Összevertek egy 82 éves asszonyt Kesznyétenben (itt)
Akárkik tették, félniük, sőt rettegniük kéne attól, hogy ezt cselekedjék. Ha fiatalkorúak, akár gyerekek voltak, akkor is. Ekkor a szüleiknek, nevelőiknek is. Simán, egyszerűen - minden magyarázat, mellébeszélés, mentegetés nélkül.
Nemcsak a 82 éves, életüket kemény munkában töltő falusi öregasszonyok, de a magyar demokrácia és alkotmányosság érdekében is.
Ajánlva erősen: "Tisztelet az öregasszonyoknak", Huszárik Zoltán kisfilmje.
2012. január 30., hétfő
2012. január 27., péntek
Kiknek is kell félniük?
Félnek a romák Gyöngyöspatán (itt)
Ez az újságírónő hivatásának árulója. Beszámolója előítéletes, egysíkú, félrevezető - hazug. A romákat fenyegető terror (sic!) hónapjairól ír, amely a kétségbeesett családokat Kanadába való menekülésre kényszeríti. A "terror" egyik példájaként említi, hogy egy ittas "milicista" horogkeresztet vizelt a földre. Azt már persze nem, hogy ezt az ittas embert romák majdnem meglincselték, életét a rendőri készenlét mentette meg. És hasonlók. Érdemes az egészet eredetiben is elolvasni.
A HÚ véleménye szerint a Heti Válasz életkép-beszámolója (lásd a 2011. májusi bejegyzésben a hivatkozást) életszerűbb, hitelesebb forrás. Gyűlölet és előítélet nélküli, tárgyszerű és tárgyilagos. Méltó a sajtó hivatásához. Reális képet kapunk belőle a gyöngyöspatai hétköznapokról. Büntetlenül maradó bűnökről. Arról, hogy valójában kiknek és mitől van méltányolható okuk a félelemre. Tessék odaképzelni a saját, esetleg az öregkori életet! A szomorú és tényszerű igazság az, hogy az erőszakos cselekményeket ebben a faluban romák követték el.
A magyarországi cigányság sem homogén társadalmi csoport. A leszakadt rétegeiben tapasztalható egyes antiszociális magatartásformák többletgyakorisága e rétegek állapotának szomorú tünete. De nemcsak okozat, hanem ok is: következményeiben erősíti a le- és kiszakadás folyamatát. Ezért az antiszociális magatartás ellen - természetesen - küzdeni kell. Igenis, mindenkinek félnie kell antiszociálisnak lenni. Ez így van - lenne - rendjén.
A magyar cigányság felemelése magától értetődő magyar kihívás és küldetés. A magyarság jelenlegi helyzetében - szellemi-lelki, anyagi, államférfiúi és egyéb kapacitások híján - a lehetetlennel határos. Bizonyos, hogy a teljesítésben nem segít az a torz beállítottság, amely a Guardian cikkében is megnyilvánul. Ez - a realitásoktól elforduló - beállítottság a magyar politikai elit jelentős részét is áthatotta, akaratlanul is hozzájárulva a bekövetkezett kétharmados katasztrófához.
Ez az újságírónő hivatásának árulója. Beszámolója előítéletes, egysíkú, félrevezető - hazug. A romákat fenyegető terror (sic!) hónapjairól ír, amely a kétségbeesett családokat Kanadába való menekülésre kényszeríti. A "terror" egyik példájaként említi, hogy egy ittas "milicista" horogkeresztet vizelt a földre. Azt már persze nem, hogy ezt az ittas embert romák majdnem meglincselték, életét a rendőri készenlét mentette meg. És hasonlók. Érdemes az egészet eredetiben is elolvasni.
A HÚ véleménye szerint a Heti Válasz életkép-beszámolója (lásd a 2011. májusi bejegyzésben a hivatkozást) életszerűbb, hitelesebb forrás. Gyűlölet és előítélet nélküli, tárgyszerű és tárgyilagos. Méltó a sajtó hivatásához. Reális képet kapunk belőle a gyöngyöspatai hétköznapokról. Büntetlenül maradó bűnökről. Arról, hogy valójában kiknek és mitől van méltányolható okuk a félelemre. Tessék odaképzelni a saját, esetleg az öregkori életet! A szomorú és tényszerű igazság az, hogy az erőszakos cselekményeket ebben a faluban romák követték el.
A magyarországi cigányság sem homogén társadalmi csoport. A leszakadt rétegeiben tapasztalható egyes antiszociális magatartásformák többletgyakorisága e rétegek állapotának szomorú tünete. De nemcsak okozat, hanem ok is: következményeiben erősíti a le- és kiszakadás folyamatát. Ezért az antiszociális magatartás ellen - természetesen - küzdeni kell. Igenis, mindenkinek félnie kell antiszociálisnak lenni. Ez így van - lenne - rendjén.
A magyar cigányság felemelése magától értetődő magyar kihívás és küldetés. A magyarság jelenlegi helyzetében - szellemi-lelki, anyagi, államférfiúi és egyéb kapacitások híján - a lehetetlennel határos. Bizonyos, hogy a teljesítésben nem segít az a torz beállítottság, amely a Guardian cikkében is megnyilvánul. Ez - a realitásoktól elforduló - beállítottság a magyar politikai elit jelentős részét is áthatotta, akaratlanul is hozzájárulva a bekövetkezett kétharmados katasztrófához.
Kihívás
Magyarország biztonságpolitikai kihívás lett (itt)
Világos, őszinte szavak, semmi diplomatikus mismásolás. Nem akárki mondja. Magyarország mostani kormánya (és a vitathatatlanul mögötte álló választói tömegérzület) Amerika és az Európai Unió, azaz a szabad világ értékközösségét fenyegeti. Ezért tehát az a példátlan össztűz ("összeesküvés"), amely az elmúlt hetekben-hónapokban szűnni nem akaróan a vezérelnökre irányult.
Kétes a dicsőség. A szabad világ azonban minden bizonnyal megbirkózik ezzel a biztonságpolitikai kihívással. Akármennyire temetik, hanyatlását vizionálják is, ezzel is, a többivel is.
De hogy azt a legfelső szintű nemzetbiztonsági, nemzetpolitikai kihívást, amelyet ugyanez a kormány, ugyanez a vezérelnök, ugyanezen politikájával a magyarság létérdekeivel szemben képvisel, ki, hogyan és mikor gyűri le - az egyelőre kevéssé világos.
Attól félek, ez az elháríthatatlan feladat a szabad világ magyar híveire vár.
Világos, őszinte szavak, semmi diplomatikus mismásolás. Nem akárki mondja. Magyarország mostani kormánya (és a vitathatatlanul mögötte álló választói tömegérzület) Amerika és az Európai Unió, azaz a szabad világ értékközösségét fenyegeti. Ezért tehát az a példátlan össztűz ("összeesküvés"), amely az elmúlt hetekben-hónapokban szűnni nem akaróan a vezérelnökre irányult.
Kétes a dicsőség. A szabad világ azonban minden bizonnyal megbirkózik ezzel a biztonságpolitikai kihívással. Akármennyire temetik, hanyatlását vizionálják is, ezzel is, a többivel is.
De hogy azt a legfelső szintű nemzetbiztonsági, nemzetpolitikai kihívást, amelyet ugyanez a kormány, ugyanez a vezérelnök, ugyanezen politikájával a magyarság létérdekeivel szemben képvisel, ki, hogyan és mikor gyűri le - az egyelőre kevéssé világos.
Attól félek, ez az elháríthatatlan feladat a szabad világ magyar híveire vár.
2012. január 20., péntek
Küzdelem az előételekkel
Schmitt Pál Egerben (itt)
"Meg kell küzdeniük az előételekkel."
"Nem engedhetünk a középszerűségből."
Ehhez hasonló nyelvi bravúrformulákat utoljára kevéssé boldog katonakoromban, Kalocsán hallottam.
Szabad sajtó, szabad ország. Ha a sajtó szabadon teheti és teszi is a dolgát, semmi sincs veszve. Egy ilyen beszámolóból még mélyebben megismerhetjük, hogy valójában milyen ember is az, aki Schmitt Pálból köztársasági elnököt csinált. Akinek ítélőképességére hazánk - ki tudja mennyi időre - rábízatott.
"Meg kell küzdeniük az előételekkel."
"Nem engedhetünk a középszerűségből."
Ehhez hasonló nyelvi bravúrformulákat utoljára kevéssé boldog katonakoromban, Kalocsán hallottam.
Szabad sajtó, szabad ország. Ha a sajtó szabadon teheti és teszi is a dolgát, semmi sincs veszve. Egy ilyen beszámolóból még mélyebben megismerhetjük, hogy valójában milyen ember is az, aki Schmitt Pálból köztársasági elnököt csinált. Akinek ítélőképességére hazánk - ki tudja mennyi időre - rábízatott.
2012. január 7., szombat
Egy költői kérdés
Fábry és a köztévé (itt)
Adásonként 18 millió forint. Plusz egy idézet a tudósítás végéről: "továbbra is kritikus hangnemben akarok majd szólni, persze nem azzal a lendülettel, mint az előző kormánnyal szemben". Plusz emlékezetünkbe idézve Fábry korábbi, szélsőségesen elfogult politikai megnyilvánulásait, plusz figyelembe véve a köztévé kommunista időket idéző, szánalmas-komikus tájékoztatási pártosságát, illetve itt fel sem sorolható egyéb erkölcsi, pénzügyi tényeket: ez a helyszíni útmutatás egy költői kérdésből áll csupán.
Szüksége van egyáltalán Magyarországnak köztelevízióra?!
Adásonként 18 millió forint. Plusz egy idézet a tudósítás végéről: "továbbra is kritikus hangnemben akarok majd szólni, persze nem azzal a lendülettel, mint az előző kormánnyal szemben". Plusz emlékezetünkbe idézve Fábry korábbi, szélsőségesen elfogult politikai megnyilvánulásait, plusz figyelembe véve a köztévé kommunista időket idéző, szánalmas-komikus tájékoztatási pártosságát, illetve itt fel sem sorolható egyéb erkölcsi, pénzügyi tényeket: ez a helyszíni útmutatás egy költői kérdésből áll csupán.
Szüksége van egyáltalán Magyarországnak köztelevízióra?!
2012. január 5., csütörtök
Működik a csodafegyver - újabb rekordok
Történelmi mélyponton a forint (itt)
Nemcsak az elmúlt másfél év kormányzati teljesítményének bizonyítványa ez, de a megelőző nyolc év destruktív ellenzékiségéről is egyértelmű ítélet. Hazugság, tévedés, megtévesztés, manipuláció, csalás, népbutítás, fantazmagória volt minden, amit a gazdaságról mondtak, amit a gazdaságban tettek.
A kérdés már csak az, hogy Gondviselő akarata szerint a magyarságnak fenékig kell-e innia ezt a poharat.
Nemcsak az elmúlt másfél év kormányzati teljesítményének bizonyítványa ez, de a megelőző nyolc év destruktív ellenzékiségéről is egyértelmű ítélet. Hazugság, tévedés, megtévesztés, manipuláció, csalás, népbutítás, fantazmagória volt minden, amit a gazdaságról mondtak, amit a gazdaságban tettek.
A kérdés már csak az, hogy Gondviselő akarata szerint a magyarságnak fenékig kell-e innia ezt a poharat.
2012. január 2., hétfő
Másfél éves fáradhatatlan, áldásos tevékenység
16 éves csúcson az államadósság (itt)
Gratulálunk a csúcshoz!
Az államadósság felelőseit a "kommunisták" háza táján kereső parlamenti bizottság bizonyára értékes adalékokhoz jut ebből az örömteli hírből.
Egy olyan párt keresi ellenfelei sorában a (valóban létező) felelősöket, amely 2002-ben megszavazta Medgyessy "100 napos" programját, amely 2006-ban 14. havi nyugdíjjal, ingyenes autópálya-használattal, 2010-ben adócsökkentéssel kampányolt. Amely ellenzékben ádázul destruktív ellenállást tanúsított az aktuális kormány kivétel nélkül minden egyes kiadáscsökkentő és bevételnövelő terve, intézkedése ellen.
Ennek a nyolc éven át szisztematikusan destruktív ellenzéknek az eltartása komoly tételekkel terhelte meg a költségvetést, növelte az államadósságot. Cserébe nem kaptunk semmi használhatót, semmi jót. Nem mutattak értelmes, hiteles alternatívát arra, hogy miként lenne elkerülhető a költségvetési válság, az államadósság növekedése. Ennek a szomorú ténynek az utólagos szomorú bizonyítéka ez az új csúcs.
Kivívóinak minden boldogabb, szerencsésebb égtájon - államháztartási kérdésekben legalább - hallgass! (=kuss!) volna a neve.
Gratulálunk a csúcshoz!
Az államadósság felelőseit a "kommunisták" háza táján kereső parlamenti bizottság bizonyára értékes adalékokhoz jut ebből az örömteli hírből.
Egy olyan párt keresi ellenfelei sorában a (valóban létező) felelősöket, amely 2002-ben megszavazta Medgyessy "100 napos" programját, amely 2006-ban 14. havi nyugdíjjal, ingyenes autópálya-használattal, 2010-ben adócsökkentéssel kampányolt. Amely ellenzékben ádázul destruktív ellenállást tanúsított az aktuális kormány kivétel nélkül minden egyes kiadáscsökkentő és bevételnövelő terve, intézkedése ellen.
Ennek a nyolc éven át szisztematikusan destruktív ellenzéknek az eltartása komoly tételekkel terhelte meg a költségvetést, növelte az államadósságot. Cserébe nem kaptunk semmi használhatót, semmi jót. Nem mutattak értelmes, hiteles alternatívát arra, hogy miként lenne elkerülhető a költségvetési válság, az államadósság növekedése. Ennek a szomorú ténynek az utólagos szomorú bizonyítéka ez az új csúcs.
Kivívóinak minden boldogabb, szerencsésebb égtájon - államháztartási kérdésekben legalább - hallgass! (=kuss!) volna a neve.
A magyar alkotmányosság fekete napja
2012. január 1.: Új neve van az országnak (itt)
Az "alaptörvény" hatályba lépése látványosan betetőzi azt a folyamatot, amely a Fidesz elsöprő többségű választási győzelmével, hatalomátvételével kezdődött. Az ország elveszítette nevét, alkotmányát és közben megszűnt teljes értékű jogállam lenni. Súlyos sérelem érte - többek között - bírói függetlenséget, az alkotmánybíráskodást, a nemzeti bank függetlenségét, az elkövetkező választások tisztaságát. Hazánk Európa szégyene lett.
Alkotmányosnak azokat a politikai rendszereket nevezzük, amelyekben az éppen hatalmon lévők önkényétől szabályok, intézmények (=biztosítékok) védik az alattvalókat. Olyan szabályok és intézmények, amelyek az uralkodókat is kötik. Még akkor is, ha szabad választásokon, akár a szavazatok 53%-ával, akár egyenesen az égből nyerték el megbízatásukat.
A választások előtt a Fidesz nem nyilvánította ki egyértelműen, hogy az alkotmányossággal szemben ilyen alattomos terveket dédelget. Ráadásul érvényben volt az a garanciális szabály, amely a kétharmadosnál is nagyobb, 4/5-ös parlamenti többség jóváhagyásához kötötte új alkotmány kidolgozását (= a régi eltörlését). A figyelmes és felelős választót azonban nem érhette meglepetés. A vezérelnök számtalan korábbi megnyilvánulásában világosan értésre adta, hogyan is viszonyul az alkotmányossághoz, és magához az írott alkotmányhoz. Ezeket a jelzéseket csak az nem fogta, aki nem akarta. Aki a XX. század szörnyű tanulságaira fittyet hányva olyan pártra bízta hazájának sorsát, amelyet húsz éven át ugyanaz a személy ural, olyan pártra, amelynek vezetőjét 99%-kal választják elnökké. Olyan pártra, amelynek vezére választási vereség esetén vonakodik elismerni az eredményt, majd később - anélkül, hogy bíróságoz fordulna jogorvoslatért - csalásnak minősíti azt. Olyanra, amely vesztesként nem gratulál a győztesnek, győztesként pedig nem köszöni meg a vesztes munkáját.
Lehetett, szabad volt a hazával szemben felelőtlennek lenni. Várt anyagi előnyökért legyinteni a jogállamiságra, az alkotmányosságra. Rossz üzlet köttetett. Az alkotmányosság elvont eszméje és valósága oda, a materiális ellenszolgáltatás pedig üveggyöngyökből áll csupán.
Most imádkozhatunk, hogy ez a lehetőség, ez a szabadság még a legközelebbi választásokon is tényleg megadassék.
Az "alaptörvény" hatályba lépése látványosan betetőzi azt a folyamatot, amely a Fidesz elsöprő többségű választási győzelmével, hatalomátvételével kezdődött. Az ország elveszítette nevét, alkotmányát és közben megszűnt teljes értékű jogállam lenni. Súlyos sérelem érte - többek között - bírói függetlenséget, az alkotmánybíráskodást, a nemzeti bank függetlenségét, az elkövetkező választások tisztaságát. Hazánk Európa szégyene lett.
Alkotmányosnak azokat a politikai rendszereket nevezzük, amelyekben az éppen hatalmon lévők önkényétől szabályok, intézmények (=biztosítékok) védik az alattvalókat. Olyan szabályok és intézmények, amelyek az uralkodókat is kötik. Még akkor is, ha szabad választásokon, akár a szavazatok 53%-ával, akár egyenesen az égből nyerték el megbízatásukat.
A választások előtt a Fidesz nem nyilvánította ki egyértelműen, hogy az alkotmányossággal szemben ilyen alattomos terveket dédelget. Ráadásul érvényben volt az a garanciális szabály, amely a kétharmadosnál is nagyobb, 4/5-ös parlamenti többség jóváhagyásához kötötte új alkotmány kidolgozását (= a régi eltörlését). A figyelmes és felelős választót azonban nem érhette meglepetés. A vezérelnök számtalan korábbi megnyilvánulásában világosan értésre adta, hogyan is viszonyul az alkotmányossághoz, és magához az írott alkotmányhoz. Ezeket a jelzéseket csak az nem fogta, aki nem akarta. Aki a XX. század szörnyű tanulságaira fittyet hányva olyan pártra bízta hazájának sorsát, amelyet húsz éven át ugyanaz a személy ural, olyan pártra, amelynek vezetőjét 99%-kal választják elnökké. Olyan pártra, amelynek vezére választási vereség esetén vonakodik elismerni az eredményt, majd később - anélkül, hogy bíróságoz fordulna jogorvoslatért - csalásnak minősíti azt. Olyanra, amely vesztesként nem gratulál a győztesnek, győztesként pedig nem köszöni meg a vesztes munkáját.
Lehetett, szabad volt a hazával szemben felelőtlennek lenni. Várt anyagi előnyökért legyinteni a jogállamiságra, az alkotmányosságra. Rossz üzlet köttetett. Az alkotmányosság elvont eszméje és valósága oda, a materiális ellenszolgáltatás pedig üveggyöngyökből áll csupán.
Most imádkozhatunk, hogy ez a lehetőség, ez a szabadság még a legközelebbi választásokon is tényleg megadassék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)