2015. március 20., péntek

Fasiszta népet nem lehet szeretni - egy köpés

Mécs Imre a Duna-parti cipőknél (itt)


"Mécs Imre iszonyatosnak és szégyennek nevezte a Duna-parti gyilkosságokat, az emlékmű meggyalázását pedig hihetetlen elvetemültségnek. Arról is beszélt, úgy látja, „a népesség egésze" még mindig nem nézett szembe a történtekkel, a múltjával. "

Az első mondattal nincs baj, a HÚ egyetértése 100%-os.

A másodikkal annál inkább. Annyira megszoktuk már, hogy szemünk se rebben. Fel sem tűnik. Pedig köpés volt ez is a javából.

Egyértelmű, hogy a magyarság kollektív bűnösségét állítja. Akárcsak Benes,  akárcsak a tömeggyilkos Tito-partizánok, akik 35 ezer magyart gyilkoltak le, azért mert magyar, bűnös magyar. Pontosan ugyanezen indoklással.

Mécs Imre közönséges magyargyalázó. Nem szereti a magyarokat, nem szereti a hazáját. "Fasisztának" tartja honfitársait, a "népesség egészét", visszamenőlegesen és még mára érvényesen is! "Fasiszta" népet pedig tényleg nem lehet szeretni.
(Radnóti szerencsére másként gondolta, ennek köszönhetjük a "Nem tudhatom"-ot.)

Ugyanez az ember a feleségével simán meggyalázta a magyarok emlékművét a Szabadság téren. Azt nem tartotta elvetemültségnek. Önreflexió, önvizsgálat: szemernyi sem.

A szívnek nem lehet parancsolni. Ha nem tud szeretni, akkor nem tud.
Mi meg csak azt kívánhatjuk szívből, hogy az ilyen emberek kopjanak ki minél hamarabb a politikából. Sok kárt okoztak Magyarországnak, hasznot semmit. Kivettek csak, betenni, hozzátenni, javítani cseppet sem voltak képesek. Ránk hozták a kétharmadot, húzzák föl a Jobbikot is szépen.

Éppen az ehhez hasonló, kollektív bűnösséget sugalmazó megnyilvánulások bizonyítják igazán, mennyire szükség volt a magyarbűnösséget látványosan elutasító megszállási emlékműre. Még ha ezt oly sokan látványosan nem is akarják érteni...