2012. november 3., szombat

Undorító

Undorító szerbek - mondta M. Albright (itt)

Nem elszólás volt ez. A videók tanúsága szerint ezek a szerbek tényleg undorítóan viselkedtek. Protokollárisan is, mert megzavartak egy könyvbemutatót - rendőrségi segítségre volt szükség eltávolításukhoz. Elvakult nacionalistaként is, mert a nemzetközi közösség beavatkozását titulálják háborús bűnnek, nem pedig a saját honfitársaik által elkövetett népirtó atrocitásokat.
Bűnnek minősíteni a mi - mindig tagadott - bűneinkre érkező védekező reakciókat: a világ összes nacionalistájának jellemző, megrögzött beállítottsága. Undorító következetlenség.
Kérdés, hogy ezek az "ellopott Koszovót" sérelmező szerbek vajon megállnának-e az "undorító" jelző használatánál, ha valahol a Délvidéken, egy könyvesboltban az ellopott Szabadkáért demonstrálna a HÚ néhány olvasója.?
Feltették videójukat az internetre, azt hiszik, ők vagányak voltak és az "undorító" majd mellettük beszél. A hasonszőrűek szemében meglehet. De mégis tévednek. Az elvakult nacionalizmusnál kevés undorítóbb van a világon.

2012. október 27., szombat

Vukovár

Elfogták az egyik vukovári mészárost (itt)

Hogy maguk a szerbek fogták el, jó jel. Hogy csak két évtized után, az nem.

Az ilyen szörnyűségek  - különösen sorozatban - nem a semmiből teremnek. Akárhol, akármikor nem fordulhatnak elő. Egy tágabb közösség, egy nemzet szellemi-lelki állapotából, beállítottságából, adott miliőből sarjadhatnak csak ki.

De túláltalánosítani sem szabad. Reménykedni kell azokban, akik ennek a miliőnek a felszívódását ha lassan is, ha évtizedek alatt is, de elérhetik.

P.s.
Voltak nálunk politikusok, akik még a vukovári ostrom idején is, utána is a szerbeknek szurkoltak, egységes Jugoszláviát prédikáltak...

2012. szeptember 25., kedd

A köztulajdon sorsa

Földbirtok, rokonság, osztogatás (itt)


Ezen apró híradalék szerint sem tart még ott erkölcsben, becsületben a magyar államot működtető mostani  politikai elit, hogy bármiféle köztulajdont nyugodt lélekkel rá lehetne bízni. (A korábbi sem tartott ott, de valamivel kisebb volt legalább a pofája. Meg valamivel kevésbé hirdette magáról, hogy nemzeti és keresztény. Valamivel kevésbé vindikált magának erkölcsi felsőbbrendűséget.)

 Ezen apró híradalék szerint sem tartunk még ott erkölcsben, becsületben mi, a magyar állam szabad polgárai, hogy olyan vezetőket válasszunk szabad akaratunkból magunk fölé, akikre bármiféle köztulajdont nyugodt lélekkel rá lehetne bízni.

Addig is, míg azt az erkölcsi szintet el nem érjük, a köztulajdon körét, mértékét csakis szűkíteni szabad, növelni semmiképp.

Aki az ellenkezőjét hirdeti és teszi, az csal: valójában a köztulajdont akarja dézsmálni.
Akinek pedig az ellenkezője tetszik, annak a köztulajdon dézsmája tetszik.

2012. szeptember 17., hétfő

Még mindig független...2.

Állami mobilcég: mégsem? (itt)

A független bíróság ezzel az ítéletével egy időre feltartóztat egy grandiózus "hűtlen kezelés"-t.
Akik ennek az állami mobilcégnek a tervét kiagyalták, méltatlanok arra, hogy bármiféle közvagyon felett sáfárkodhassanak.

2012. július 28., szombat

Eszterházy János, csehszlovák népbíróság

Eszterházy János (itt)

Csatáry-ügy 3.: Kontraproduktív antifasizmus

Amerikai képviselők levele Áderhez Csatáry-ügyben (itt)

Valakik visszaéltek ezeknek a képviselőknek a jóhiszeműségével.
Háborús bűnös, aki nem vett részt a háborúban, náci, aki nem volt párttag, hanem "csak" nácibarát. (Meg -   kétséget kizáróan - kiszolgáló, szadista, antiszemita.) Egyetlen hír sincs azonban eddig arról, hogy emberéletet kioltásában közvetlen részes, felelős lett volna. (Ellentétben az ausztráliai Zentai Károllyal - akit nem adtak és nem toloncoltak ki.)
Csehszlovák népbíróság 1948-ban, amely Eszterházy Jánost is halálra ítélte. Nem kívánja a HÚ, hogy bármely amerikai képviselőnek olyan bíróság ítélkezzen bármely ügyében.

Antifasizmust is csak tény- és tárgyszerűen, csak tisztázóan, csak pontosan, szépen szabad csinálni - így utólag, a múltra, történelmi távlatból különösen. (Vonatkozik ez az antikommunizmusra csakúgy.) Különben éppen az üldözni szándékozott eszméket, beállítottságokat tápláljuk-élesztjük vele. És ezt már nem a múltban, hanem a jelenben és a jövőre hatással tesszük.

Baky László, Endre László (itt)
Akik tényleg kulcsszerepet játszottak. Megkapták méltó büntetésüket.

Ceterum censeo: Biszku Béla, Mátyás Miklós háborítatlan, békés öregkort élvez.

2012. július 21., szombat

Magyar áru, magyar érdek

Állami dinnyekartell (itt)

Ez nem "magyar érdek", azaz nem magyar közérdek. Ez a magyarok egy csoportjának (dinnyetermelők) állami segédletű, tisztességtelen érdekérvényesítése a magyarok egy másik csoportja (dinnyefogyasztók) rovására. Ez utóbbiak zsebéből nyomnak át pénzt az előbbiek zsebébe. Amennyivel az egyik magyar csoport jobban él majd ettől, a másik ugyanennyivel rosszabbul. Meg azok is rosszabbul, akiknek termékeire  a dinnye javára kevesebb pénz marad a magyar dinnyefogyasztók zsebében. (Kevesebbet is adóznak emiatt.)
Magyarország egy lépéssel sincs előbb. Sőt. Mivel egy ilyen kartell arra ösztönöz kevéssé versenyképes dinnyetermelőket, hogy folytassák nem eléggé hatékony termelésüket, ahelyett, hogy profilt váltva más, hatékonyabb tevékenységet végezzenek: a magyar gazdaság emiatt (is) kevésbé hatékonyan használja erőforrásait. Embert, földet, üzemanyagot, vizet, gépet. Emiatt is gyengébb lesz a magyar gazdaság jövedelemtermelő, adófizető képessége. Az ország emiatt egy lépésnyi hátrányba kerül. Nem a haza gyarapítása történt, hanem gyengítése.A fogyasztók érdeke egyetemesebb érdek, mint a termelőké.
Populista szemfényvesztés, népbutítás az egész.
Kérdés még az is, hogy a magyar államnak van-e joga részrehajlónak lenni? Van-e joga tevőlegesen a dinnyetermelőknek szurkolni és a dinnyefogyasztók ellen? Olyan közalkalmazottak révén, akik busás fizetésüket az adófizetők pénzéből kapják, akik ugyanezen pénzből nagy végkielégítést zsebelnek majd be, magas nyugdíjat húznak majd. Akik ráadásul egyetlen  fillért sem adóznak valójában, mert az adójuk is a tényleges adófizetők adójából van. Például és eléggé nagy részt bankok, mobilcégek, hipermarket-láncok, multik adójából. Dinnyefogyasztók adójából.
A HÚ  válasza egyértelmű: NINCS.

Kállay Miklós

Kállay Miklós miniszterelnök (itt)

Koszorús Ferenc

Koszorús Ferenc (itt)

2012. július 18., szerda

Csatáry-ügy 2.: egy súlyos paradoxon

Antifasiszták demonstráltak a társasház előtt, amelyben Csatáry lakik (lakott?).
Az csak a kisebbik bökkenő, hogy az a ház mások otthona is - az ő magánszférájukat megzavarni ilyesmivel sem ildomos. A nagyobbik baj az, hogy köztük volt a hírek szerint - valamelyik - Munkáspárt több aktivistája is.
Ezekről a "munkáspártokról" tudni lehet, hogy Kádár János megrögzött híveinek és tisztelőinek számítanak mind a mai napig. Kádár viszont több száz ártatlan ember halálában vétkes (azaz tömeggyilkos). Brusznyai Árpád, Mány Erzsébet, Mansfeld Péter, Nagy Imre... És a többiek. (Mátyás Miklós vérbíró, aki Mány Erzsébetet halálra ítélte, ma tábornoki nyugdíjat élvez; Biszku Béla, Kádár cinkosa él és virul.)
Kádár tisztelőinek-híveinek antifasiszta kiállása tehát nem hiteles, nem értékes. Valójában hatalmas csalás az egész.  Egyáltalán, semmiféle kommunista antifasizmus sem lehet hiteles. Ahogyan nácik, fasiszták, hungaristák, nyilasok antikommunizmusa sem. Nácik antikommunizmusától, kommunisták antifasizmusától mint a tűztől, óvakodni kell. Múltban, jelenben, jövőben. Ezektől semmi jót nem várhatunk.
Nem kis részben éppen erről szólt a XX. század.

Ceterum censeo: akinek a kezéhez vér tapad, aki emberéletet veszejtett, azt mindhalálig üldözni kell.

Kulcsszerep?

Csatáry-ügy (itt)

Undorító egy antiszemita féreg lehetett ez a rendőrfőhadnagy 1941-1944-ben alighanem. Ráadásul önkéntes, élvező szadista is, ha minden igaz. Nem tudni, miért adott neki az Úr legalább 97 évet...
De hogy "kulcsszerepet" aligha játszhatott, annak belátásához nem kell bölcsnek, akár történésznek lenni.
Nem huszonéves rendőr-, csendőrhadnagyok indították, mozgatták vagy akár állították le a szörnyű gépezetet. Idősebb korosztályok tagjait terheli a valódi felelősség, ezek pedig nem élnek már.

2012. július 1., vasárnap

Él még a magyar virtus

RMDSZ-párt Magyarországon? (itt)

Él még talán a magyar virtus. Talán nem birka a magyar. Talán mégsem koronázza siker a vezérelnök ördögi tervét. Talán mégsem lesz lehetséges a magyarok hazaszeretetét, a nemzeti összetartozás iránti természetes vágyat az anyaország létérdekei ellen fordítani. Talán határon túli magyar testvéreink segítségére is számíthatunk, hogy kitakarítsuk végre Magyarországról ezt az undorító, mérgezett populizmust - korunk nácizmusát. Talán egyszer erős, tekintélyes anyaország védelmét élvezhetik a határon túliak méltányos érdekei.
Talán a magyar név megint szép lesz.

2012. június 14., csütörtök

Mikor így, mikor úgy

A politológus állást vállal (itt)

Hol tárgyilagos elemzők vagyunk, hol Jezabel asztaláról eszünk...
Ahogy hozza az élet.

Sötét felhő a láthatáron

Közeleg a görög ítélet napja (itt)

Ha igaz, hogy egy nemzet nemigen gyógyulhat ki a populizmus betegségéből öt-hat hét alatt, akkor valóban apokaliptikus idők jönnek Görögországra. Pénzügyi, termelési, kereskedelmi, szociális, egészségügyi, közbiztonsági, közszolgáltatási apokalipszis. Amikor a sokat becsmérelt állam, bankrendszer, egészségügy és a többi egyszer csak elkezd tényleg nem működni. Az egész külvilág rosszindulatú ellenséggé válik. Egyfajta világvége. Katasztrófa. Minden olyan nemzet jussa, amely átengedi magát a populizmusnak. Átengedi magát az öncsalásnak, az önkényeztetésnek, az önsajnálatnak. Komolyan veszi, hiszi, elvárja, kiköveteli azt a totális hazugságrendszert, amelyet a maga "karizmatikus" orbánviktorjai felkínálnak neki. Minden korok vezérelnökei.
Ahelyett, hogy a megszorítások nélküli, adócsökkentéses jólétet hazudó hazugok ellen tüntetnének, az IMF és a józan ész realitásai ellen fordul haragjuk. Ha ez a kollektív ítélőképességbeli betegség átlép egy bizonyos határt, akkor már nagyon nehéz kijönni belőle. Nemhogy hat hét alatt, de 40 év alatt is nehezen. Akkor már legalább egy nemzedék oda... A Bibliából, a történelemből is tudjuk ezt.
Hacsak csoda nem történik, a görögök kataklizmája elkerülhetetlennek látszik. Már hiánycikk a gyógyszer, már leálltak a fizetések, akadozik az import, menekítik a pénzt a bankokból.
Az átterjedő, tovagyűrűződő hatások pontosan számba vehetetlenek, előre láthatatlanok. Jósolgatni lehet. A HÚ tippje: magyar eszközök, forint - eladás, short.
De persze el fog múlni. A nagy világválság záró akkordja lesz alighanem ez a "görögtűz". Nem a "Nyugat Alkonya", a populista népbutítók vágyálmai szerint. Tisztulás, erősödés lesz inkább. Éppenséggel az európai populizmus Sztálingrádja. Egy jókora, régóta esedékes példastatuálás.

Legyen nekünk, magyaroknak ez intő példa.

Menedékjog

Kanada észhez tér (itt)

2012. május 31., csütörtök

Valutaháború

Valutaháború Európa ellen - Amerikából (itt)

Az is elképzelhető, hogy az Európa elleni valutaháborút nem a szabadság hazájából, de nem is Tel-Avivból irányítják. Nem is a misztikus "pénzügyi háttérhatalom" elképzelhető fészkeiből. (A gyengébbek kedvéért: az idézőjelben egy kedvelt neonyilas, egyben szélsőbaloldai toposz. A HÚ szerint használatát csak érett, szellemi értelemben legalább 18 éven felüli közönség előtt szabadna engedélyezni.)
Hanem közelebbről, megfoghatóbb helyekről.
Olyan kelet- és dél-kelet európai régiókból, ahol "a szárnyakat lenyesték s halottasak az esték"...
Ahol vezérelnökök és készséges (egyben hivatásáruló) szolgálóik butítják a népet, amely kész ezen a butításon elandalodni. Ahol gúnyolják, tagadják, kikezdik az európai értékeket. Ahol "szabadságharcot" vívnak az európai intézményekkel szemben. De alattomosan ezt is letagadják, ha kell. Ha kell, Európa prókátoraivá lesznek. Mint most ezzel az Európa elleni valutaháborúval. Ha úgy adódik, Amerika barátai. Ha meg úgy, akkor Szaddamnak szurkolnak az életüket kockáztató amerikai fiatalokkal szemben.

Amint a vezérelnök és jobbkeze kibukik a hatalomból, az Európa elleni valutaháború erői vélhetően jelentősen gyengülnek majd. Európa pénze pedig bizonyosan erősebb lesz.

2012. május 7., hétfő

Ami jár, az jár

Schmitt igényt tart (itt)

Az ügy kellően árnyalt megítéléséhez a HÚ olvasói azért azt a tényt is vegyék figyelembe, hogy ez az ember alkalmatlan is volt, méltatlan is volt a köztársasági elnöki poszt betöltésére. "Szakmai" és etikai, funkcionális és ceremoniális értelemben egyaránt.
Lendíthetne most mégis valami keveset az ország sorsán.
Különben így, együtt, ez az egész - talán egy kicsit már túl gusztustalan lenne.

2012. április 25., szerda

Még mindig független

Ítélet UD Zrt.-ügyben (itt)

Olyan ítélet született, amilyet a józan ész és a bíráskodás függetlenségében vetett hit alapján várni lehetett.
Nem csoda, hogy a vezérelnök rezsimje mindent elkövet, hogy a pártszolgálatos ügyészség mellé a bíróságokat is közvetlen politikai befolyása alá vonja.

2012. április 24., kedd

Lumpenek

Elutasítjuk az EU-s támogatások csökkentését (itt)

Pofázunk, szemtelenkedünk, "szabadságharcot" vívunk, a Nyugat alkonyáról ábrándozunk, értékrendszerét tagadjuk-kikezdjük, köszönetet nem mondunk. De követelőzünk, a pénzükre ácsingózunk.
Ez így nem úri, nem nemes, nem tisztes, nem polgári, nem konzervatív, nem keresztény stílus. Ez bizony közönséges, gusztustalan, lumpen vircsaft.
Szégyent hoztok szegény hazánkra, Magyarországra.


2012. április 18., szerda

Ez is egy üzletág, ez is egy emberfajta

Szakdolgozat-vásárlás a katolikus főiskolán (itt)

Hogy mik nem történnek egyes magyarországi katolikus főiskolákon...
De ne legyünk elhamarkodottak, küzdjük le az esetleges felekezeti elfogultságot. Ez az ambiciózus, sikeres emberfajta előfordulhat másfelé is, nemcsak náluk.

2012. április 5., csütörtök

Kezdik sejteni...

Valószínű, hogy nem lesz IMF-megállapodás (itt)

Kezdik sejteni, hogy a vezérelnök alattomos játékot űz. Valószínű azonban, hogy ebben szerencséje lesz. Kihúzza a fejét a hurokból: elmúlt az államcsőd-pánik, szépen enyhül az euróövezeti válság, elkerülhető lesz a megalázkodás. Az önérzet nem sérül, ez megéri neki a magyarok pár száz milliárdját.

A filmművészet vége

Tarkovszkij 80 éves lenne (itt)

Az "Andrej Rubljov", a "Tükör"...
A totális filmművészet. A filmművészet vége.

2012. március 23., péntek

Hűtlen kezelés

Állami mobilszolgáltató (itt)
Ezt jegyezzük meg, tartsuk fejben. Nincs szükség helyszíni útmutatásra: ez egy grandiózus, bűnszervezetben elkövetett, minősített "hűtlen kezelés". A terézvárosiak sehol sincsenek mellette.

2012. március 10., szombat

Fehérek közt egy európai

Húszezres tömeg emlékezett Zoran Djindjicre (itt)

Vannak helyek, vannak idők, hogy "európainak" lenni annyi, mint vállalni az életveszélyt.
A Mindenhatónak hála, Magyarország most nem ilyen.
De a hazafiaskodó, kereszténykedő (=álhazafi, =álkeresztény) obskurantizmusnak táptalaja, médiuma nálunk is megvan jócskán.
Mindig ártatlan lózungolással kezdődik. Aztán egyszer csak késő lesz. Harcolni kell ellene tehát.

Emlék: "szociális népszavazás", 2008.

Négy éve mondtak nemet a tandíjra (itt)

A baloldali összeesküvés kiterjedése

Merkeléknek sem tetszik (itt)

Legfelső szintű nemzetbiztonsági kockázatot képvisel minden olyan politika Magyarország számára, amely (nemhogy a francia jobboldalnak, de) a német jobboldalnak, a mindenkori német diplomáciának sem "tetszik".


Az ilyen politika nem magyar érdek, nem magyar ügy.
Valami egészen más.

2012. március 4., vasárnap

Kertész Ákos, megint

Kertész Ákos politikai menedékjogot kér Kanadában (itt)

Ez az ember elveszítette a fonalat. Van ilyen. Szabad, lehet - nyolcvan felett még inkább. Tolerálnunk kell. Mindannyiunkkal megtörténhet, sőt, néhányszor bizonyosan meg is történt.

Szabad, lehet emigrálni. Nem bűn. Nem igaz, hogy "itt élned, halnod kell", hanem "szerte nézett s nem lelé honját a hazában".

De politikai menedékjogot kérni, azt nem kéne. Ez visszaélés. A politikai menedékjog intézményével, a szabad világ egy nagyszerű országának-népének jóhiszeműségével, nagyvonalúságával. Különösen pedig: azoknak a tragédiájával, akik világszerte a politikai menedékjog valódi jogosultjai. Végül, de nem utolsó sorban a börtön, a bitó elől menekülő 56-os magyarok emlékével is.

2012. március 3., szombat

Szentségtörés

Márfi Gyula veszprémi érsek hozzászólása (itt)

Kezdjük a végén, azzal a bizonyos "Új mondat új zsarnokságról" című épületes Illyés-átköltéssel. Eszerint az új zsarnokság
"ott van az IMF-ben,
hitelminősítőkben,
Tanácsban, Parlamentben,
bankokban, üzemekben,
tőzsdében és trezorban,
nagyvállalatban, boltban"
meg
" ott van a Figaro-ban,
és ott van a Le Monde-ban,
ott van a New York Times-ban,
ott van a Népszavában:
a tőkések lapjában
és a Financial Times-ban".

Nem világos, kicsoda is ennek a "virtuóz" átköltésnek az elkövetője. Az viszont  igen, hogy az érsek teljes mértékben azonosul vele. Hiszen eredetmegjelölés, idézőjel nélkül, folytatólagosan illeszti hozzászólása végére.  Tartalmában pedig teljes az összhang az átköltés és a hozzászólás között. A duplikált üzenet lényege: Európa ultraliberális, vadkapitalista diktatúra uralma alatt szenved, amelynek forrása valahol a kozmopolita "Amerikában" ered.

Tekinthetnénk játéknak is ezt az egészet. De nem az. Hanem többszörös szentségtörés.

Először is, az "Egy mondat..." az egyetemes magyarság irodalomtörténetének egyik kultikus értéke. Ha úgy tetszik: szentség. A Himnusz, a Szózat, a "Nem tudhatom" köréhez tartozik. Olyasmi, mint a magyar katolikusoknak a "Boldogasszony Anyánk". Ezzel játszani, belefabrikálni, barkácsolni, aktuálpolitizálni: szentségtörés.

Aztán a sajtó. Együtt a Figaro, a Le Monde, a New York Times, a Népszava és a Financial Times - mint a zsarnokság fészkei. (Valamely rejtélyes okból a szeretett-védelmezett vezérelnököt időnként bírálattal illető német nyelvű sajtó reprezentánsai kifelejtve.) Így együtt: ezek az orgánumok a SAJTÓ-t szimbolizálják - vagy inkább diabolizálják. Azaz a szabad sajtót. Minden zsarnokság legfőbb ellenfelét és ellenszerét. Ismét csak egyfajta szentséget. Aki a szabad sajtót (=a sajtószabadságot) en bloc kikezdi, szájára veszi, az bizony szentségtörést követ el, mégpedig a javából.

Aztán a nemzetek együttműködésének eszméje és intézményei. Bizony, az IMF is, az Európai Parlament és a Tanács és hasonló egyéb szerzetek is: eszmék, értékek megtestesülései. Az erőszakmentes, békés, önkéntes nemzetköziség - "testvériség" - utópiájának futurisztikus, de mégis reális megtestesülései. A véres-háborús nemzeti akaratérvényesítés meghaladásának működő bizonyítékai. Egyfajta profán szentségek tehát. Nem "a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európa" elnyomói. Zsarnokivá stilizálásuk - egy par excellence kozmopolita felekezet vezetője tollából  - különösen durva szentségtörés.

Az érsek szentségtörései mögött komplett, szép kerek politikai-gazdasági világkép áll. Telivér antikapitalista, baloldali, mondhatnánk neomarxista világkép. Ott virít a hivatkozás is: a "tőkés társaságok világuralmáról" szóló könyv az újbalosok szent könyve. Valójában persze ősrégi sületlenségek ezek. Igazi értelmük is ősrégi.

Hiszen ha az érsek ilyen konok rendszerszerűséggel zsarnoksággá akarja  maszkírozni a szabadságot, akkor annak - akarva akaratlanul, tudva vagy tudatlanul - csak egy valódi célja lehet. Félő, hogy valami ósdi zsarnokságféleséget szeretne szabadsággá öltöztetni nekünk.

Hittel való visszaélés

Nyílt levél Nyugatról a magyar egyházaknak (itt)

" Kérem, ne engedjétek meg a politikai vezetésnek, hogy a hitetekkel visszaéljen, és önkényesen úgy rajzolja át Európa térképét, hogy Magyarország újra a Kelet része legyen! "

Ennél szebben, jobban, világosabban még a HÚ sem írhatná...

2012. március 2., péntek

Szerbia: Kártérítés diszkriminációért

Német pilóta kálváriája Szerbiában (itt)

Néha olyan, mintha egy tapodtat sem tudnának előre lépni. Néha meg (mint most például ez a bírósági ítélet) úgy van, hogy esetleg mégis dereng valami remény.  Vannak közöttük európaiak. Szurkoljunk ezeknek az európaiaknak.

Most, hogy tagjelöltek lesznek, különösen. Mert nagy a kockázat. Valószínűleg még mindig többségi náluk az a mentalitás, amely - ad abszurdum - egész Európát megronthatja.

2012. január 30., hétfő

Adalék a félelem ügyéhez

Összevertek egy 82 éves asszonyt Kesznyétenben (itt)

Akárkik tették, félniük, sőt rettegniük kéne attól, hogy ezt cselekedjék. Ha fiatalkorúak, akár gyerekek voltak, akkor is. Ekkor a szüleiknek, nevelőiknek is. Simán, egyszerűen - minden magyarázat, mellébeszélés, mentegetés nélkül.

Nemcsak a 82 éves, életüket kemény munkában töltő falusi öregasszonyok, de a magyar demokrácia és alkotmányosság érdekében is.


Ajánlva erősen: "Tisztelet az öregasszonyoknak", Huszárik Zoltán kisfilmje.

2012. január 27., péntek

Kiknek is kell félniük?

Félnek a romák Gyöngyöspatán (itt)

Ez az újságírónő hivatásának árulója. Beszámolója előítéletes, egysíkú, félrevezető - hazug. A romákat fenyegető terror (sic!) hónapjairól ír, amely a kétségbeesett családokat Kanadába való menekülésre kényszeríti. A "terror" egyik példájaként említi, hogy egy ittas "milicista" horogkeresztet vizelt a földre. Azt már persze nem, hogy ezt az ittas embert romák majdnem meglincselték, életét a rendőri készenlét mentette meg. És hasonlók. Érdemes az egészet eredetiben is elolvasni.

A HÚ véleménye szerint a Heti Válasz életkép-beszámolója (lásd a 2011. májusi bejegyzésben a hivatkozást) életszerűbb, hitelesebb forrás. Gyűlölet és előítélet nélküli, tárgyszerű és tárgyilagos. Méltó a sajtó hivatásához. Reális képet kapunk belőle a gyöngyöspatai hétköznapokról. Büntetlenül maradó bűnökről. Arról, hogy valójában kiknek és mitől van méltányolható okuk a félelemre. Tessék odaképzelni a saját, esetleg az öregkori életet! A szomorú és tényszerű igazság az, hogy az erőszakos cselekményeket ebben a faluban romák követték el.

A magyarországi cigányság sem homogén társadalmi csoport. A leszakadt rétegeiben tapasztalható egyes antiszociális magatartásformák többletgyakorisága e rétegek állapotának szomorú tünete. De nemcsak okozat, hanem ok is: következményeiben erősíti a le- és kiszakadás folyamatát. Ezért az antiszociális magatartás ellen - természetesen - küzdeni kell. Igenis, mindenkinek félnie kell  antiszociálisnak lenni. Ez így van - lenne - rendjén.

A magyar cigányság felemelése magától értetődő magyar kihívás és küldetés. A magyarság jelenlegi helyzetében - szellemi-lelki, anyagi, államférfiúi és egyéb kapacitások híján - a lehetetlennel határos. Bizonyos, hogy a teljesítésben nem segít az a torz beállítottság, amely a Guardian cikkében is megnyilvánul. Ez - a realitásoktól elforduló - beállítottság a magyar politikai elit jelentős részét is áthatotta, akaratlanul is hozzájárulva a bekövetkezett kétharmados katasztrófához.

Kihívás

Magyarország biztonságpolitikai kihívás lett (itt)

Világos, őszinte szavak, semmi diplomatikus mismásolás. Nem akárki mondja. Magyarország mostani kormánya (és a vitathatatlanul mögötte álló választói tömegérzület) Amerika és az Európai Unió, azaz a szabad világ értékközösségét fenyegeti. Ezért tehát az a példátlan össztűz ("összeesküvés"), amely az elmúlt hetekben-hónapokban szűnni nem akaróan a vezérelnökre irányult.

Kétes a dicsőség. A szabad világ azonban minden bizonnyal megbirkózik ezzel a biztonságpolitikai kihívással. Akármennyire temetik, hanyatlását vizionálják is, ezzel is, a többivel is.

De hogy azt a legfelső szintű nemzetbiztonsági, nemzetpolitikai kihívást, amelyet ugyanez a kormány, ugyanez a vezérelnök, ugyanezen politikájával a magyarság létérdekeivel szemben képvisel, ki, hogyan és mikor  gyűri le - az egyelőre kevéssé világos.

Attól félek, ez az elháríthatatlan  feladat a szabad világ magyar híveire vár.

2012. január 20., péntek

Küzdelem az előételekkel

Schmitt Pál Egerben (itt)

"Meg kell küzdeniük az előételekkel."
"Nem engedhetünk a középszerűségből."

Ehhez hasonló nyelvi bravúrformulákat utoljára kevéssé boldog katonakoromban, Kalocsán hallottam.

Szabad sajtó, szabad ország. Ha a sajtó szabadon teheti és teszi is a dolgát, semmi sincs veszve. Egy ilyen beszámolóból még mélyebben megismerhetjük, hogy valójában milyen ember is az, aki Schmitt Pálból köztársasági elnököt csinált. Akinek ítélőképességére hazánk - ki tudja mennyi időre - rábízatott.

2012. január 7., szombat

Egy költői kérdés

Fábry és a köztévé (itt)

Adásonként 18 millió forint. Plusz egy idézet a tudósítás végéről:  "továbbra is kritikus hangnemben akarok majd szólni, persze nem azzal a lendülettel, mint az előző kormánnyal szemben". Plusz emlékezetünkbe idézve Fábry korábbi, szélsőségesen elfogult politikai megnyilvánulásait, plusz figyelembe véve a köztévé kommunista időket idéző, szánalmas-komikus tájékoztatási pártosságát, illetve itt fel sem sorolható egyéb erkölcsi, pénzügyi tényeket: ez a helyszíni útmutatás egy költői kérdésből áll csupán.
Szüksége van egyáltalán Magyarországnak köztelevízióra?!

2012. január 5., csütörtök

Működik a csodafegyver - újabb rekordok

Történelmi mélyponton a forint (itt)

Nemcsak az elmúlt másfél év kormányzati teljesítményének bizonyítványa ez,  de a megelőző nyolc év destruktív ellenzékiségéről is egyértelmű ítélet. Hazugság, tévedés, megtévesztés, manipuláció, csalás, népbutítás, fantazmagória volt minden, amit a gazdaságról mondtak, amit a gazdaságban tettek.

A kérdés már csak az, hogy Gondviselő akarata szerint a magyarságnak fenékig kell-e innia ezt a poharat.

2012. január 2., hétfő

Másfél éves fáradhatatlan, áldásos tevékenység

16 éves csúcson az államadósság (itt)

Gratulálunk a csúcshoz!

Az államadósság felelőseit a "kommunisták" háza táján kereső parlamenti bizottság bizonyára értékes adalékokhoz jut ebből az örömteli hírből.

Egy olyan párt keresi ellenfelei sorában a (valóban létező) felelősöket, amely 2002-ben megszavazta Medgyessy "100 napos" programját, amely 2006-ban 14. havi nyugdíjjal, ingyenes autópálya-használattal, 2010-ben adócsökkentéssel kampányolt. Amely ellenzékben ádázul destruktív ellenállást tanúsított az aktuális kormány kivétel nélkül minden egyes kiadáscsökkentő és bevételnövelő terve, intézkedése ellen.

Ennek a nyolc éven át szisztematikusan destruktív ellenzéknek az eltartása komoly tételekkel terhelte meg a költségvetést, növelte az államadósságot. Cserébe nem kaptunk semmi használhatót, semmi jót. Nem mutattak értelmes, hiteles alternatívát arra, hogy miként lenne elkerülhető a költségvetési válság, az államadósság növekedése. Ennek a szomorú ténynek az utólagos szomorú bizonyítéka ez az új csúcs.

Kivívóinak minden boldogabb, szerencsésebb égtájon - államháztartási kérdésekben legalább - hallgass! (=kuss!) volna a neve.

A magyar alkotmányosság fekete napja

2012. január 1.: Új neve van az országnak (itt)

Az "alaptörvény" hatályba lépése látványosan betetőzi azt a folyamatot, amely a Fidesz elsöprő többségű választási győzelmével, hatalomátvételével kezdődött. Az ország elveszítette nevét, alkotmányát és közben megszűnt teljes értékű jogállam lenni. Súlyos sérelem érte - többek között - bírói függetlenséget, az alkotmánybíráskodást, a nemzeti bank függetlenségét, az elkövetkező választások tisztaságát. Hazánk Európa szégyene lett.

Alkotmányosnak azokat a politikai rendszereket nevezzük, amelyekben az éppen hatalmon lévők önkényétől szabályok, intézmények (=biztosítékok) védik az alattvalókat. Olyan szabályok és intézmények, amelyek az uralkodókat is kötik. Még akkor is, ha szabad választásokon, akár a szavazatok 53%-ával, akár egyenesen az égből nyerték el megbízatásukat.

A választások előtt a Fidesz nem nyilvánította ki egyértelműen, hogy az alkotmányossággal szemben ilyen alattomos terveket dédelget. Ráadásul érvényben volt az a garanciális szabály, amely a kétharmadosnál is nagyobb, 4/5-ös parlamenti többség jóváhagyásához kötötte új alkotmány kidolgozását (= a régi eltörlését). A figyelmes és felelős választót azonban nem érhette meglepetés. A vezérelnök számtalan korábbi megnyilvánulásában világosan értésre adta, hogyan is viszonyul az alkotmányossághoz, és magához az írott alkotmányhoz. Ezeket a jelzéseket csak az nem fogta, aki nem akarta. Aki a XX. század szörnyű tanulságaira fittyet hányva olyan pártra bízta hazájának sorsát, amelyet húsz éven át ugyanaz a személy ural, olyan pártra, amelynek vezetőjét 99%-kal választják elnökké. Olyan pártra, amelynek vezére választási vereség esetén vonakodik elismerni az eredményt, majd később - anélkül, hogy bíróságoz fordulna jogorvoslatért - csalásnak minősíti azt. Olyanra, amely vesztesként nem gratulál a győztesnek, győztesként pedig nem köszöni meg a vesztes munkáját.

Lehetett, szabad volt a hazával szemben felelőtlennek lenni. Várt anyagi előnyökért legyinteni a jogállamiságra, az alkotmányosságra. Rossz üzlet köttetett. Az alkotmányosság elvont eszméje és valósága oda, a materiális ellenszolgáltatás pedig üveggyöngyökből áll csupán.

Most imádkozhatunk, hogy ez a lehetőség, ez a szabadság még a legközelebbi választásokon is tényleg megadassék.