2012. március 23., péntek

Hűtlen kezelés

Állami mobilszolgáltató (itt)
Ezt jegyezzük meg, tartsuk fejben. Nincs szükség helyszíni útmutatásra: ez egy grandiózus, bűnszervezetben elkövetett, minősített "hűtlen kezelés". A terézvárosiak sehol sincsenek mellette.

2012. március 10., szombat

Fehérek közt egy európai

Húszezres tömeg emlékezett Zoran Djindjicre (itt)

Vannak helyek, vannak idők, hogy "európainak" lenni annyi, mint vállalni az életveszélyt.
A Mindenhatónak hála, Magyarország most nem ilyen.
De a hazafiaskodó, kereszténykedő (=álhazafi, =álkeresztény) obskurantizmusnak táptalaja, médiuma nálunk is megvan jócskán.
Mindig ártatlan lózungolással kezdődik. Aztán egyszer csak késő lesz. Harcolni kell ellene tehát.

Emlék: "szociális népszavazás", 2008.

Négy éve mondtak nemet a tandíjra (itt)

A baloldali összeesküvés kiterjedése

Merkeléknek sem tetszik (itt)

Legfelső szintű nemzetbiztonsági kockázatot képvisel minden olyan politika Magyarország számára, amely (nemhogy a francia jobboldalnak, de) a német jobboldalnak, a mindenkori német diplomáciának sem "tetszik".


Az ilyen politika nem magyar érdek, nem magyar ügy.
Valami egészen más.

2012. március 4., vasárnap

Kertész Ákos, megint

Kertész Ákos politikai menedékjogot kér Kanadában (itt)

Ez az ember elveszítette a fonalat. Van ilyen. Szabad, lehet - nyolcvan felett még inkább. Tolerálnunk kell. Mindannyiunkkal megtörténhet, sőt, néhányszor bizonyosan meg is történt.

Szabad, lehet emigrálni. Nem bűn. Nem igaz, hogy "itt élned, halnod kell", hanem "szerte nézett s nem lelé honját a hazában".

De politikai menedékjogot kérni, azt nem kéne. Ez visszaélés. A politikai menedékjog intézményével, a szabad világ egy nagyszerű országának-népének jóhiszeműségével, nagyvonalúságával. Különösen pedig: azoknak a tragédiájával, akik világszerte a politikai menedékjog valódi jogosultjai. Végül, de nem utolsó sorban a börtön, a bitó elől menekülő 56-os magyarok emlékével is.

2012. március 3., szombat

Szentségtörés

Márfi Gyula veszprémi érsek hozzászólása (itt)

Kezdjük a végén, azzal a bizonyos "Új mondat új zsarnokságról" című épületes Illyés-átköltéssel. Eszerint az új zsarnokság
"ott van az IMF-ben,
hitelminősítőkben,
Tanácsban, Parlamentben,
bankokban, üzemekben,
tőzsdében és trezorban,
nagyvállalatban, boltban"
meg
" ott van a Figaro-ban,
és ott van a Le Monde-ban,
ott van a New York Times-ban,
ott van a Népszavában:
a tőkések lapjában
és a Financial Times-ban".

Nem világos, kicsoda is ennek a "virtuóz" átköltésnek az elkövetője. Az viszont  igen, hogy az érsek teljes mértékben azonosul vele. Hiszen eredetmegjelölés, idézőjel nélkül, folytatólagosan illeszti hozzászólása végére.  Tartalmában pedig teljes az összhang az átköltés és a hozzászólás között. A duplikált üzenet lényege: Európa ultraliberális, vadkapitalista diktatúra uralma alatt szenved, amelynek forrása valahol a kozmopolita "Amerikában" ered.

Tekinthetnénk játéknak is ezt az egészet. De nem az. Hanem többszörös szentségtörés.

Először is, az "Egy mondat..." az egyetemes magyarság irodalomtörténetének egyik kultikus értéke. Ha úgy tetszik: szentség. A Himnusz, a Szózat, a "Nem tudhatom" köréhez tartozik. Olyasmi, mint a magyar katolikusoknak a "Boldogasszony Anyánk". Ezzel játszani, belefabrikálni, barkácsolni, aktuálpolitizálni: szentségtörés.

Aztán a sajtó. Együtt a Figaro, a Le Monde, a New York Times, a Népszava és a Financial Times - mint a zsarnokság fészkei. (Valamely rejtélyes okból a szeretett-védelmezett vezérelnököt időnként bírálattal illető német nyelvű sajtó reprezentánsai kifelejtve.) Így együtt: ezek az orgánumok a SAJTÓ-t szimbolizálják - vagy inkább diabolizálják. Azaz a szabad sajtót. Minden zsarnokság legfőbb ellenfelét és ellenszerét. Ismét csak egyfajta szentséget. Aki a szabad sajtót (=a sajtószabadságot) en bloc kikezdi, szájára veszi, az bizony szentségtörést követ el, mégpedig a javából.

Aztán a nemzetek együttműködésének eszméje és intézményei. Bizony, az IMF is, az Európai Parlament és a Tanács és hasonló egyéb szerzetek is: eszmék, értékek megtestesülései. Az erőszakmentes, békés, önkéntes nemzetköziség - "testvériség" - utópiájának futurisztikus, de mégis reális megtestesülései. A véres-háborús nemzeti akaratérvényesítés meghaladásának működő bizonyítékai. Egyfajta profán szentségek tehát. Nem "a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európa" elnyomói. Zsarnokivá stilizálásuk - egy par excellence kozmopolita felekezet vezetője tollából  - különösen durva szentségtörés.

Az érsek szentségtörései mögött komplett, szép kerek politikai-gazdasági világkép áll. Telivér antikapitalista, baloldali, mondhatnánk neomarxista világkép. Ott virít a hivatkozás is: a "tőkés társaságok világuralmáról" szóló könyv az újbalosok szent könyve. Valójában persze ősrégi sületlenségek ezek. Igazi értelmük is ősrégi.

Hiszen ha az érsek ilyen konok rendszerszerűséggel zsarnoksággá akarja  maszkírozni a szabadságot, akkor annak - akarva akaratlanul, tudva vagy tudatlanul - csak egy valódi célja lehet. Félő, hogy valami ósdi zsarnokságféleséget szeretne szabadsággá öltöztetni nekünk.

Hittel való visszaélés

Nyílt levél Nyugatról a magyar egyházaknak (itt)

" Kérem, ne engedjétek meg a politikai vezetésnek, hogy a hitetekkel visszaéljen, és önkényesen úgy rajzolja át Európa térképét, hogy Magyarország újra a Kelet része legyen! "

Ennél szebben, jobban, világosabban még a HÚ sem írhatná...

2012. március 2., péntek

Szerbia: Kártérítés diszkriminációért

Német pilóta kálváriája Szerbiában (itt)

Néha olyan, mintha egy tapodtat sem tudnának előre lépni. Néha meg (mint most például ez a bírósági ítélet) úgy van, hogy esetleg mégis dereng valami remény.  Vannak közöttük európaiak. Szurkoljunk ezeknek az európaiaknak.

Most, hogy tagjelöltek lesznek, különösen. Mert nagy a kockázat. Valószínűleg még mindig többségi náluk az a mentalitás, amely - ad abszurdum - egész Európát megronthatja.