2011. december 27., kedd

Incitatus a négyzeten

http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/12/26/schmitt_kinevezte_nemeth_laszlonet/

Incitatus Caligula konzullá ütött lova volt. Lényegtelen ma már, hogy a ló esetleg nem konzul, hanem szenátor lett volna-e, avagy így meg sem történt-e az egész. A lényeg a történelmi korszakokat átívelő önkényúri gesztus. Megalázni abszurd kinevezésekkel az alattvalókat. Elsősorban persze a saját alvezéreket. Emlékeztetni őket: ahogyan az ő kegyéből senkiből bármikor bármi lehet,  úgy bármelyikük bármikor újra senkivé válhat.

2011. december 23., péntek

Ebből nagy baj lehet!

http://index.hu/belfold/2011/12/23/nyomoznak_a_szerencsi_mezogazdasagi_rt._eladasanak_ugyeben/

Helyes. Büntetőeljárást, "hűtlen kezelést" mindenkinek a nyakába, aki bármiféle közvagyon (legyen az akár állami, akár önkormányzati) nyilvánosság és versenyeztetés nélküli, bármilyen technikájú elidegenítésében (=átjátszásában), bármilyen formában részes. Kezelőként (=eladóként), aláíróként, tanácsadóként, felügyeletként, vevőként (=orgazdaként), hitelnyújtó bankosként, mulasztó ügyészként, szabályokért felelős törvényhozóként.

De hogy éppen a hírhedt 2001-es államigazdasági privatizációk kiagyalói álljanak elő 2011-ben, egy az ő idejükből kieső, 2004-es üggyel - ez azért durva. Ehhez pofa kell. Meg elementáris figyelemelterelő ösztön.

Öngólveszélyes helyzet. Ebből egyszer még nagy baj lehet...

2011. december 22., csütörtök

Összeesküdött a világ!

http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/12/21/a_matolcsy-miniszterium_nem_erti_a_leminositest/


Összeesküdött a világ a mi szent ügyünk ellen. Az ő indítékaik nemtelenek, a mi harcunk nemes. Ez az érvelési logika a XX. századi vagy a XX. századból itt rekedt, minden realitásérzéket elvesztett, elszigetelődött, de egyben már kétségbeesett diktatúrák érvelési logikája. Sok változatban ismerős a logika, ismerős az önkép. Magyarország kormányrúdja most kísértetek kezében van. Bűnhődünk.

2011. december 18., vasárnap

Megszabadítás

http://index.hu/kulfold/2011/12/18/az_utolso_amerikai_katona_is_elhagyta_irakot/

Az amerikai (és szövetséges) katonák felszabadították Irakot a tömeggyilkos diktátor uralma alól. Szaddam Husszein véres, több millió emberéletet követelő háborút viselt Irán, Kuvait és nem utolsó sorban saját népe ellen. Az amerikai nép 4500 fiát vesztette el és irtózatos anyagi áldozatot hozott ebben a háborúban Irak felszabadításáért. Hogy az irakiak ujjongva ledönthessék a diktátor óriás szobrait. Hogy függetlenül attól, tudnak-e élni vele, megkapják az esélyt, a szabadságot.

Nekünk magyaroknak nem jutott ilyen felszabadító segítség 1956-ban. Magunkra maradtunk. Nem kérdés tehát, kinek is drukkoltunk ebben az iraki fel- és megszabadító háborúban. "Amerikának". A szabadság hazájának. Nem azért  kell méltatlankodunk, mert az USA Irak megszabadítására indult 2003-ban, hanem azért, hogy miért nem tette ezt már 1991 februárjában, az öbölháború idején.

Magyarországot most olyan ember irányítja szinte teljhatalommal, aki 2003-ban Szaddam hadseregének harcát Amerika ellen "az iraki nép honvédő háborújának" titulálta - a magyar közrádió Vasárnapi Újság című műsorában, a vélelmezett szélsőjobb célközönség előtt. Akinek ilyesmi valaha is kiszaladhatott a száján, annak észak-atlanti (vagyis a szabad világ iránti) elkötelezettsége erősen kérdéses. Valójában már ez az egyetlen egy mondata is méltatlanná és alkalmatlanná tette hazánk irányítására.

Bármilyen szörnyű is a fel- és beismerés: Magyarország most, 2011. végén szintén ott áll, hogy a szabadságszerető külvilág együttérzésére, segítségére, kiállására szorul saját vezetőivel szemben. Megszabadításra.

Mégpedig úgy, hogy ezeket a vezetőket maga választotta, elsöprő többséggel. Most nem hivatkozhat német, orosz megszállásra sem.

2011. december 13., kedd

Olaszliszka

http://index.hu/belfold/2011/12/13/negy_ujabb_bortonbuntetes_olaszliszka_ugyeben/

A szörnyű bűncselekmény elkövetői már megkapták méltó büntetésüket. De az elkövetőket mentegők, fedezők is büntetést érdemelnek.

2011. december 12., hétfő

2011. december 10., szombat

Nem gratulált utódjának a vesztes horvát kormányfő

http://index.hu/kulfold/2011/12/05/horvatorszag/

Ahol a leköszönők nem gratulálnak a győzteseknek, ahol - legalább annyira fontos - a győztesek nem köszönik meg a távozók munkáját, és ahol mindez nem kelt általános megütközést: ott fájóan hiányzik az európai szellem.

 De semmi okunk a fensőbbségtudatra. Ne felejtsük, Orbán mind a mai napig adós az elődjének mondandó köszönettel. Nem lett belőle botrány. Az eltelt másfél év miniszterelnöki teljesítményének fényében ez még annál is visszataszítóbb, mint az a maga illendő, de elmulasztott idejében volt.

2011. május 26., csütörtök

Egy potenciális lincselő

http://www.kriminalis.hu/WebArticleShow.aspx?MN=Hirmix&LN=Hungarian&AGM=Aktualis&AN=penzbuntetes

Legalább Olaszliszka óta nem tekinthetjük az ilyesféle pofozkodást ártatlan játéknak. Bizony, minden ilyen agresszor potenciális lincselő!  Megbánás szemernyi sem, "jogvédős" bujtogatás, közvetett bátorítás annál több.
Embert megütni (állatot is) bűn. Óvakodjatok attól, hogy téves és kétes megfontolások alapján az agresszorokkal érezzetek együtt, és érzéketlenek legyetek a valódi áldozatok szenvedései iránt.

Mladics

http://nol.hu/kulfold/verbosszu_vezette_mladicsot

Ez a sátánfi ártatlannak vallja, hazafinak véli magát. Valójában iszonyú bélyeget sütött saját népére. Az, hogy ennek a közösségnek a nagyobb része még mindig azonosul vele, a szerbség aggasztó lelki állapotának egyértelmű jele.
 Szomorú emlék egyébként a 90-es évekből, hogy a politikai elit egy kis része még nálunk is a Mladics-Milosevics-féléknek drukkolt.

Mladics lánya apja tetteiről értesülve az öngyilkosságot választotta még 94-ben, Gorazsdje miatt. A tény, miszerint vannak ilyen szerbek is, meg olyanok is, akik kiadták őt Hágának, arra int, hogy sohasem szabad abszolút módon általánosítani. A legromlottabb közösségben is maradnak mindig emberek.