Az emberek nyelvén a Nyugatról

Orbán Európáról a horvát köztévének (itt)

A HÚ óva inti az Unióba végre felvett horvátokat, hogy valaha is  olyan emberekké váljanak, akiknek  ez az öntelt zagyválás valóban "a nyelvén szól".
Ne hagyják lebeszélni magukat a Nyugatról (=Európáról). Igenis, tartsák meg, ápolják féltő gonddal  Európába vetett hitüket, a Nyugat iránti illúzióikat. Ne adják fel a sok évszázados célt, amit legjobbjaik kitűztek. Az évszázados reményt, amely a legsötétebb történelmi pillanatokban is éltette legnemesebb szószólóikat.
Hogy fölülemelkedve önmagukon, megszabadulva "balkáni" kísérteteiktől, elfoglalhassák méltó helyüket az európai népek közösségében és elkezdhessék utolérni a Nyugatot.
Tudniuk kell, de saját keserű tapasztalatik alapján alighanem tudják is: ha az olyasfajta blődlit, amilyet a magyar vezérelnök most eleresztett feléjük, elég sokan egy pillanatra is a saját nyelvükön szólónak érzik, akkor rossz útra tévedtek.
Olyanra, amilyenen most Magyarország jár.  Olyanra, amely nem nyugatra, nem Európába vezet.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

Egy követendő példa

Felfüggesztették a görög állami tv működését (itt)

A görögöktől is lehet tanulni. A HÚ szerint azonban Magyarországon ennél radikálisabb lépés lenne kívánatos. És nem csak költségvetési okokból, hanem erkölcsiekből is, még inkább. Nincs annál gusztustalanabb, mint amikor az adófizetők pénzén szemérmetlen seggnyalás, az uralkodó párt népbutító propagandája folyik. A magyar politikai elit, de különösen annak most felülkerekedett része nincs azon erkölcsi színvonalon, hogy ezt megakadályozni kész és/vagy képes lenne. Nemzeti érdek pedig, hogy a mindenkor szűkös, korlátozott közösségi erőforrásokból erre ne jusson. Egyszerű a megoldás. A jól megválasztott, alaposan megszűrt, csekély számú közszolgálati feladatot a kereskedelmi csatornák törvényi szabályozásával tökéletesen el lehet látni. A gigantikus kiadások elfüstölése helyett pedig a koncessziós bevételeket hasznos közcélokra fordítani.

Olaszliszka árnya

Lincselési kísérlet Pocsajon (itt)

Önmaga egyszeri brutalitásán messze túlmutató, rendkívül veszélyes, antiszociális bűncselekmény a közúti közlekedési balesetet követő lincselés, de még annak kísérlete is. Nem szükséges részletezni, hová vezet, ha a tisztességes polgárnak mérlegelnie kell: megálljon-e segítséget nyújtani vagy ne, mert ha megteszi, akkor szignifikáns valószínűséggel életveszély fenyegeti.
Olaszliszka és a romagyilkosságok óta tudjuk, hogy a közvetlen és a közvetett következmények is iszonyatosak lehetnek.
Példás, a szó szoros értelmében elrettentő büntetést kell elvárnunk az igazságszolgáltatástól. Akár létezik ugyanis cigánybűnözés, akár nem, romák és nem romák közös érdeke, hogy azok, akik ilyen lincselések elkövetésére képesek/készek/hajlamosak, azok rettegjenek elkövetni ezeket a szörnyűségeket.

Találós kérdés

Rendőröket vertek Kenderesen (itt)

Mi az: Mindenki tudja, hogy létezik, de neve az nincs?
Mi az: Magyarország egyik legnagyobb gondja, de nem hogy orvosolni, de említeni sem szabad?

Illyés: "Növeli, ki elfödi a bajt..."

Egy pökhendi, pimasz cseh

Klaus és a Benes dekrétumok (itt)

És egy másik hivatkozás, együtt érdekes igazán:

http://kapitalizmus.hvg.hu/2013/01/25/europa-egyetlen-libertarius-allamfoje-volt/

Idézzük ez utóbbiból (szerzője: "neocohn") az utolsó két mondatát:

"Búcsúzunk Václav Klaustól, a karakteres, libertárius európai államfőtől, aki hamarosan az amerikai Cato Institute-nál készül munkát vállalni. Sok sikert kívánunk!"

A karakteres, "libertárius" európer bízvást meg tudja határozni, kicsoda-micsoda az igazi cseh. A HÚ csak remélni tudja, hogy nem ilyen pimasz és pökhendi, mint Vaclav Klaus.
A "neocohn"-posztból meg világossá válik végre, hogy mi is az igazi különbség a "libertárius" és a liberális között.
Minden mániás, doktriner dogmatizmus ellensége a józan észnek. Hipnotikus erejével veszélyezteti minden ember és minden közösség egyik legdrágább kincsét, a realitásérzéket, az ítélőképességet. Hivatkozzék bármilyen fennkölt értékre-eszmére. Ad abszurdum akár a szabadságra is.
Helyszíni útmutatás: Vigyázat, csalás! Közönséges XX. századi förtelmességek rejlenek mögötte.

Hegedűs Lóránt, a református prédikátor

Meghalt Hegedűs Lóránt (itt)

Nem értem, hogy tűrhette a templomra tűzött árpádsávos zászlót. Nem tudom, miért engedhette, hogy tulajdon, jobbra hivatott gyermekei a fajvédelem politikai szolgálatába szegődhessenek. Fel nem foghatom, hogyan szenvedhette fiától azon a karácsonyi istentiszteleten a simonpereszező, nyílt zsidózást. Nem sejtem, hogyan hallgathatta a Himnusz helyett énekelt, ezzel leértékelő Szózatot.

Mindez most már örök rejtély marad. Tőle magától bármi ilyesmi elfogadhatatlant, soha, egyetlen általam hallott prédikációjában sem tapasztaltam. A megkapott, megtalált, elfogadott és teljesített küldetés fölé emelte minden mocsoknak.

Bizonyosan tudom viszont, hogy Hegedűs Lóránt, a református prédikátor korunk szellemóriása volt. Fejből áradó, mindenkit magával ragadó prédikációinak hitbéli, lelki, szellemi, filozófiai, nyelvi, szerkezeti, tartalmi gazdagságát közönséges halandónak feldolgoznia sem volt könnyű. Hatása alól kivonnia magát pedig éppenséggel lehetetlen. Sivár, unalmas és tartalmatlan volt hozzá hasonlítva bárki más.

Egy magyar szellemóriással bizonyosan szegényebbek lettünk.
Az ellentmondás pedig az élet igazi misztériumai közé tartozik. Birkózhatunk vele - mint a többivel - magunkra hagyatva tovább.

Undorító

Undorító szerbek - mondta M. Albright (itt)

Nem elszólás volt ez. A videók tanúsága szerint ezek a szerbek tényleg undorítóan viselkedtek. Protokollárisan is, mert megzavartak egy könyvbemutatót - rendőrségi segítségre volt szükség eltávolításukhoz. Elvakult nacionalistaként is, mert a nemzetközi közösség beavatkozását titulálják háborús bűnnek, nem pedig a saját honfitársaik által elkövetett népirtó atrocitásokat.
Bűnnek minősíteni a mi - mindig tagadott - bűneinkre érkező védekező reakciókat: a világ összes nacionalistájának jellemző, megrögzött beállítottsága. Undorító következetlenség.
Kérdés, hogy ezek az "ellopott Koszovót" sérelmező szerbek vajon megállnának-e az "undorító" jelző használatánál, ha valahol a Délvidéken, egy könyvesboltban az ellopott Szabadkáért demonstrálna a HÚ néhány olvasója.?
Feltették videójukat az internetre, azt hiszik, ők vagányak voltak és az "undorító" majd mellettük beszél. A hasonszőrűek szemében meglehet. De mégis tévednek. Az elvakult nacionalizmusnál kevés undorítóbb van a világon.