Lángolnak az albán pékségek a szerb-albán miatt (itt)
Nem minden szerb ilyen, természetesen. Ezek sem a génjeik miatt ilyenek, természetesen. Az albánok sem kutyák (=elsőáldozó kislányok), természetesen.
Mégis, valahogy ez az egész nem teljesen idegen a szerb néplélektől, még ma sem.
2014. október 17., péntek
2014. október 7., kedd
Egy népszokás: a lincs
Ki akarták rángatni a kocsiból (itt)
Elrettentő és ezáltal megelőző erővel, a törvény minden erejével kellene fellépni az ilyen vadállatokkal szemben. Féljenek, rettegjenek azok, akik ilyesmire hajlamosak. Valószínűleg célzott felvilágosító propagandát is kellene folytatni arról, hogy milyen következményei lehetnek az ösztöngátlás hiányának.
Elrettentő és ezáltal megelőző erővel, a törvény minden erejével kellene fellépni az ilyen vadállatokkal szemben. Féljenek, rettegjenek azok, akik ilyesmire hajlamosak. Valószínűleg célzott felvilágosító propagandát is kellene folytatni arról, hogy milyen következményei lehetnek az ösztöngátlás hiányának.
2014. április 10., csütörtök
Lincs
Elsodort egy lányt, rátámadtak (itt)
Rendkívül antiszociális bűncselekmény-fajta a közlekedési baleseteket követő lincselés, önbíráskodás.
Önmagán messze túlmutatóan, totálisan támadja a társadalom legalapvetőbb értékeit. Tovagyűrűződő hatásai iszonyatosak lehetnek. Az ártatlanok életét követelő szörnyű romagyilkosságokat is nehéz elképzelni Szögi Lajos halála, Olaszliszka nélkül.
Remélhetőleg az igazságszolgáltatás példás, elrettentő erővel sújt le ezekre a vadakra is.
Rendkívül antiszociális bűncselekmény-fajta a közlekedési baleseteket követő lincselés, önbíráskodás.
Önmagán messze túlmutatóan, totálisan támadja a társadalom legalapvetőbb értékeit. Tovagyűrűződő hatásai iszonyatosak lehetnek. Az ártatlanok életét követelő szörnyű romagyilkosságokat is nehéz elképzelni Szögi Lajos halála, Olaszliszka nélkül.
Remélhetőleg az igazságszolgáltatás példás, elrettentő erővel sújt le ezekre a vadakra is.
2014. április 2., szerda
Rogán, Simon - egykutya?
Rogán tetőkertje (itt)
Rogán és Simon. Meg a lakhatási támogatások - Karácsony, Józsa, L. Simon. Meg földgáz-kereskedelem, MET, 17 milliárdos osztalék, egyik strómanja is, másik strómanja is. Milliárdos tanulmányok Paksnak. Meg annyi más. Van alkalom a merengésre. Lehet, hogy mégsem arról szól a politika, amiről mindig is hittük, a közjóról és az igazságosságról? Legalább részben? Lehet, hogy mi - esetleg adót is fizető- megfigyelők szerencsétlen balekok vagyunk csupán? Az egyik kutya, a másik eb? Lehet, hogy a szerzés maga a lényeg?
"Hátha csak álom, egyszerű álom az egész? Hátha csak játék, egyszerű játék az egész?" Így szól valahogy az a régi dal.
Lehet, hogy be kéne kattannia már, ennyi év után, valami derengő felismerésnek legalább?
Lesz idő a merengésre, a tehetetlen dühre, az újra meg újra kiakadó pumpa leeresztésére is a következő választásokig. Most nemigen van mód úgy választani, hogy az egy kicsit is javítson Magyarország sorsán.
Talán majd legközelebb. Talán majd ha valakik tényleg összehoznak mégis egy legalább valamelyest komolyan vehető, hiteles, normális jobboldali pártot. (Nem monomániás, szófosó, exhibicionista politikai dilettánsok persze.) Akkor talán.
Addig is, Rogán és Simon, az egyik kutya, másik eb? Hamis mind a kettő, az bizonyos.
De az egyik azért mégis veszélyesebbnek látszik. Az, amelyiknek mindig is nagyobb volt a pofája.
Az, amelyiket nem rúgott ki a pártja azonnal. Az, amelyiknek a viselt dolgai a köztévé és az MTI számára nem viselt dolgok, sőt nem is létezőek. (Az adófizetők pénzén, persze.) Az, amelyik még mindig nincs pórázon. Legyen rajta most már a sor.
Rogán és Simon. Meg a lakhatási támogatások - Karácsony, Józsa, L. Simon. Meg földgáz-kereskedelem, MET, 17 milliárdos osztalék, egyik strómanja is, másik strómanja is. Milliárdos tanulmányok Paksnak. Meg annyi más. Van alkalom a merengésre. Lehet, hogy mégsem arról szól a politika, amiről mindig is hittük, a közjóról és az igazságosságról? Legalább részben? Lehet, hogy mi - esetleg adót is fizető- megfigyelők szerencsétlen balekok vagyunk csupán? Az egyik kutya, a másik eb? Lehet, hogy a szerzés maga a lényeg?
"Hátha csak álom, egyszerű álom az egész? Hátha csak játék, egyszerű játék az egész?" Így szól valahogy az a régi dal.
Lehet, hogy be kéne kattannia már, ennyi év után, valami derengő felismerésnek legalább?
Lesz idő a merengésre, a tehetetlen dühre, az újra meg újra kiakadó pumpa leeresztésére is a következő választásokig. Most nemigen van mód úgy választani, hogy az egy kicsit is javítson Magyarország sorsán.
Talán majd legközelebb. Talán majd ha valakik tényleg összehoznak mégis egy legalább valamelyest komolyan vehető, hiteles, normális jobboldali pártot. (Nem monomániás, szófosó, exhibicionista politikai dilettánsok persze.) Akkor talán.
Addig is, Rogán és Simon, az egyik kutya, másik eb? Hamis mind a kettő, az bizonyos.
De az egyik azért mégis veszélyesebbnek látszik. Az, amelyiknek mindig is nagyobb volt a pofája.
Az, amelyiket nem rúgott ki a pártja azonnal. Az, amelyiknek a viselt dolgai a köztévé és az MTI számára nem viselt dolgok, sőt nem is létezőek. (Az adófizetők pénzén, persze.) Az, amelyik még mindig nincs pórázon. Legyen rajta most már a sor.
2014. március 21., péntek
2014. március 10., hétfő
A magunk nótája
A baloldal kampánydala (itt)
Van olyan, hogy nem akarnak menni a dolgok. Van, hogy sorozatban még véletlenül sem sikerül egy jót húzni. Van, hogy semmi sem sikerül.
Van, hogy még egy jó kampánydalt sem megy kiválasztani. Csak egy ilyen ósdi, émelyítő giccset. (Ráadásul éppen a hazáról...)
Ilyenkor kell egy kicsit - bármennyire is fogyóban az idő - megállni, hideg vízben megmosni az arcunkat, megrázni a fejünket. És kitalálni gyorsan valami mást, valami újat, valami heuresztikusat. Valami mentőötletet. A mentőötlet legtöbbször valami kézenfekvő, valami triviális, ami mindig is ott volt körülöttünk, csak addig nem vettük észre. Mert mindig csak magunkra figyeltünk, mindig csak a magunk nótáját fújtuk.
Van olyan, hogy nem akarnak menni a dolgok. Van, hogy sorozatban még véletlenül sem sikerül egy jót húzni. Van, hogy semmi sem sikerül.
Van, hogy még egy jó kampánydalt sem megy kiválasztani. Csak egy ilyen ósdi, émelyítő giccset. (Ráadásul éppen a hazáról...)
Ilyenkor kell egy kicsit - bármennyire is fogyóban az idő - megállni, hideg vízben megmosni az arcunkat, megrázni a fejünket. És kitalálni gyorsan valami mást, valami újat, valami heuresztikusat. Valami mentőötletet. A mentőötlet legtöbbször valami kézenfekvő, valami triviális, ami mindig is ott volt körülöttünk, csak addig nem vettük észre. Mert mindig csak magunkra figyeltünk, mindig csak a magunk nótáját fújtuk.
2014. március 4., kedd
Közbiztonság, szolidaritás
Tüntetés a közbiztonságért Ormosbányán (itt)
A demonstráción nemcsak - a szokásos módon - a Jobbik képviselője, de - szokatlanul - a baloldali ellenzék, az Összefogás képviselője is megjelent.
De Nyakó István sajnos ritka madár. Talán rájött, hogy azok a kiszolgáltatott, védtelen helyzetben élő honfitársaink, akiknek mindennapi életélménye a bűnözés, akiknek az udvarában éjjelente idegenek járnak, szintén rászorulnak a szolidaritásra. Ezek a honfitársaink többnyire nem a felső tízezerhez tartoznak. Szerény vagyonuk szorgos munkájuk gyümölcse De akiknek a kertjét a sötétben idegenek dézsmálják, nem csak vagyoni veszteséget szenvednek el. Hanem életminőségbelit is jócskán.
Ha a ritka madár társait rá tudná venni arra, hogy legalább időnkénti megjelenésükkel, legalább együttérzésük időnkénti kifejezésével éreztessék a szenvedőkkel, hogy nincsenek teljesen magukra hagyatva: akkor a közelgő választások eredménye is másképp alakulna.
Amíg azonban a többi madárnak ilyen látványosan nehezére esik bármiféle együtt érző üzenet kibocsátása, addig nincs mit csodálkozni az eredményen. Addig a szélsőjobbnak mindig meglesz az a 15-20 százaléknyi támogatottsága, amely a vezérelnök leváltását aritmetikailag is lehetetlenné teszi. Az eredendő ok pedig világos: több százezernyi állampolgár bajának semmibevétele, nem más.
A demonstráción nemcsak - a szokásos módon - a Jobbik képviselője, de - szokatlanul - a baloldali ellenzék, az Összefogás képviselője is megjelent.
De Nyakó István sajnos ritka madár. Talán rájött, hogy azok a kiszolgáltatott, védtelen helyzetben élő honfitársaink, akiknek mindennapi életélménye a bűnözés, akiknek az udvarában éjjelente idegenek járnak, szintén rászorulnak a szolidaritásra. Ezek a honfitársaink többnyire nem a felső tízezerhez tartoznak. Szerény vagyonuk szorgos munkájuk gyümölcse De akiknek a kertjét a sötétben idegenek dézsmálják, nem csak vagyoni veszteséget szenvednek el. Hanem életminőségbelit is jócskán.
Ha a ritka madár társait rá tudná venni arra, hogy legalább időnkénti megjelenésükkel, legalább együttérzésük időnkénti kifejezésével éreztessék a szenvedőkkel, hogy nincsenek teljesen magukra hagyatva: akkor a közelgő választások eredménye is másképp alakulna.
Amíg azonban a többi madárnak ilyen látványosan nehezére esik bármiféle együtt érző üzenet kibocsátása, addig nincs mit csodálkozni az eredményen. Addig a szélsőjobbnak mindig meglesz az a 15-20 százaléknyi támogatottsága, amely a vezérelnök leváltását aritmetikailag is lehetetlenné teszi. Az eredendő ok pedig világos: több százezernyi állampolgár bajának semmibevétele, nem más.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)