Szentségtörés

Márfi Gyula veszprémi érsek hozzászólása (itt)

Kezdjük a végén, azzal a bizonyos "Új mondat új zsarnokságról" című épületes Illyés-átköltéssel. Eszerint az új zsarnokság
"ott van az IMF-ben,
hitelminősítőkben,
Tanácsban, Parlamentben,
bankokban, üzemekben,
tőzsdében és trezorban,
nagyvállalatban, boltban"
meg
" ott van a Figaro-ban,
és ott van a Le Monde-ban,
ott van a New York Times-ban,
ott van a Népszavában:
a tőkések lapjában
és a Financial Times-ban".

Nem világos, kicsoda is ennek a "virtuóz" átköltésnek az elkövetője. Az viszont  igen, hogy az érsek teljes mértékben azonosul vele. Hiszen eredetmegjelölés, idézőjel nélkül, folytatólagosan illeszti hozzászólása végére.  Tartalmában pedig teljes az összhang az átköltés és a hozzászólás között. A duplikált üzenet lényege: Európa ultraliberális, vadkapitalista diktatúra uralma alatt szenved, amelynek forrása valahol a kozmopolita "Amerikában" ered.

Tekinthetnénk játéknak is ezt az egészet. De nem az. Hanem többszörös szentségtörés.

Először is, az "Egy mondat..." az egyetemes magyarság irodalomtörténetének egyik kultikus értéke. Ha úgy tetszik: szentség. A Himnusz, a Szózat, a "Nem tudhatom" köréhez tartozik. Olyasmi, mint a magyar katolikusoknak a "Boldogasszony Anyánk". Ezzel játszani, belefabrikálni, barkácsolni, aktuálpolitizálni: szentségtörés.

Aztán a sajtó. Együtt a Figaro, a Le Monde, a New York Times, a Népszava és a Financial Times - mint a zsarnokság fészkei. (Valamely rejtélyes okból a szeretett-védelmezett vezérelnököt időnként bírálattal illető német nyelvű sajtó reprezentánsai kifelejtve.) Így együtt: ezek az orgánumok a SAJTÓ-t szimbolizálják - vagy inkább diabolizálják. Azaz a szabad sajtót. Minden zsarnokság legfőbb ellenfelét és ellenszerét. Ismét csak egyfajta szentséget. Aki a szabad sajtót (=a sajtószabadságot) en bloc kikezdi, szájára veszi, az bizony szentségtörést követ el, mégpedig a javából.

Aztán a nemzetek együttműködésének eszméje és intézményei. Bizony, az IMF is, az Európai Parlament és a Tanács és hasonló egyéb szerzetek is: eszmék, értékek megtestesülései. Az erőszakmentes, békés, önkéntes nemzetköziség - "testvériség" - utópiájának futurisztikus, de mégis reális megtestesülései. A véres-háborús nemzeti akaratérvényesítés meghaladásának működő bizonyítékai. Egyfajta profán szentségek tehát. Nem "a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európa" elnyomói. Zsarnokivá stilizálásuk - egy par excellence kozmopolita felekezet vezetője tollából  - különösen durva szentségtörés.

Az érsek szentségtörései mögött komplett, szép kerek politikai-gazdasági világkép áll. Telivér antikapitalista, baloldali, mondhatnánk neomarxista világkép. Ott virít a hivatkozás is: a "tőkés társaságok világuralmáról" szóló könyv az újbalosok szent könyve. Valójában persze ősrégi sületlenségek ezek. Igazi értelmük is ősrégi.

Hiszen ha az érsek ilyen konok rendszerszerűséggel zsarnoksággá akarja  maszkírozni a szabadságot, akkor annak - akarva akaratlanul, tudva vagy tudatlanul - csak egy valódi célja lehet. Félő, hogy valami ósdi zsarnokságféleséget szeretne szabadsággá öltöztetni nekünk.