgy gondolja, ez így fenntartható,
aki úgy gondolja, ez az 1584 végső szám, derékhad, nem csak kezdet, nem csak előőrs,
aki úgy gondolja,  ez nem  beszivárgó népvándorlás,
aki úgy gondolja,  ez ellen semmit sem kell/lehet tenni,
aki úgy gondolja,  ez nem veszélyezteti Magyarországot,
aki úgy gondolja,  ez nem fenyegeti Európát és az "európai értékeket",
aki úgy gondolja, az Egyesült Államok és Izrael puszta idegengyűlöletből húzott falat/kerítést határainál,
aki azt hiszi, hazugság lehet pusztán attól az igazság, hogy éppen a vezérelnök mondja,

valamint aki mindezekkel egyidejűleg csodálkozik, hogy miért erős a vezérelnök és miért olyan szánalmasan gyenge a magyar "ballib" ellenzék,

annak nincs ki a négy kereke.


2015. július 5., vasárnap

Olimpiai lázálom Budapesten

Titkos megvalósíthatósági tanulmány (itt)

Olimpiát rendezni Budapesten nem kell. Félnetek jó lesz!

Gyurcsány Ferenc "Rikárdó" újabb dobása

Gyurcsány F. kizárja a "homofób" képviselőt (itt)

Nincs ennek a képviselőnek bűne más, mint hogy ferdének mondja azt, ami ferde. Meg hogy gusztustalannak láttat plasztikus szavakkal valamit, amit ő annak érez. Lehet, hogy nem kellett volna. De nem bánt, nem üldöz senkit, nem rekeszt ki senkit semmiből. Csak vállalja önmagát. Semmi más.

Gyurcsány Ferenc "Rikárdó" is ezt teszi persze, adja önmagát. És ő már csak ilyen.
Csak a hazának, szegény Magyarországnak is tudott volna, tudna már adni valamit! Valami jót, valami lendítőt, valami emelőt, valami pozitívat. De hát ahogyan eddig sem sikerült, most ezzel a hirtelen gesztussal sem. Nem tud, nem akar sikerülni sehogyan sem. Nem és nem.
Hiszen ő már csak ilyen...

Egy újabb tipikus eset

Támadás az edelényi rendőrök ellen (itt)

Egy adott társadalmi csoport tömeges, krónikus és rendszerszerű alulszocializáltságának  logikus megnyilvánulása. Támadás az államrend ellen.

Helyszíni útmutatás: Teendő semmi az égvilágon.

De talán egy mégis: sok bevándorlót/menekültet/migránst, sokat, minél többet! Minél többet, annál jobb. Annál jobb lesz majd a valóságos magyar és a valóságos európai élet. Annál jobban érvényesülnek majd az európai értékek.


2015. július 3., péntek

Egy tipikus bűncselekmény

Elfogták a pusztaszemesi gyilkosokat (itt)

Egy tipikus bűncselekmény.
Többen, idősek ellen, különös kegyetlenséggel, különösen ki értékre elkövetett gyilkosság.
Különösen visszataszító, különösen aljas.
Tipikus bűnelkövetők. Eltakart arccal, mégis világosan azonosíthatóan.
Az ilyen típusú szörnyűségeket tipikusan az ilyen típusú "emberek" követik el, nem más típusúak.
Akik ezeket felnevelték, szocializálták, szintén tipikus szülők. (Szintén a vádlottak padjára valók. Akkor is, ha más miatt már esetleg börtönben lennének.)
Politikai idiotizmus, ha a tényekről, egyértelmű oksági összefüggésekről nem veszünk tudomást.
Mert célzott, sürgős, halaszthatatlan, mélyreható beavatkozásra van szükség abba a  szocializációs folyamatba a tágabb közösség részéről, amely ezeket az "embereket" és szüleiket rendszerszerűen termeli.
Minden közösségnek morális joga van az önvédelemre, beleértve az  alulszocializáltak jobb sorsra érdemes százezreinek védelmét is. Ha pedig valamiért (ld. pl. politikai idiotizmus) lemondana az önvédelemről, akkor hamarosan (pár évtized se) látnia kell: ami eddig történt, az még semmi sem volt...

2015. április 11., szombat

Politikailag korrekt beszédmód

Gyilkos "magyarok" Párizsban (itt)

Most akkor politikailag korrekt-e vagy nem bűnözők etnikai hovatartozásáról írni/beszélni?!
Ez itt a logikus kérdés.

Egyesek úgy gondolják, úgy is gyakorolják, hogy általában nem korrekt, csak akkor korrekt, ha magyarokról van szó. Így gondolják, így gyakorolják, szemrebbenés, kétely nélkül.
Lelkük rajta, a politikailag korrekt politikai idiótáknak.

Kérdés, hogyan tudnak majd elszámolni lelkiismeretükkel az áldozatok iránti részvétlenségük miatt.
Azért, mert ők a fantombűnözőknek szurkolnak, nem az áldozatoknak, a rendnek, az igazságnak. Valami totálisan félresiklott, ferde és önző "szolidaritás" jegyében.

Ezek a Párizsban állati kegyetlenséggel gyilkoló "magyarok" tipikus bűncselekményt követtek el. Többen, erősebbek, keveseket, gyengébbeket, idősebbeket, brutálisan. Tipikus az is, ahogy a gyilkost szülő/felnevelő "édesanya" látatlanban önvédelemnek hazudja a szörnyű tettet. Tipikus a rendőrséggel való tettleges szembefordulás gesztusa is. Szociológiai értelemben többszörösen is, halmazatilag, szignifikáns módon tipikus az eset.

Azért magyarként azt jó érzés tudni/látni, hogy ezek a "magyarok" csak magyar állampolgárok, de nem magyarok lehettek

Hanem valami mások. Egy kimondhatatlan, nem létező, kizárólag inkorrektséggel megnevezhető fantomközösség tagjai. Amelynek állapota sztochasztikus oksági összefüggés alapján, drasztikusan felülreprezentálva termeli az efféle ösztönlények seregét. Amelynek ezt a katasztrofális állapotát csak kizárólag célzott és hatékony intézkedések összehangolt rendszerével lehetne érdemben javítani. Kizárólag célzottan (és sehogy másként) sikerülhet jobb sorsra érdemes emberek tömegét a krónikus és rendszerszerű alulszocializáltság állapotából felemelni. Nem csak a tágabb közösség jogos és természetese önvédelme céljából. Ez a humánum elemi parancsa is immár.

Amúgy igenis, jó érzés tudni. Ha már egyszer a címben is öles betűk hirdetik, hogy a barbár gyilkosok etnikai hovatartozása: magyar.

2015. március 20., péntek

Fasiszta népet nem lehet szeretni - egy köpés

Mécs Imre a Duna-parti cipőknél (itt)


"Mécs Imre iszonyatosnak és szégyennek nevezte a Duna-parti gyilkosságokat, az emlékmű meggyalázását pedig hihetetlen elvetemültségnek. Arról is beszélt, úgy látja, „a népesség egésze" még mindig nem nézett szembe a történtekkel, a múltjával. "

Az első mondattal nincs baj, a HÚ egyetértése 100%-os.

A másodikkal annál inkább. Annyira megszoktuk már, hogy szemünk se rebben. Fel sem tűnik. Pedig köpés volt ez is a javából.

Egyértelmű, hogy a magyarság kollektív bűnösségét állítja. Akárcsak Benes,  akárcsak a tömeggyilkos Tito-partizánok, akik 35 ezer magyart gyilkoltak le, azért mert magyar, bűnös magyar. Pontosan ugyanezen indoklással.

Mécs Imre közönséges magyargyalázó. Nem szereti a magyarokat, nem szereti a hazáját. "Fasisztának" tartja honfitársait, a "népesség egészét", visszamenőlegesen és még mára érvényesen is! "Fasiszta" népet pedig tényleg nem lehet szeretni.
(Radnóti szerencsére másként gondolta, ennek köszönhetjük a "Nem tudhatom"-ot.)

Ugyanez az ember a feleségével simán meggyalázta a magyarok emlékművét a Szabadság téren. Azt nem tartotta elvetemültségnek. Önreflexió, önvizsgálat: szemernyi sem.

A szívnek nem lehet parancsolni. Ha nem tud szeretni, akkor nem tud.
Mi meg csak azt kívánhatjuk szívből, hogy az ilyen emberek kopjanak ki minél hamarabb a politikából. Sok kárt okoztak Magyarországnak, hasznot semmit. Kivettek csak, betenni, hozzátenni, javítani cseppet sem voltak képesek. Ránk hozták a kétharmadot, húzzák föl a Jobbikot is szépen.

Éppen az ehhez hasonló, kollektív bűnösséget sugalmazó megnyilvánulások bizonyítják igazán, mennyire szükség volt a magyarbűnösséget látványosan elutasító megszállási emlékműre. Még ha ezt oly sokan látványosan nem is akarják érteni...

2015. február 5., csütörtök

Putyin barátja Magyarországról

Moshe Kantor Magyarországról (itt)

Antiszemita támadások Nagy-Britanniában (itt)

"Olyan korban élünk ma Európában, amikor nagyon közel vagyunk egy új Exodushoz. A zsidók nagyon félnek
- mondta ki hétfőn Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) elnöke utalva az elmúlt években lejátszódott tolousi, brüsszeli és párizsi támadásokra. Az EJC vezetője szerint a félelem elsősorban a görögországi és magyarországi gazdasági agresszióra és a radikális iszlamizmusra vezethető vissza."

"Az EJC elnöke Moshe Kantor egy orosz milliárdos és szoros kapcsolatot ápol Vlagyimír Putyin orosz elnökkel is. A hétfő délelőtti megnyitó sajtókonferencián Moshe elutasított minden olyan kérdést, amely a jelenlegi moszkvai vezetés politikájával és az aktuális ukrajnai helyzettel volt összefüggésben. Moshe korábban Putyint az "orosz zsidó közösség" nagy barátjának nevezte."

A HÚ csak remélni meri, hogy az orosz milliárdos, Putyin barátja téved, talán mégsem Magyarország miatt kellene az európai zsidóságnak  félnie. Talán mégsem  itt van Tolouse, Párizs, Brüsszel vagy Nagy-Britannia.

Szegény Magyarország... Úgy en bloc.

Van szégyelleni valónk elég, nem lehet vitatni. "Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép...". Így tanít a legnagyobb magyar versek egyike. Bűneinket meg is valljuk Himnuszunkkal (=a legnagyobb magyar versek egy másika) minden rendezvényen, minden futballmeccsen, minden év végén és elején, évente ki tudja hányszor.

De ha már egyszer véletlenül ide születtünk (bárhová is vetett aztán a sors) és ha már úgy adódott, hogy az angolt, a németet fáradságosan, külön kellett tanulnunk, akkor valamennyire mégiscsak  köt bennünket Magyarország szeretete is. A saját és közös önbecsülésünk. A fátum. Nem mi akartuk.

Ha pedig már így adódott, akkor - legalább egy kicsit - görcsbe rándul most a gyomrunk és akaratlanul is megőrizzük ezt az aljasságot emlékezetünkben.



2015. január 17., szombat

Fantombűnözés

30 évesen, machetével, 84 évesek ellen (itt)
A machetés támadó (itt)

Megint, egy 17 éves (itt)

Jönnek a fantomok. Jönnek nap mint nap. Öregeznek sűrűn, egyre gyakrabban. Nemigen fogják maguktól abbahagyni. Bent meg nagy a túlzsúfoltság, érdemes perelni.  (Sokat bukhat a magyar állam a börtönök miatt (itt))

Ne legyenek kétségeink. Fantomokról, valójában nem is létező társadalmi tényekről, neve nincs eszkalációról/burjánzásról lévén szó, nagy ribillió ezekből az ügyekből sem lesz. Hiszen ami nem létezik, még ha embertelen, gonosz, irtózatos is, az ellen nem lehet tenni.

Világos pedig, hogy börtönbe csukni ezeket a véglényeket szükséges, de hosszabb távon nem elégséges válasz. Haladéktalan, hathatós, koncepciózus, összehangolt és konszenzusos lépések sorára lenne szükség. Ahhoz, hogy az emberalatti létbe süppedők, a rendszerszerűen  alulszocializáltak serege, amelyből ezek a fantomok szükségszerűen előkerülnek, a XXI. századi Magyarországon legalább arányaiban ne növekedjék.

Addig  is marad a szomorúság: ezeknek az áldozatoknak a nevét miért is nem veszi fel senki...

2015. január 13., kedd

A 15 éves gyilkos

Mezőkeresztes: 15 éves gyilkos (itt)

Demográfia katasztrófaként is definiálhatjuk, ha bizonyos, hogy az ilyen esetek bekövetkezésének valószínűsége csak növekedni tud. Vagy másképpen: demográfiai katasztrófa, ha az olyan körzetek/települések aránya, ahol az ilyen jellegű bűncselekményekre számítani lehet, semmiképpen sem csökkenhet.

A hiperérzékeny, "én is Rikárdó vagyok"-féle "jogvédők" radarján fel sem tűnő tények ezek persze.
Rikárdót ennél az egyszerű, hétköznapi afférnál minden bizonnyal durvább sérelem érte...

2015. január 7., szerda

Kártérítés

Még mindig nem kapott kártérítést Cosma családja (itt)

Ha egyáltalán, akkor ennek minden emberi norma szerint előbb kellett volna következnie.
Meg Szögi Lajos lányainak is.

2015. január 4., vasárnap

A Rikárdó-botrány

Rikárdó az ország első újévi babája (itt)
Novák Előd és Rikárdó (itt)
Gyurcsány Ferenc és Rikárdó (itt)

"Én is Rikárdó vagyok!" - hirdeti büszkén Gyurcsány. A többiek meg mennek szépen utána. Ismételgetik, sokszorozzák, örülnek, azt hiszik, megtették a magukét, jól kitalálták a formulát, frappáns választ adtak.

De nem így van. Mert Rikárdót és a 23 évesen negyedik gyermekét szülő kismamát igazából nem bántotta senki. Hála Istennek, jól vannak, megkapták a tökéletesen ingyenes, jó közép-európai szintű egészségügyi ellátást (még tb-t sem kellett fizetni érte), a százezer forintos ajándékot, megkapják a babakötvényt és megkapnak majd mindent, ami csak jár, családi pótlékot, segélyt. A haza annak rendje-módja szerint teljesíti kötelezettségeit, betartja ígéreteit.

Amíg csak bele nem rokkan. Mert az nem kétséges, hogy ez a demográfiai pálya, amelyet a kis Rikárdó örvendetes megszületése is megvilágít, a belerokkanásba, a semmibe vezet. Már jó ideje.

Az "én is Rikárdó vagyok", vagy: "cigány vagyok" helyett az ország vezetőinek (akik közé Gyurcsány is tartozott egykoron, képviselőségének költségeit ma is nyögjük), a bohóckodás helyett a kivezető stratégiai és taktikai válaszokon kellene, kellett volna dolgozniuk.

Gyurcsánytól, a volt miniszterelnöktől és társaitól ebben az ügyben sem sok tellett. Olyasmi bezzeg igen, hogy például eltöröljék a családi pótlék folyósításához korábban feltételül szabott (a gyerek iskolába járását szülői felelősséggé emelő) triviális kötelezettséget.

Nem tellett tőle semmi, csakúgy, mint a válság  mélypontján, 2008/2009 emlékezetes telén. Akkor sem tudta, mi folyik pontosan körülötte. Ha most rikárdózza magát, akkor világos, hogy most sem tudja. Mert akkor nem hordana ennyire félre az érzékenysége, szolidarizáló reflexe. Ha tudná, hogy hol él, akkor be-be csúszott volna időközben, legalább néha-néha egy-egy együtt érző gesztus például a cigánybűnözés szenvedő alanyai iránt is. Szögi Lajos, Bándi Kata, a Páva-lány családja, vagy a számtalan védtelen, idős áldozat családjának irányába. Vagy csak simán - az eredeti zsidó tulajdonosoktól konfiskált Apró-villa melegéből - a mindennapi bűnözéstől immár élhetetlenné váló falvak, régiók, körzetek szenvedői irányába. De nem. Ilyesmi soha, még véletlenül sem.

Sem stratégia, sem részvét tehát. Csak a bohóckodás, más semmi.

Gyurcsány Ferenc Rikárdótól, a volt miniszterelnöktől sajnos már nem sok tényleges segítséget, lendítést, hozzáadást, érzékenységet, empátiát várhat többé a magyar haza...