2014. december 1., hétfő

Hinduk, állatmészárlás

Hindu áldozati állatmészárlás (itt)

A HÚ az állatvédelem ügyének szilárd elkötelezettje.
Ennek jegyében különösen elvetendőnek és undorítónak véli a vallási alapon vagy szórakozásból elkövetett állatölés minden formáját, akárkik is legyenek az elkövetők. Tekintet nélkül.

Hogy ezek az "erő istenét" "ünneplő" véglények a képen mit is érdemelnek a világ igazi erejétől, a valóságos Istentől, azt nem halandók tiszte eldönteni. (Könnyen lehet, már élik javában, akár tudtukon kívül is, az ítéletet.)

Szerepeljen ezért most itt most átok helyett, ideiglenes és tehetetlen lezárásként Vörösmarty sötét horizontú summázata:

"Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!"

2014. november 19., szerda

P.S.: A család, V. kerületi önkormányzat - 2.

"Adminisztratív hiba" volt (itt)

Nem öccse, hanem bátyja, de törvénytelen, vissza is csinálják.
Csak a lényeg nem változott. Valami nagy-nagy rendet kéne ott tenni...

2014. november 18., kedd

A család

A polgármester öccse, Budapest, V. kerület (itt)

A családok. Akár a nemzet. Szép eszmények.
Bő 100 millió évente azért erre is elmegy. Nemzeti az adóhatóság, amely ennek forrását folytatólagosan beszedi.

Történt már ott, az V. kerületi önkormányzatnál egy pár közfigyelemre méltó dolog az elmúlt években. Az egyik leginkább figyelemre méltó ezek közül az, hogy a helyi ellenzék nemigen bolygatta ezeket a figyelemre méltó dolgokat (egy bizonyos antináci emlékmű elleni hablatyolás túlságosan leszívta az energiájukat). Hogy miért, annak kizárólag egyetlen oka lehet. E rendkívül nyomós ok megfejtését a HÚ olvasói találós kérdésül/házi feladatul  kapják. Azt azért tudni illik, de talán mondani sem kell, hogy az ilyesféle ellenzék eltartása is a nemzet vállát nyomja.

Juhász Péter most bekerült újoncként a testületbe. Neki úgy látszik, eddig nem mertek még szólni. Az már valódi nemzeti érdek, hogy továbbra se merjenek. Hogy méltán úgy higgyék, neki nem lehet...

Túl sok minden történt már ennél az V. kerületi önkormányzatnál ahhoz, hogy ki ne pattanjon az a bizonyos magyar (nemzeti) bicska a zsebben. (Az Index amúgy  informatív összeállítása igencsak töredékes.)

Nemzeti érdek az is, hogy a nemzet figyelme ne lankadjon, emlékezete ne halványuljon, ítélőképessége ne tompuljon. Hite pedig - főképpen - el ne vesszen: bizonyosan eljön még az ideje annak, hogy önnön közéletét ettől a mostani mocsoktól megtisztítsa, az efféle "családokat" visszamenőleg is elszámoltassa.



2014. november 6., csütörtök

Energiacella

Széles Gábor lemondott az energiacelláról (itt)

Mély csalódottság, sivár kiábrándultság, mérhetetlen üresség - ez az, ami most alighanem mindannyiunkat kerülget.
Ráadásul az az egész talán még a Békemenetre is rossz fényt vet...
Helyszíni útmutatás: azért annyira ne keseredjünk el, több is veszett Mohácsnál.

2014. november 5., szerda

A római Lazio indulója

Lazio - Inter, 2014. január 6.

Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest (itt)

Az ultrák mindenütt ultrák, mi meg már régen kiégett cinikusok vagyunk.
Mégis, ezzel együtt, lehetetlen meghatottság nélkül nézni-hallani, hogy Rómában mind a mai napig a "pesti srácokról" szól a harci induló.
Nem sok maradt mára, amiért büszkék lehetünk magyarságunkra. Nem sok minden maradt, amiért szerethetjük még önmagunkat, egymást, mi magyarok. A forradalom, '56, azért ezek közé tartozik és ez már így is marad örökké.
Köszönet a római ultráknak, hogy tudtukon kívül is figyelmeztetnek erre.

2014. október 23., csütörtök

Ki nyer, ki veszít?

Miskolci romák mennek Svájcba (itt)

Ne általánosítsunk, ne kajánkodjunk. Egyenként, személyenként vizsgálva lehetne csak eldönteni, melyik ország nyer, melyik veszít ezen a bolton. Magyarország vagy Svájc?

Egyvalami azonban biztos: sem Magyarország, sem Közép-Kelet Európa nem képes megbirkózni a maga erejéből ezzel a gonddal. A gonddal, hogy milliós társadalmi csoportok, közösségek a XXI. század minimumának szintjén sem képesek szocializálni saját utódaikat, az újabb meg újabb generációkat.

Be kell vallani: a teljes valóságot alighanem még ma sem sejtő Nyugat segítségére szorulunk. A segítség egyik formája a befogadás lehet.

Szemérmetlen szemérmesség

Nem nyilatkozik a NAV elnöke (itt)

Közszolgáról lévén szó, nincs erkölcsi joga nem nyilatkozni. Akik odatették, azoknak pedig nincs erkölcsi joguk nem nyilatkoztatni. Nincs erkölcsi joguk vizsgálatot azonnal nem indítani, a vizsgálat idejére nem felfüggeszteni.

2014. október 17., péntek

Fidesz-hívők szíves figyelmébe!

Kitiltották Amerikából Orbán bizalmasait (itt) 

Ha annak csak a tizede is igaz, amit a cikk sugall, a vezérelnök méltatlan az ország irányítására, a közéletben való részvételre. Bármiféle választási eredménytől függetlenül, bármiféle erkölcs alapján.

Kutyából nem lesz szalonna - néplélek

Lángolnak az albán pékségek a szerb-albán miatt (itt)

Nem minden szerb ilyen, természetesen. Ezek sem a génjeik miatt ilyenek, természetesen. Az albánok sem kutyák (=elsőáldozó kislányok), természetesen.
Mégis, valahogy ez az egész nem teljesen idegen a szerb néplélektől, még ma sem.

2014. október 7., kedd

Egy népszokás: a lincs

Ki akarták rángatni a kocsiból (itt)


Elrettentő és ezáltal megelőző erővel, a törvény minden erejével kellene fellépni az ilyen vadállatokkal szemben. Féljenek, rettegjenek azok, akik ilyesmire hajlamosak. Valószínűleg célzott felvilágosító propagandát is kellene folytatni arról, hogy milyen következményei lehetnek az ösztöngátlás hiányának.

2014. április 10., csütörtök

Lincs

Elsodort egy lányt, rátámadtak (itt)

Rendkívül antiszociális bűncselekmény-fajta a közlekedési baleseteket követő lincselés, önbíráskodás.
Önmagán messze túlmutatóan, totálisan támadja a társadalom legalapvetőbb értékeit. Tovagyűrűződő hatásai iszonyatosak lehetnek. Az ártatlanok életét követelő szörnyű romagyilkosságokat is nehéz elképzelni Szögi Lajos halála, Olaszliszka nélkül.
Remélhetőleg az igazságszolgáltatás példás, elrettentő erővel sújt le ezekre a vadakra is.

2014. április 2., szerda

Rogán, Simon - egykutya?

Rogán tetőkertje (itt)

Rogán és Simon. Meg a lakhatási támogatások - Karácsony, Józsa, L. Simon. Meg földgáz-kereskedelem, MET, 17 milliárdos osztalék, egyik strómanja is, másik strómanja is. Milliárdos tanulmányok Paksnak. Meg annyi más. Van alkalom a merengésre. Lehet, hogy mégsem arról szól a politika, amiről mindig is hittük, a közjóról és az igazságosságról? Legalább részben? Lehet, hogy mi - esetleg adót is fizető- megfigyelők szerencsétlen balekok vagyunk csupán? Az egyik kutya, a másik eb? Lehet, hogy a szerzés maga a lényeg?

"Hátha csak álom, egyszerű álom az egész? Hátha csak játék, egyszerű játék az egész?" Így szól valahogy az a régi dal.

Lehet, hogy be kéne kattannia már, ennyi év után, valami derengő felismerésnek legalább?
Lesz idő a merengésre, a tehetetlen dühre, az újra meg újra kiakadó pumpa leeresztésére is a következő választásokig. Most nemigen van mód úgy választani, hogy az egy kicsit is javítson Magyarország sorsán.
Talán majd legközelebb. Talán majd ha valakik tényleg összehoznak mégis egy legalább valamelyest komolyan vehető, hiteles, normális jobboldali pártot. (Nem monomániás, szófosó, exhibicionista politikai dilettánsok persze.) Akkor talán.

Addig is, Rogán és Simon, az egyik kutya, másik eb? Hamis mind a kettő, az bizonyos.
De az egyik azért mégis veszélyesebbnek látszik. Az, amelyiknek mindig is nagyobb volt a pofája.
Az, amelyiket nem rúgott ki a pártja azonnal. Az, amelyiknek a viselt dolgai a köztévé és az MTI számára nem viselt dolgok, sőt nem is létezőek. (Az adófizetők pénzén, persze.) Az, amelyik még mindig nincs pórázon. Legyen rajta most már a sor.

2014. március 10., hétfő

A magunk nótája

A baloldal kampánydala (itt)

Van olyan, hogy nem akarnak menni a dolgok. Van, hogy sorozatban még véletlenül sem sikerül egy jót húzni. Van, hogy semmi sem sikerül.
Van, hogy még egy jó kampánydalt sem megy kiválasztani. Csak egy ilyen ósdi, émelyítő giccset. (Ráadásul éppen a hazáról...)
Ilyenkor kell egy kicsit - bármennyire is fogyóban az idő - megállni, hideg vízben megmosni az arcunkat, megrázni a fejünket. És kitalálni gyorsan valami mást, valami újat, valami heuresztikusat. Valami mentőötletet. A mentőötlet legtöbbször valami kézenfekvő, valami triviális, ami mindig is ott volt körülöttünk, csak addig nem vettük észre. Mert mindig csak magunkra figyeltünk, mindig csak a magunk nótáját fújtuk.

2014. március 4., kedd

Közbiztonság, szolidaritás

Tüntetés a közbiztonságért Ormosbányán (itt)

A demonstráción nemcsak - a szokásos módon - a Jobbik képviselője, de - szokatlanul - a baloldali ellenzék, az Összefogás képviselője is megjelent.
De Nyakó István sajnos ritka madár. Talán rájött, hogy azok a kiszolgáltatott, védtelen helyzetben élő honfitársaink, akiknek mindennapi életélménye a bűnözés, akiknek az udvarában éjjelente idegenek járnak, szintén rászorulnak a szolidaritásra. Ezek a honfitársaink többnyire nem a felső tízezerhez tartoznak. Szerény vagyonuk szorgos munkájuk gyümölcse De akiknek a kertjét a sötétben idegenek dézsmálják, nem csak vagyoni veszteséget szenvednek el. Hanem életminőségbelit is jócskán.
Ha a ritka madár társait rá tudná venni arra, hogy legalább időnkénti megjelenésükkel, legalább együttérzésük időnkénti kifejezésével éreztessék a szenvedőkkel, hogy nincsenek teljesen magukra hagyatva: akkor a közelgő választások eredménye is másképp alakulna.
Amíg azonban a többi madárnak ilyen látványosan nehezére esik bármiféle együtt érző üzenet kibocsátása, addig nincs mit csodálkozni az eredményen. Addig a szélsőjobbnak mindig meglesz az a 15-20 százaléknyi támogatottsága, amely a vezérelnök leváltását aritmetikailag is lehetetlenné teszi. Az eredendő ok pedig világos: több százezernyi állampolgár bajának semmibevétele, nem más.

2014. február 21., péntek

A vezérelnök és a gyenge forint

Orbán: nem probléma a forint gyengülése (itt)

A vezérelnök szerint nem probléma az, ami százezrek otthonát, autóját, megélhetését veszélyezteti. Nem probléma, ami a devizaadós vállalkozások és persze a költségvetés (=az adófizetők) terheit súlyosbítja.
Nem probléma az, ami - a magyar gazdaság mérete és nyitottsága (=integráltsága), energiafüggősége folytán szükségképpen magas importtartalom miatt - drágítja a beruházásokat, a fogyasztást és az exportot(!) is, fékezve ezáltal a gazdasági növekedést.

Nem volt ez mindig így. Volt idő, amikor más megvilágításban látta a vonatkozó igazságot. Egyszerűbben, logikusabban.
Amikor még szemrehányóan úgy szónokolt, hogy "erős országnak erős a pénze"! Igaz, akkor éppen nem ő volt a miniszterelnök, hanem az "elmúlt nyolc év" járta.

Helyszíni útmutatás: Sokkal könnyebb az élet (pártnak, embernek is), ha nem hordozzuk azt a mázsás súlyt, amellyel korábban kimondott szavaink terhelnek minket. Nem, nem kapnak hazugságon minket. Nem leszünk sánta kutyák. Csak egy kis gátlástalan magabiztosság, egy kis egészséges cinizmus kell hozzá.

2014. január 31., péntek

Egy vállrándítás

Orbán: az árfolyam nem a kormány dolga (itt)

Öngyilkos lett a debreceni iskolaigazgató (itt)


Az összefüggés szoros, közvetlen. A 2010-es kormányváltáskor 175 forintot kellett adni egy svájci frankért, ma 256-ot. Ennyit vesztett értékéből a magyarok pénze. Minimum ennyivel nagyobbak a devizahitelesek törlesztőrészletei. (Plusz még annyival, amennyit a brutális bankadó miatt a bankok az adósokra hárítottak/hárítanak a kamat és az árfolyamrés emelésével - a kormány, a Felügyelet cinkos jóváhagyásával, a jogállami szabályozás elmulasztásával. Az árfolyamválság által amúgy is sújtott adósokat még mélyebbre taszítva ezzel. A devizahitelesektől justizmord útján szerzett pénz bankadó formájában a kormányhoz jutott, majd az orgazda állam az egykulcsos adó formájában szétosztotta azt.)
A forint krónikus árfolyamválsága a populista és akarnok gazdaságpolitika egyenes következménye. A hatások egy "kis, nyitott gazdaságban", amely energiában szegény, amelynek működése/növekedése (exportja is, a beruházások és a fogyasztás is) importigényes és amely devizában nagymértékben eladósodott, pusztító erejűek.
A rezsicsökkentésként kapott összeg többszörösét veszíti el a magyar átlagpolgár a forint értékvesztésével.
A Párt göbbelsi propagandájának kétségtelen sikere, az ellenzék impotenciájának biztos jele, hogy ezt a szikár és megingathatatlan tényt nem sikerült a vezérelnök és jobbkeze nyakába varrni.

Addig is, amíg ez egyszer majd mégis sikerül, folytatódik a sok százezer lakás- és autóhiteles kínlódása.
Meg azoké is persze, akik azért átlátnak a cinikus vállrándítókon.

2014. január 30., csütörtök

Emlékmű-botrány: Adalékok 4.

Sztójay Döme miniszterelnök (itt)

Születési nevén Dimitrije Sztojakovich, az új magyar miniszterelnök a német megszállás után.

Jaross Andor belügyminiszter (itt)

Az új magyar belügyminiszter a német megszállás után.

2014. január 29., szerda

Emlékmű-botrány: Adalék 3.

Koszorús Ferenc vk. ezredes (itt)

Egy újabb "bűnös magyar" a Horthy-rendszerből.
Megtette, amit kell, példa nélkül állóan. Persze lehet nemlétezőnek, legendának is tekinteni...

2014. január 26., vasárnap

Emlékmű-botrány: Adalék 2.

Kállay Miklós miniszterelnök (itt)

Miniszterelnök a német megszállásig. Alagúton menekült ki hivatalából. Kormányának második tagja, aki Mauthausenbe került. Ha nem lett volna német megszállás, ő a miniszterelnök. De lett és németeket kiszolgáló magyarok kerültek kormányának helyére. (Kivéve Reményi-Schneller pénzügyminisztert, aki maradt - már Kállayék is konspiráltak vele szemben, mert köztudottan jelentett a németeknek.)

Egy újabb "bűnös magyar" a Horthy-rendszerből...

Emlékmű-botrány: Adalék 1.

Keresztes-Fischer Ferenc (itt)

A magyar kormány belügyminisztere a német megszállásig.
Egy "bűnös magyar" a Horthy-rendszerből...

2014. január 21., kedd

A bűn aszimmetriája

Áder bocsánatot kért Belgrádban (itt)

Vörös, Szabadkai Népszínház, Máté Gábor (itt)

A színháziak darabjáról véleményt - személyes megtekintés híján - a HÚ nem alkot, de a linken keresztül elérhető kritika és a köztársasági elnök produkciója azért jó alkalmat ad néhány csapongó megjegyzésre.

Jóhiszeműen nézve is bölcsész szépelgés, történelem-szemléleti giccs, rosszindulatúan pedig kisantantízlésű provokáció, ami árad a bűnök egyenlősítésének lózungjaiból.
A kérdéses történelmi szituációban (= a II. világháborús délvidéki borzalmak esetében) is hamis a bűnösség/felelősség szimmetrikus, egyenlősítő felfogása. Csakúgy a kölcsönös "önvizsgálat" szorgalmazása.
Folyamatos önvizsgálatra természetesen minden népnek szüksége van, már csak önérdekből is. De ebben konkrét kontextusban ennek emlegetése abszurd.
A köztársasági elnöknek sem kellett volna bocsánatot kérnie a szerb nemzettől a magyarok világháborús, ott elkövetett bűnei miatt. Nem mintha ezeket a bűnöket magyarok ne követték volna el, természetesen. Elkövették sajnos, mindannyiunk örök szégyenére.
A két nemzet bűnösségének mértékét azonban össze sem lehet hasonlítani - már ha egyáltalán lehet egy nemzet bűnösségéről beszélni. Nem csak az áldozatok számaránya - 1.500:35.000 - miatt.
Hanem mert a magyarok már 1943-ban (!) "bocsánatot kértek", amikor az újvidéki razzia vétkeseit hadbíróság elé állították, a fő felelősöket pedig halálra ítélték, további súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki..
(Halálbüntetés végrehajtására nem került sor, az érintettek Németországba szöktek és az SS-be álltak.) A Horthy-féle hadbíróság eljárására egyetlen más világháborús hadviselő fél gyakorlatában sem volt példa. Erre igenis méltósággal emlékezhetünk. (A 60-as években erről Cseres Tibor regénye alapján hiteles, maradandó film is készült "Hideg napok" címmel, amely megrázta az érdeklődő közvéleményt.)

A "magyarok" ezt a bocsánatkérést 1945-ben azzal is megfejelték, hogy Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt  (aki amúgy az egészben vétlen volt, a vérengzést leállította, amint tudomására jutott és vizsgálatot rendelt el) kiadták a Titóéknak. Sorsa kínzás, egyes - ellenőrizhetetlen - források szerint karóba húzás lett. (Kiadták a valódi felelősöket is, akiket kivétel nélkül kivégeztek. Kivégeztek sok olyan tisztet is, akiknek bűnössége nem volt bizonyított. Kivégezték például Milan Popović szerb nemzetiségű magyar országgyűlési képviselőt is, aki 1942-ben elsőként tiltakozott a Képviselőházban az újvidéki razzia ellen.)

Szerbiában természetesen senkit sem vontak felelősségre az iszonyatos népirtás miatt, amit a magyarokkal szemben elkövettek. Ezt még ma is megtehetnék pedig, lehetnek még élő bűnösök. Undorító, hogy a bocsánatkérésre is csak úgy voltak hajlandóak, hogy ha Áder megalázkodik. Visszataszító,  hogy a hazája történelmét a történtek szerint kevéssé ismerő elnök ezt meg is tette. A szerb bocsánatkérésnek feltétel nélkülinek kellett volna lennie. Ez így nem hiteles, nem őszinte.

Magyarországon senki sem tagadja az újvidéki "hideg napokat". Szerbiában a túlnyomó többség nem ismeri el a magyarok elleni népirtás megtörténtét. A szerb parlament dicséretes gesztusa sajnos nem képviseli a szerb nép többségét.

Szerbiában a mai napig megrongálják, meggyalázzák a magyarok által állított, az áldozatokra emlékező oszlopokat, kereszteket.

 Az etnikai tömeggyilkosságok gyakorlatát vígan, skrupulus nélkül újították fel aztán a 90-es években horvátok, bosnyákok, albánok ellen. Egyszersmind világösszeesküvés áldozatainak vélik magukat. Tisztelet ugyanakkor azon - szükségképpen korlátozott számú - szerbeknek, akik nem így gondolkodnak ma, sőt, különösen azoknak, akik a szörnyű események idején is emberek maradtak, áldozatokat mentettek. Mert ilyenek is voltak, vannak.

A hamis tónusú magyar alku-bocsánatkérés helyett az embertelenségben is embernek maradó szerbek iránti magyar tiszteletnek és hálának kellett volna méltó hangot adni. Egy magyarországi emlékparkot kellett volna (kellene) létrehozni nekik, amolyan "igazak kertjét". Azoknak, akik magyarokat mentettek a magyarirtásban.

Kevés annál időszerűtlenebb gesztust lehet elképzelni most, a szerbség mai állapotában, mint egy kölcsönös, szimmetrikus szerb-magyar "önvizsgálat", bocsánatkérés. A mi önvizsgálatunknak most nem a szerb önérzetet kell ápolnia. Barátkozni, együttműködni, érdemeseknek tiszteletet/hálát adni - igen. Önostorozásba merülni, önmagunkat leértékelni  ebben az irányban - azt nem.

A Szabadság és az Élet

Bauer Sándor önégetése - 1969 (itt)

Nem cselekedett helyesen a Párt, amikor emléktáblát állítva Bauer Sándornak, mintegy követendő példának is állította őt az arra járók elé. (Nem cselekedett gusztusosan sem, hiszen politikai haszonszerzésből rávésette saját dicsőséges nevét is, önmagára emlékeztetendő.)

Minden tisztelet Bauer Sándor igazság- és szabadságszeretetének, de heroikus gesztusa semmiképpen sem lehet követendő példa. Az önégető-önpusztító gesztus teljes irracionalitása miatt egyrészt.
Az Szabadságnak és az Igazságnak az Élet fölé/elé helyezése miatt másrészt, főrészt.

Az Élet mindenkor fontosabb, értékesebb,  mint bármiféle Szabadság és/vagy Igazság.
Ezért is nem liberális blog a HÚ.