Meghalt Hegedűs Lóránt (itt)
Nem értem, hogy tűrhette a templomra tűzött árpádsávos zászlót. Nem tudom, miért engedhette, hogy tulajdon, jobbra hivatott gyermekei a fajvédelem politikai szolgálatába szegődhessenek. Fel nem foghatom, hogyan szenvedhette fiától azon a karácsonyi istentiszteleten a simonpereszező, nyílt zsidózást. Nem sejtem, hogyan hallgathatta a Himnusz helyett énekelt, ezzel leértékelő Szózatot.
Mindez most már örök rejtély marad. Tőle magától bármi ilyesmi elfogadhatatlant, soha, egyetlen általam hallott prédikációjában sem tapasztaltam. A megkapott, megtalált, elfogadott és teljesített küldetés fölé emelte minden mocsoknak.
Bizonyosan tudom viszont, hogy Hegedűs Lóránt, a református prédikátor korunk szellemóriása volt. Fejből áradó, mindenkit magával ragadó prédikációinak hitbéli, lelki, szellemi, filozófiai, nyelvi, szerkezeti, tartalmi gazdagságát közönséges halandónak feldolgoznia sem volt könnyű. Hatása alól kivonnia magát pedig éppenséggel lehetetlen. Sivár, unalmas és tartalmatlan volt hozzá hasonlítva bárki más.
Egy magyar szellemóriással bizonyosan szegényebbek lettünk.
Az ellentmondás pedig az élet igazi misztériumai közé tartozik. Birkózhatunk vele - mint a többivel - magunkra hagyatva tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése