Kevés a szír harcos Rakka ostromához (itt)
Az amerikai tábornok szerint kevés az Iszlám Állam ellen Rakka bevételéhez bevethető szíriai ellenzéki harcos.
Kevesen vannak, mert milliónyi alkalmas jelöltnek mostanában fontosabb dolga akad. Németország, Svédország, Ausztria városaiban, fürdőiben kell élveznie "menekültként" a degenerált európaiak nagyvonalú vendégszeretetét. Ők most Rakka helyett Európát hódítják.
De nem baj, majd csak megoldódik valahogy a dolog. Valakik majd biztos megharcolják helyettük a rakkai harcot. Akikre ez a feladat tartozik.
2016. november 3., csütörtök
2016. szeptember 26., hétfő
Miért NEM?
AZ ALKALOM
(Népszavazás, 2016.
október 2.)
Való igaz, minden népszavazás a
demagógia és a populizmus dáridója. Nagyra törő vezérek – mint Napoleon,
Hitler, De Gaulle - kedvelt játékszere. Ellenzékből a regnáló hatalom
megingatására, hatalomból pedig annak megszilárdítására. Szinte mindig az
alkotmányos, a parlamenti, a többpárti demokrácia logikájának megkerülésére,
kijátszására. Nem a racionális érvelés, hanem a tömegérzelem-nyilvánítás
ideje. Többek között azzal is, hogy az aktuálisan – de jure – feltett kérdés(ek) mögött
szinte mindig ott áll egy másik. A valóságos, a nagyobb súlyú, az igazi, a
hátsó, a szalonképesen esetleg ki sem mondható - de facto – kérdés.
Nincs ez másképp itt és most
Magyarországon, a kvóta-népszavazás esetében sem. Ez a népszavazás sem igazán a
de jure feltett kérdésről szól („Akarja-e,
hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem
magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”). De
emeljük fel tekintetünket, és fogalmazzuk át, helyezzük tágabb kontextusba ezt
a banális kérdést.
Valahogyan így: „Akarja-e,
helyesli-e több milliós közel-keleti (közép-keleti, afrikai) muszlim vallású
embertömeg Németországba történő folyamatos bevándorlását?” Vagy, ugyanaz, más,
még őszintébb verzióban: „Rendjén valónak tartja-e, hogy tanulatlan muszlim
suhancok Németországban havi 400 eurónyi készpénzt, plusz térítésmentes
lakhatást, ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást kapjanak ajándékba,
amiért semmit sem kell tenniük, és amiért kelet-európaiak milliói keményen megdolgoznak,
vagy még munka ellenében sem jutnak hozzá?”
Könnyedén elvégezhetjük a
tesztet: Aki helyesli a muszlim beözönlést Németországba, az bizonyosan ellenzi
a népszavazást. Aki pedig helyteleníti a tömeges Németországba települést, az
helyesli a referendumot, és egy nagy Nem-mel kíván szavazni. Így oszlik meg a
publikum, nem másképp. Tudjuk nagyon jól, mindannyian.
Két nehezen vitatható tény ebben
a kivételes esetben mégis korrekten megalapozza a népszavazás indokoltságát. A mögöttes,
a valódi kérdésre adandó vélhető válaszok megoszlása nem a pártpreferenciákat
követi, hanem azokat felülíró megoszlást mutat.
Ha az elsődleges kérdés nem is, de a valóságos, de facto kérdés pedig igenis nagy súlyú - legfelsőbb szintű,
egyenesen nemzetstratégiai jelentőségű - kérdés.
Nem helyénvaló tehát az
elsődleges kérdésben foglalt dilemma csekély súlyát emlegetve („mindössze 1200
ember”, „nem is létezik kvóta”. etc.) bagatellizálni a népszavazás tétjét.
Azok, akik helyeslik a muszlim
beözönlést Németországba (és ezek
99%-ban azonosak a népszavazást ellenzők halmazával) valójában egyetlen
racionális érvet sem képesek felvonultatni álláspontjuk mellett. Nem képesek, mivel
a tömeges betelepülés mellett egyszerűen egyetlen észérv sem szól. A gazdasági
hasznokat, értékes munkaerőt vizionáló várakozásoknak hamar betettek a
könyörtelen realitások. Haszon semmi, költség, teher, kiadás annál több. Nem is
nagyon jön ma már senki ilyesmivel. Ez az emberanyag gazdaságilag sajnos nem
erősíti, hanem gyengíti Németországot. Nem hogy tartaná az idősödő európai
népességet, hanem – a szociális, jóléti, egészségügyi rendszer megterhelésével - nehezíti annak
tartását.
Racionális érvek híján aztán a muszlimpártolók
– érthető, de sajnálatos módon - akaratuk kinyilvánításához, hangoztatásához számtalan
következetlenségre, csúsztatásra, inkorrektségre, érzelmi manipulációra és
álságosságra kényszerülnek.
A legelső ezen inkorrektségek
közül az a fogalmi csúsztatás, amellyel a tömegesen beáramlókat nemes egyszerűséggel összefoglalóan „menekülteknek” nevezik. Mert
hát miféle menekültek? Talán polgárháborús menekültek? Mivel azonban a
beáramlók kétharmada huszonéves, harmincas, katonakorú fiatalember, a
„menekült” kifejezés használata fogalmi nonszensz. Pontosan ezeknek a
fiatalembereknek kellene ugyanis megharcolni a harcot az iszlamista szélsőségesek
ellen! De hiszen éppen nekik kellene megvédeniük hozzátartozóikat, szüleiket,
nőket, gyerekeket, öregeket, felekezetüket, vagy – horribile dictu – a hazát az
erőszakkal szemben! Éppen nekik kellene újjáépíteniük a lerombolt városokat,
falvakat! Egymilliónyi katonakorú fiatalember egyszerűen nem lehet elűzött
kisebbség az Iszlám Állam 20 ezres seregével szemben, de bármely más milíciával
szemben sem. Ennyi katonakorú fiatalember még csak vasrudakkal felfegyverkezve
is könnyen eltiporhatna bármekkora menekültüldöző gonoszt. Szervezhetnék magukat légiókba,
kérhetnének kézi- és páncélelhárító fegyvereket, szállító járműveket és
légi támogatást. De nem teszik. Ehelyett lődörögnek a nyugat-európai városokban,
fürdőkben, élvezik a nagyvonalú ellátást – és ha a sors úgy hozza, erőszakoskodnak.
Várják csak szépen, hogy elintézik majd valakik valahogyan az otthoni dolgokat.
Ezek a „menekültek” nem menekültek, sokkal inkább dezertőrök. Esetleg honfoglaló
katonák? „Menekültnek” tipizálni, cuki kisgyermekként fotózni őket: mindenképpen és önmagában hazugság.
Ez a „menekülés” valójában nem is menekülés, hanem a történelemből ősidőktől fogva ismert kirajzás. Népvándorlás.
Honfoglalási kísérlet. (A kirajzás oka ebben az esetben is a túlnépesedés,
amely felborította a relatíve visszamaradt társadalom egyensúlyát. Szíria
népessége pl. a 60-as évek óta 4 millióról 22 millióra nőtt, megötszöröződött.
Hasonlításképpen: mintha mi magyarok most 50 milliónyian élnénk ebben a
hazában. A kirajzás oka nem a polgárháború, hanem az elmaradott társadalmi
kereteket szétrobbantó túlnépesedés. Ez a háború közvetlen kiváltója is. Az népességmegtartó
képesség javítására képtelen intézményi környezet retardációját okozó első
tényező pedig: a kultúra, végső soron maga az iszlám.)
A következő inkorrektség a sorban az a
habitus, amellyel a beözönlés hívei nagyvonalúan eltekintenek attól, hogy a
túlnyomó többség nem kívánja, de egyértelműen elutasítja a tömeges muszlim
beáramlást. Lesöprik, negligálják, megkerülik – idegengyűlölőnek, rasszistának,
tudatlannak, öregnek, falusinak, birkának és hasonló mindenféle jónak titulálva
– az elutasító többségi álláspontot. A maguk kisebbségi véleményét
felsőbbrendűnek vélelmezve tartanának igényt akaratuk kizárólagos érvényesítésre
a nyilvánvaló többség ellenében. Ez nem éppen demokrata, nem éppen úri
álláspont. A védekezés nem gyűlölet. A kisebbség akaratának érvényesülése mindenképpen rossz vért szülne.
De őket ez nem érdekli. Ők az örök bolsevikok. Az önmagukat többséggé dimenzionáló
erőszakos kisebbség. Az élcsapat. Olyan piszkos, önző játékot játszanak,
amelynek tétjét, árát, veszteségét a kimaradni szándékozó többséggel akarják
megfizettetni. Bolsevikok, mert kísérleteznének Európával. Olyan kísérletbe
vinnék, amelynek kimenetele – a tapasztalati előjelek alapján – erősen
kétséges. Antihumánus, mint minden emberkísérlet. Felelőtlen, mert a káros következményekkel egyszerűen
nem számolnak (vagy megfizethető árnak tekintik azokat). Miközben - tudjuk nagyon
jól - visszaút balsiker estére pedig nincs. Az eredeti állapot évek, évtizedek múltán már nem lesz visszaállítható. A többség méltóságának is alkalmas eszköze ezért ez a népszavazás: demonstrálni tudja a kisebbség méltatlan erőszakosságát.
Inkorrekt továbbá a Németországba
történő muszlim beözönlést támogatók álláspontja, mert elhallgatják,
eltagadják, hogy ez a beözönlés súlyosan sérti Magyarország (és persze
Közép-Kelet-Európa) létérdekeit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez a tömeges
beözönlés tényleges és potenciális forrásokat von el a régió
felzárkóztatásától. A térség államaiban cigány identitású (tehát szintén
bevándorló gyökerű!) sok milliós embertömeg él katasztrofális, ember alatti
állapotban, amely tömeg integrációja még K-K-Európához viszonyítva sem történt
meg. Amelynek felzárkóztatására a térség államai önerőből már nem is képesek. Ha
a német gazdaság irtózatos erejét a muszlim tömeg pátyolgatására fordítják,
akkor K-K-Európa sorsa a cigányintegráció terén megpecsételődik. (Ezt ismerték
fel a „visegrádi négyek” vezetői, és zártak össze – logikusan - a köztük
fennálló nézetkülönbségek ellenére is.) Ebben a helyzetben milliós, Európán
kívüli tömeg integrációjára szánni irdatlan erőforrásokat, a kelet-európai realitásokkal
mit sem törődve: visszás és erkölcstelen perspektíva.
Van azonban az ügynek még egy
„geopolitikai” dimenziója is. Németország - az európai nagyhatalmakhoz
viszonyított - relatív gazdasági erejének, válságtűrő képességének két döntő
alapja volt az elmúlt időszakban. Az egyik, hogy eddig viszonylag kevésbé
terhelték az Európán kívülről származó tömegek integrációjának (reálisabban
szólva: tartásának) széles értelemben vett szociális költségei. A másik:
fekvésénél fogva is, de nagyobb mértékben volt képes a k-k-európai
gazdaságokkal való szoros együttmődés előnyeit kiaknázni. Nos, Németország
muszlim elárasztása pontosan ezt a két erőfaktort támadja. Vagyis ez a
történelmi léptékű áramlás kifejezetten és objektíve Németország erejének
relatív gyengítésére is irányul. Hogy ebben mennyi a spontán kiegyenlítődés, és
mennyi a tudatos elem, az „összeesküvés”, azt megmondani ma még nehéz lenne. Ez
alighanem a jövő történészeire vár. Egy azonban bizonyos: Magyarország (és
K-K-Európa) stratégiai érdekeivel teljes mértékben ellenkezik mind Németország
kivéreztetése, mind pedig k-k-európai orientációjának oldása.
"Közöd?!" Közünk?! Németország
erőforrásaihoz, integrációs potenciáljához?! Annyi legalább, mint a muszlim
millióknak, bizonyosan. Annyi legalább, mint Franciaországnak, Nagy-Britanniának,
Spanyolországnak saját gyarmattartó múltjukon keresztül az Európán kívülről
jött gyarmati milliókhoz. Minden különösebb szemrehányás, követelési jogcím
nélkül, de említsük: Magyarországot a XX. században két német birodalom romjai temették kétszer
maguk alá... Szögezzük le: Közép-Kelet-Európának annyi erkölcsi és nemzetközi
jogi alapja azért bizonyosan van, hogy az Európai Unió és Németország
szolidaritására az Európán kívüli muszlim milliókat messze megelőzően tartson
igényt. A maga páriái, a magunk páriái nevében elsősorban. Nyugodt szívvel
kijelenthető: nincs ezen a természetes igényen szégyelleni való semmi.
Visszatetszően és ordítóan ellentmondásos tehát a népszavazást ellenzők
(=beözönléspártiak) álszenteskedése,
amikor a nagybetűs Európát jelszóként koptatva Európát egy kifelé mutató
szolidaritás felé terelnék. Nem történhet ez másként, kizárólag az Európán
belüli, az európai összetartozást erősítő, tehát az igazán európai belső
szolidaritás rovására.
Általánosságban és elviekben is, erkölcstelen minden olyan politikai álláspont, amely a nemzeti érdekkel szemben pozicionálja önmagát. De erkölcstelen az olyan álláspont már eleve is, amely nem képes vagy nem hajlandó önmagát a nemzeti érdekre visszavezetni. Az is, amelynek számára a nemzeti érdek nem létező fogalom, vagy gúny, élcelődés tárgya csupán. Mi más lehetne a politika vezérlő csillaga, ha nem ez a régi vágású eszmény, a nemzeti érdek? Vajon kinek az érdekeit kellene Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország vezetőinek szolgálniuk, ha nem saját népükét? Indokolják meg csak szépen a muszlimrajongók, ha tudják: Miért is kellene a beözönlő muszlim milliók érdekeit képviselnünk k-k-európai testvéreink és már visszavonhatatlanul ránk bízatott cigányaink helyett?!
Általánosságban és elviekben is, erkölcstelen minden olyan politikai álláspont, amely a nemzeti érdekkel szemben pozicionálja önmagát. De erkölcstelen az olyan álláspont már eleve is, amely nem képes vagy nem hajlandó önmagát a nemzeti érdekre visszavezetni. Az is, amelynek számára a nemzeti érdek nem létező fogalom, vagy gúny, élcelődés tárgya csupán. Mi más lehetne a politika vezérlő csillaga, ha nem ez a régi vágású eszmény, a nemzeti érdek? Vajon kinek az érdekeit kellene Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország vezetőinek szolgálniuk, ha nem saját népükét? Indokolják meg csak szépen a muszlimrajongók, ha tudják: Miért is kellene a beözönlő muszlim milliók érdekeit képviselnünk k-k-európai testvéreink és már visszavonhatatlanul ránk bízatott cigányaink helyett?!
Álságos a beözönléspártiak
szüntelenül európázó blablázása (ld. „Mondj igent Európára!” és hasonlók) azért
is, mert éppen ők azok, akik ezeknek az erőszakra szocializált, az „európai
értékeket” (bármit is jelentsen e kifejezés) semmibe vevő, inkább tagadó,
kereszténység- és zsidógyűlölő (jobb esetben megvető) tömegeknek Európába
telepítését szorgalmazzák. Miért is ne erodálódnának ettől a liberális
demokrácia, a tolerancia, a más véleményen lévők, a másság eltűrésének évszázadok
alatt vérrel kiizzadt, kiküzdött értékei, amelyek Európát Európává teszik? Ugyan
miért is, hogyan is ne lenne Európa attól (egyenes, majd exponenciális arányban)
egyre kevésbé európai, hogy az Európa-idegen értékekre hangolt tömegek aránya
egyre csak nőne? Hogyan is lehetne Európa-párti egy olyan folyamat, amely Európa elarabosodásához, afrikanizálódásához vezet? Megmagyarázhatatlan, védhetetlen, tarthatatlan ellentmondás ez a liberális értékek állítólagos hívei részéréről. Európát szajkózzák és Európa hígításán ügyködnek egyszerre: csak le ne szakadjon az ég...
Az Európát lobogtató migrációpártiaknak
tudniuk kellene (és alighanem tudják is nagyon jól), hogy Európa egységét nem a
muszlim beözönlés ellenzése, hanem a beözönlés pártolása maga veszélyezteti.
Európa – ma még beláthatatlan mélységű - meghasadásához éppenséggel a
történelmi léptékű betelepülési hullám vezet. Amennyiben a túlnyomó többség
szándéka, érdeke érvényesülne, és az Unió feltartóztatná határainál a honfoglalókat
(vagy még inkább: hazájukhoz minél közelebb segítené őket), a fenyegető viszály
eltűnne, mint a hajnali pára. A muszlim betelepülés híveinek európázása tehát ebben
az értelemben is hiteltelen.
Különösen mulatságos jelenség,
amikor a honfoglaláspártiak (akiknek 90%-a számára a kereszténység minden egyéb
téren nyilvánvalóan vörös posztó) a keresztény könyörületességre és/vagy egyes
pápai gesztusokra hivatkoznak. Szánalmas érzelmi manipuláció. A Biblia-olvasó
nép azonban átlát a szitán. Nagyon is jól tudja, hogy az utolsó könyvben, a
Szentírás zárszavában nyoma sincs holmi lábmosásnak, a kereszténységre
támadókkal való fraternizálásnak. A Jelenések Könyvének útmutatása világos: a
mennyei seregek megalkuvást nem tűrően megvívják végső harcukat a Bárány
ellenségeivel szemben. Egyébként is, sehol sem olvasható, hogy érvényét vesztette volna a világos ószövetségi parancs: Istentől kapott identitásának (=küldetésének) megőrzése minden közösség számára nemcsak hogy erkölcsi jog, de egyenesen kötelesség is.
A népszavazás-ellenesek ultima
ratio-ja jobbára mindig az, hogy „a népszavazás csak Orbán Viktor hatalmát
erősíti”. Ez rendkívül következetlen és apolitikus álláspont, hiszen ez az
erősítés éppen azáltal lehetséges, hogy a „ballib” ellenzék a túlnyomó többség
ellenében is pártolja a muszlim beözönlést. Ha nem pártolná, a miniszterelnök
nem volna képes ebből az ügyből tőkét kovácsolni. Egyébként is, ha valamely
politikai csoportnak valódi harca van a Fidesz-el, azt nem ezen a neki kedvező bevándorlási
terepen és nem a nemzeti érdekkel szemben célszerű megvívnia. Ha mégis ezt
teszi, nem valódi a harc. A „ballib” oldal amúgy is hagyományosan hitelességi
deficittel küzd nemzetpolitikai ügyekben, ehhez most hozzá is pakol jócskán. Újólag, önként és dalolva demonstrálja, hogy „nemzetére támad”. Egy kiváltképp európai léptékű kérdésre a
lehető legszűkebb szemléletű, bel- és
pártpolitikai indíttatású választ ad. A nemzetköziség hivalkodó hívei szánalmas
provincializmusról tesznek tanúbizonyságot. Újabb betontömböt tolva így saját
választhatóságuk útjába. Ki tudja mennyi időre halasztva így a Magyarország
igazi érdekének tekintendő, sokunk által áhított valódi politikai váltógazdaság
realitását.
2016. január 6., szerda
Köln - a jövő halovány körvonala
Tömeges molesztálás (itt)
Tévedtek azok, akik azt állították, hogy nincs félni valója Európa népeinek a népbevándorlástól. Van. Pedig ez még csak a kezdet, a jövő halovány körvonala.
Hazárd kísérletbe kezdtek/kezdenének saját népükkel, közösségükkel, amelynek kockázata felmérhetetlen. Olyan kísérletbe, amelyből ha kimenetele katasztrofálisnak is bizonyul, nincsen visszaút. Évek, évtizedek múlva már visszaállíthatatlan lesz az eredeti, induló állapot, helyreállíthatatlanok lesznek a károk.
Az Európában, az európai értékekben esett károk.
A muszlim-drukkereknek be kellene látniuk, ez a nagy kísérlet túl kockázatos.
Annyira mégpedig, hogy a kockázat vállalhatatlan.
2016. január 4., hétfő
Bevándorlók, integráció, Németország
Arabok erőszakoskodtak Kölnben (itt)
Véletlen, jelentéktelen, elhanyagolható jelenség csupán. Szót sem érdemel.
A lényeg a nyitottság. Az, hogy minél többen jöjjenek, hiszen az jó.
Még több pénzt kellene fordítani viszont az integrációra, az ellátásokra, nyelvtanfolyamra.
Minél több pénzt fordít ugyanis a német társadalom ilyesmire, annál biztosabb, hogy ezek a fiatalok szépen eltartják majd az elöregedő német társadalmat.
Igen.
Véletlen, jelentéktelen, elhanyagolható jelenség csupán. Szót sem érdemel.
A lényeg a nyitottság. Az, hogy minél többen jöjjenek, hiszen az jó.
Még több pénzt kellene fordítani viszont az integrációra, az ellátásokra, nyelvtanfolyamra.
Minél több pénzt fordít ugyanis a német társadalom ilyesmire, annál biztosabb, hogy ezek a fiatalok szépen eltartják majd az elöregedő német társadalmat.
Igen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)