Benzema köp a francia himnuszra (itt)
Szemlátomást jól halad a bevándorlók integrációja. De hát van idő bőven, ez még csak a harmadik nemzedék. Hogy jönnek újabbak is közben szép számmal, csiszolatlan gyémántok, az csak könnyít a dolgon.
Szép új világ lesz.
Nyilvánvalóan magukévá teszik majd az európai értékeket, és eltartják szépen az elöregedő európai társadalmat.
Majd, persze csak akkor, ha marad addigra ezekből valami.
2015. november 24., kedd
2015. november 23., hétfő
Muszlimdrukkerek, ez egy rossz humanitárius üzlet volt!
Legalább két merénylő is "menekült" (itt)
Az idén bevándorolt egy milliónyi muszlim "menekült" közül egyetlen egy sem halt volna meg pusztán azért, mert nem engedték volna be - a schengeni szabályokat felrúgva, ellenőrizetlenül - Törökországból az Unió területére.
Ha csupán egyetlen ártatlan európai életet is meg lehetett volna kímélni azzal, hogy nem engedik beáramlani normál határellenőrzés nélkül a kétes identitású milliós tömeget, akkor a milliós embertömeg valós ellenőrzés nélküli beáramlását megengedni már egyértelműen veszteséges humanitárius ügylet volt.
Vagyis a mámoros muszlimdrukkerek által lobogtatott legfőbb érv, az "életeket mentő", a "humanitárius" hivatkozás totálisan megbukott, romokban hever.
Vagyis mindazok, akik lelkesen támogatták az ellenőrizetlen-korlátlan népbevándorlást, és bőszen idegengyűlölőzve/rasszistázva/fasisztázva, minden másképpen gondolkozót gyalázva, elleneztek minden intézkedést, amely ezt a példátlan és abszurd beáramlást fékezte volna - tevőleges erkölcsi részesei a párizsi terrornak
Akármiért is - akarva/akaratlan, tudatosan (=azaz valamiért minden árat megfizethetőnek vélve) vagy egyszerűen csak zsigerből, végiggondolatlanul - reflektáltak így, erkölcsi felelősségük részlegesen bár, de mindenképpen és egyértelműen fennáll. Nehéz, fájó egy igazság ez, meglehetősen elvont is - de ki kell mondani.
Kiderült, hogy egy ilyen súlyos kérdésben nem igazán számoltak állásfoglalásuk valódi következményeivel. Nem baj, tévedni emberi dolog, majd talán legközelebb.
De addig is, minden hangoskodás nélkül, támadást, vádaskodást, magyarázkodást mellőzve, illene most jó időre - ebben a tárgyban mindenképpen - csendesen magukba szállniuk.
Az idén bevándorolt egy milliónyi muszlim "menekült" közül egyetlen egy sem halt volna meg pusztán azért, mert nem engedték volna be - a schengeni szabályokat felrúgva, ellenőrizetlenül - Törökországból az Unió területére.
Ha csupán egyetlen ártatlan európai életet is meg lehetett volna kímélni azzal, hogy nem engedik beáramlani normál határellenőrzés nélkül a kétes identitású milliós tömeget, akkor a milliós embertömeg valós ellenőrzés nélküli beáramlását megengedni már egyértelműen veszteséges humanitárius ügylet volt.
Vagyis a mámoros muszlimdrukkerek által lobogtatott legfőbb érv, az "életeket mentő", a "humanitárius" hivatkozás totálisan megbukott, romokban hever.
Vagyis mindazok, akik lelkesen támogatták az ellenőrizetlen-korlátlan népbevándorlást, és bőszen idegengyűlölőzve/rasszistázva/fasisztázva, minden másképpen gondolkozót gyalázva, elleneztek minden intézkedést, amely ezt a példátlan és abszurd beáramlást fékezte volna - tevőleges erkölcsi részesei a párizsi terrornak
Akármiért is - akarva/akaratlan, tudatosan (=azaz valamiért minden árat megfizethetőnek vélve) vagy egyszerűen csak zsigerből, végiggondolatlanul - reflektáltak így, erkölcsi felelősségük részlegesen bár, de mindenképpen és egyértelműen fennáll. Nehéz, fájó egy igazság ez, meglehetősen elvont is - de ki kell mondani.
Kiderült, hogy egy ilyen súlyos kérdésben nem igazán számoltak állásfoglalásuk valódi következményeivel. Nem baj, tévedni emberi dolog, majd talán legközelebb.
De addig is, minden hangoskodás nélkül, támadást, vádaskodást, magyarázkodást mellőzve, illene most jó időre - ebben a tárgyban mindenképpen - csendesen magukba szállniuk.
2015. november 3., kedd
Hazánkfia
Soros javaslatai Európának (itt)
Soros állítólag azt javasolja Európának, hogy legalább évi egymillió menekültet fogadjon be, valamint költsön minden egyes menedékkérőre 4,7 millió forintot (15 ezer eurót), továbbá a szükséges forrásokat kötvénykibocsátással (=hitelfelvétellel) teremtse elő.
Az érdekes javaslatnak - amely csak állítólagos javaslat, mert közvetlen hivatkozás egyelőre nem áll rendelkezésre, ez pedig minden elemzőt óvatosságra kell, hogy intsen - legalább két olvasata van.
Az egyik a komoly, a másik a szatirikus/szarkasztikus. A HÚ alapos vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy az első olvasatot egyértelműen el lehet vetni, és a második olvasatot kell irányadónak tekinteni.
Ennek jegyében a HÚ ezúton és halált megvető bátorsággal kemény feddésben részesíti neves hazánkfiát, elsősorban szűkkeblűsége miatt.
Miért is csak évi egymillió muszlimot fogadjon be Európa, miért nem kettőt?!
Miért is csak 4,7 millió forintnyi eurót fordítson Európa fejenként a menedékkérő muszlimokra a következő két évben, miért nem legalább 9 millió forintnyit?!
Persze felmerülhetnének egyéb, kevésbé lényeges kifogások is:
Miért is hitelfelvétellel teremtse elő Európa a szükséges forrásokat, miért nem adóemelésből vagy nyugdíjcsökkentésből?!
Miért is lenne jó mindez Európának?!
Miért is érzi Orbánt olyan potensnek, hogy képes lenne romba dönteni az Uniót?!
És végezetül egy teljesen komoly ellenvetés:
Ugyan miért is NE kellene Orbánnak a menedékkérők jogait alárendelnie a határok védelmének?!
Biztos, ami biztos, az utóbbi kérdést magyarra fordítva is érdemes feltenni:
Ugyan miért is NE rendelje alá a mindenkori magyar miniszterelnök a bevándorlók érdekeit a magyar érdekek védelmének?!
Igen, ez utóbbi különösképpen nem világos.
Nehéz is lenne világos, értelmes, becsületes választ adni rá.
Soros állítólag azt javasolja Európának, hogy legalább évi egymillió menekültet fogadjon be, valamint költsön minden egyes menedékkérőre 4,7 millió forintot (15 ezer eurót), továbbá a szükséges forrásokat kötvénykibocsátással (=hitelfelvétellel) teremtse elő.
Az érdekes javaslatnak - amely csak állítólagos javaslat, mert közvetlen hivatkozás egyelőre nem áll rendelkezésre, ez pedig minden elemzőt óvatosságra kell, hogy intsen - legalább két olvasata van.
Az egyik a komoly, a másik a szatirikus/szarkasztikus. A HÚ alapos vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy az első olvasatot egyértelműen el lehet vetni, és a második olvasatot kell irányadónak tekinteni.
Ennek jegyében a HÚ ezúton és halált megvető bátorsággal kemény feddésben részesíti neves hazánkfiát, elsősorban szűkkeblűsége miatt.
Miért is csak évi egymillió muszlimot fogadjon be Európa, miért nem kettőt?!
Miért is csak 4,7 millió forintnyi eurót fordítson Európa fejenként a menedékkérő muszlimokra a következő két évben, miért nem legalább 9 millió forintnyit?!
Persze felmerülhetnének egyéb, kevésbé lényeges kifogások is:
Miért is hitelfelvétellel teremtse elő Európa a szükséges forrásokat, miért nem adóemelésből vagy nyugdíjcsökkentésből?!
Miért is lenne jó mindez Európának?!
Miért is érzi Orbánt olyan potensnek, hogy képes lenne romba dönteni az Uniót?!
És végezetül egy teljesen komoly ellenvetés:
Ugyan miért is NE kellene Orbánnak a menedékkérők jogait alárendelnie a határok védelmének?!
Biztos, ami biztos, az utóbbi kérdést magyarra fordítva is érdemes feltenni:
Ugyan miért is NE rendelje alá a mindenkori magyar miniszterelnök a bevándorlók érdekeit a magyar érdekek védelmének?!
Igen, ez utóbbi különösképpen nem világos.
Nehéz is lenne világos, értelmes, becsületes választ adni rá.
2015. október 3., szombat
Gyurcsány F. Rikárdó és Sukoró
Gyurcsány F. Rikárdó fenyegeti a bíróságot (itt)
Börtönben a helye mindenkinek, aki állami, közösségi vagyon csalárd - a nyilvános meghirdetési kötelezettség kijátszásával történő - elidegenítésében részes. Legyen az bárki.
A sukorói ügyben Gyurcsány F. Rikárdó is egyértelműen sáros. A felelősségre vonást csak azért kerülhette el, mert a pártos ügyészség nem akart precedenst teremteni volt miniszterelnök rács mögé juttatására.
Most megszületett az ítélet, a nemzeti vagyon jól fizetett, de hűtlen kezelői letöltendő börtönbüntetést kaptak.
Ez az ítélet csak a jog és az igazságszolgáltatás minősítése.
Az állampolgári erkölcs minősítése ennél egy pár fokkal súlyosabb. A hazájukat is elárulták ezek a romlott erkölcsű "vagyonkezelők", nemcsak a hivatásukat. A gyönyörű, számunkra pótolhatatlan, szelíd pannon táj egy egészen különleges darabját akarták visszafordíthatatlanul pusztítani. Pár ezüstért, vagy ki tudja miért. Külföldi befektetők kedvére, hasznára. Tiszta szerencse, hogy végül nem jártak sikerrel.
És Gyurcsány F. Rikárdó, a nemtelen megfontolásból futni hagyott bűntárs most megfenyegeti a bíróságot, a bírót. Ilyesmire szélsőségesek vetemednek csak, alkotmányos demokraták, a jogállam hívei soha. Rikárdó pedig bizony vetemedett. Nem érzett gátlást, szemérmet most sem. Kontrollja szemlátomást semmi.
Egy újabb adalék, már ha az eddigiek sora talán elégtelennek bizonyult volna, személyében kivel is van dolgunk.
Börtönben a helye mindenkinek, aki állami, közösségi vagyon csalárd - a nyilvános meghirdetési kötelezettség kijátszásával történő - elidegenítésében részes. Legyen az bárki.
A sukorói ügyben Gyurcsány F. Rikárdó is egyértelműen sáros. A felelősségre vonást csak azért kerülhette el, mert a pártos ügyészség nem akart precedenst teremteni volt miniszterelnök rács mögé juttatására.
Most megszületett az ítélet, a nemzeti vagyon jól fizetett, de hűtlen kezelői letöltendő börtönbüntetést kaptak.
Ez az ítélet csak a jog és az igazságszolgáltatás minősítése.
Az állampolgári erkölcs minősítése ennél egy pár fokkal súlyosabb. A hazájukat is elárulták ezek a romlott erkölcsű "vagyonkezelők", nemcsak a hivatásukat. A gyönyörű, számunkra pótolhatatlan, szelíd pannon táj egy egészen különleges darabját akarták visszafordíthatatlanul pusztítani. Pár ezüstért, vagy ki tudja miért. Külföldi befektetők kedvére, hasznára. Tiszta szerencse, hogy végül nem jártak sikerrel.
És Gyurcsány F. Rikárdó, a nemtelen megfontolásból futni hagyott bűntárs most megfenyegeti a bíróságot, a bírót. Ilyesmire szélsőségesek vetemednek csak, alkotmányos demokraták, a jogállam hívei soha. Rikárdó pedig bizony vetemedett. Nem érzett gátlást, szemérmet most sem. Kontrollja szemlátomást semmi.
Egy újabb adalék, már ha az eddigiek sora talán elégtelennek bizonyult volna, személyében kivel is van dolgunk.
2015. szeptember 18., péntek
Állítólagosak
Mindig elképesztő, amikor önmagukat liberálisnak vélő, állító emberek/csoportok/pártok a jogállamra, jogszerűségre erőszakkal támadó, tömeges zavargásokat védelmeznek, mentegetnek, ideologizálnak. Amikor randalírozókat támogatnak, elkövetőknek drukkolnak. Amikor törvénysértő zavargókhoz húz a szívük és szavuk.
Feltéve nyilván, hogy valóban demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság az, ami az erőszak, a zavargás politikai környezetét adja. Teljesen függetlenül attól, hogy a mi favoritjaink birtokolják-e a végrehajtó/törvényhozó hatalmat vagy sem. Ezek a "liberálisok" (akár a populisták) általában persze csak akkor tartják demokratikusnak a demokráciát, jogállaminak a jogállamot, ha az övéik vannak hatalmon. Így aztán könnyen megvan az önfelmentés.
Ezek az önmagukat liberálisnak állító emberek/csoportok/pártok igazából nem liberálisok. Csak idézőjeles, csak állítólagos liberálisok. Mert egy igazi liberálisnak a jogállamhoz húz a szíve. Sosem a blokádolókhoz, hídfoglalókhoz, útelzárókhoz, téren sátorozókhoz, kődobálókhoz, gyújtogatókhoz. Az igazi liberális a következő választásokra gondol. Nem a pár órás/napos nyílt színi térnyerésre, a pünkösdi királyságra.
Ezek az állítólagos, idézőjeles liberálisok élcsapatként élik magukat. Állandóan az események irányításáról (=a hatalomról) álmodnak. Hasonlóan a populistákhoz, megvetik a tömeget, a népet, de azokkal ellentétben nem küzdenek meg annak kegyeiért. Döntse el ki-ki, melyik a rosszabb.
A nép megvetésétől nem teljesen függetlenül szemlátomást nehezükre esik feldolgozni az esetleges, de felettébb kellemetlen tényt, hogy magyarnak születtek. Naponta többször, színre-szóra ki is nyilvánítják, hogy ez egy valójában szégyellni való állapot. Meg hogy nem akarnak ilyen országban élni. Jobb helyeken bezzeg minden jobban van. Ott ilyesmi nem fordulhat elő, ami itt előfordul. De ha kiderül, hogy mégis, akkor szemrebbenés nélkül lapoznak tovább. Magyarország érdeke valahogy mindig kimarad szempontjaik közül.
Ezek az idézőjeles liberálisok nem igazán szeretik a vitát. Csak lájkolgatják egymást, csak bólogatnak egymásra bőszen. Vitában hamar leolvad róluk a máz. Előbújik gyorsan az erőszakosság, az intolerancia, a minősítgetés, a denunciáló hajlandóság. Nem sokat adnak (akárcsak a populisták) a következetességre sem - ha egy érv éppen most kedvező előjelű, akkor elő vele, ha meg véletlenül ellenkező, akkor felejtsük.
A állítólagos "liberálisoknak" nem sok köze van bármiféle valódi liberalizmushoz. Hogyan is lehetne liberálisnak látni az erőszakos, élcsapat-, bolsevik tempót? Pártocskák, emberek. Nem is számíthat Magyarország népe tőlük semmi jóra. Értelmes liberális szóra például, nehéz ügyeiben.
Feltéve nyilván, hogy valóban demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság az, ami az erőszak, a zavargás politikai környezetét adja. Teljesen függetlenül attól, hogy a mi favoritjaink birtokolják-e a végrehajtó/törvényhozó hatalmat vagy sem. Ezek a "liberálisok" (akár a populisták) általában persze csak akkor tartják demokratikusnak a demokráciát, jogállaminak a jogállamot, ha az övéik vannak hatalmon. Így aztán könnyen megvan az önfelmentés.
Ezek az önmagukat liberálisnak állító emberek/csoportok/pártok igazából nem liberálisok. Csak idézőjeles, csak állítólagos liberálisok. Mert egy igazi liberálisnak a jogállamhoz húz a szíve. Sosem a blokádolókhoz, hídfoglalókhoz, útelzárókhoz, téren sátorozókhoz, kődobálókhoz, gyújtogatókhoz. Az igazi liberális a következő választásokra gondol. Nem a pár órás/napos nyílt színi térnyerésre, a pünkösdi királyságra.
Ezek az állítólagos, idézőjeles liberálisok élcsapatként élik magukat. Állandóan az események irányításáról (=a hatalomról) álmodnak. Hasonlóan a populistákhoz, megvetik a tömeget, a népet, de azokkal ellentétben nem küzdenek meg annak kegyeiért. Döntse el ki-ki, melyik a rosszabb.
A nép megvetésétől nem teljesen függetlenül szemlátomást nehezükre esik feldolgozni az esetleges, de felettébb kellemetlen tényt, hogy magyarnak születtek. Naponta többször, színre-szóra ki is nyilvánítják, hogy ez egy valójában szégyellni való állapot. Meg hogy nem akarnak ilyen országban élni. Jobb helyeken bezzeg minden jobban van. Ott ilyesmi nem fordulhat elő, ami itt előfordul. De ha kiderül, hogy mégis, akkor szemrebbenés nélkül lapoznak tovább. Magyarország érdeke valahogy mindig kimarad szempontjaik közül.
Ezek az idézőjeles liberálisok nem igazán szeretik a vitát. Csak lájkolgatják egymást, csak bólogatnak egymásra bőszen. Vitában hamar leolvad róluk a máz. Előbújik gyorsan az erőszakosság, az intolerancia, a minősítgetés, a denunciáló hajlandóság. Nem sokat adnak (akárcsak a populisták) a következetességre sem - ha egy érv éppen most kedvező előjelű, akkor elő vele, ha meg véletlenül ellenkező, akkor felejtsük.
A állítólagos "liberálisoknak" nem sok köze van bármiféle valódi liberalizmushoz. Hogyan is lehetne liberálisnak látni az erőszakos, élcsapat-, bolsevik tempót? Pártocskák, emberek. Nem is számíthat Magyarország népe tőlük semmi jóra. Értelmes liberális szóra például, nehéz ügyeiben.
2015. szeptember 16., szerda
Nem lenne jó
Nem lenne igazságos, erkölcsös, jó és demokratikus, ha egy ilyen súlyos ügyben, mint a muszlim (nép)bevándorlás, amely oly nagy mértékben érinti Európa és Magyarország sorsát, jövőjét, egy elsöprő kisebbség akarata érvényesülne. Még akkor sem, ha nem az elsöprő többségnek lenne igaza.
Rossz vért szülne.
Ezt minden jóérzésű embernek illene belátnia.
Rossz vért szülne.
Ezt minden jóérzésű embernek illene belátnia.
2015. szeptember 13., vasárnap
A Faymann-paradoxon
Faymann lenácizta Orbánt (itt)
Izrael falat épít a szír menekültek ellen (itt)
Faymann elvtárs lenácizta az Orbán-kormányt annak menekültpolitikája miatt. Pont azért, nem másért.
Politikus lévén, nyilván nem "úgy" gondolta, egy-az-egyben, hanem csak úgy. De azért játszunk el a gondolattal, mintha tényleg úgy gondolta volna.
Az Orbán-kormány és a magyar állam "menekült"-politikája egészen ezidáig ultraliberális jellegű volt. De facto. Ténylegesen ugyanis a magyar-szerb határt ezidáig az lépte át, aki csak akarta, akkor, amikor csak akarta, ott ahol csak akarta, és úgy ahogyan csak akarta. Drót mellett, drót alatt, drót fölött. Ételt-italt, egészségügyi ellátást, szállást, buszt, vonatot kapott. Ejnye-ejnyét nem igazán. Regisztrálnia, ujjlenyomatot adnia sem kellett, ha nagyon nem akart. Csoportosan ellenszegülhetett, áttörhetett, ha nagyon akart. Vonulgathatott autópályán, béníthatta egy főváros közlekedését, szemetelhetett - ahogyan csak akart. Megtörhette a magyar rendőrség, a magyar állam akaratát büntetlenül, retorziót nem kockáztatva, ha muszájnak vélte. Mámoros politikai idióták éljenzését is élvezhette, akkor is, ha nem igazán akarta. Ellendrukkerektől, gyújtogatóktól, neonáci bántalmazóktól nem kellett tartania.
Mindez nem csak múlt időben, de jelenidőben is áll. Ez bizony egy ultraliberális környezet, ultraliberális kormány, ultraliberális állam, ultraliberális ország. Mi lehet egyáltalán ultraliberális kontextus, ha ez nem az?!
A dolognak ezt a logikai lábát ezzel bizonyítottnak is vehetjük. Faymann elvtárs viszont ezt az ultraliberális állapotot fasisztoidnak tartja.
A másik hír szerint Izrael - szomszédos ország létére - egyetlen fia szíriai menekültet sem hajlandó befogadni.
Sőt, falat kíván építeni a szír határon, ahogyan azt más határain már meg is tette. Tekintve, hogy a szírek túlnyomó többsége kora gyermekkorától fogva elkötelezetten Izrael- és zsidóellenes, ezen az állásponton nem igazán lehet csodálkozni. Sőt, csak helyeselni lehet. Izraelnek erkölcsi joga és kötelessége megőriznie önmagát. Aki ezt a jogát elvitatja, azt a HÚ egyetértésével nyugodtan le lehet nácizni.
És most végre eljutottunk a Faymann elvtársról elnevezett paradoxonhoz. Ez egy nagyon nehéz, megoldhatatlannak látszó logikai fejtörő. Izrael menekültpolitikája ugyanis per definitionem nem lehet náci jellegű, vagy ilyesmihez hasonlatos. Kő, faék. Viszont ez a menekültpolitika százszor olyanabb, mint a magyar kormány ultraliberális menekültpolitikája. A magyar kormány menekültpolitikája azonban - Faymann elvtárstól tudjuk - náci természetű. Ergo logikai ellenmondásba botlottunk. Mámoros, rajongó "menekült"-drukkerek ugorjanak, ők tekintsék felmentettnek magukat a megoldás kényszere alól. Az ellenmondás észlelése alól is.
A latolgatni/mérlegelni hajlandó olvasóktól pedig azt kérjük, hogy a Faymann-paradoxon megoldását szíveskedjenek megküldeni annak az egyetemnek a címére, amelyen Faymann elvtárs tanulmányait megkezdte, de befejezni - érthető és méltányolható okokból - már nem volt érkezése.
Izrael falat épít a szír menekültek ellen (itt)
Faymann elvtárs lenácizta az Orbán-kormányt annak menekültpolitikája miatt. Pont azért, nem másért.
Politikus lévén, nyilván nem "úgy" gondolta, egy-az-egyben, hanem csak úgy. De azért játszunk el a gondolattal, mintha tényleg úgy gondolta volna.
Az Orbán-kormány és a magyar állam "menekült"-politikája egészen ezidáig ultraliberális jellegű volt. De facto. Ténylegesen ugyanis a magyar-szerb határt ezidáig az lépte át, aki csak akarta, akkor, amikor csak akarta, ott ahol csak akarta, és úgy ahogyan csak akarta. Drót mellett, drót alatt, drót fölött. Ételt-italt, egészségügyi ellátást, szállást, buszt, vonatot kapott. Ejnye-ejnyét nem igazán. Regisztrálnia, ujjlenyomatot adnia sem kellett, ha nagyon nem akart. Csoportosan ellenszegülhetett, áttörhetett, ha nagyon akart. Vonulgathatott autópályán, béníthatta egy főváros közlekedését, szemetelhetett - ahogyan csak akart. Megtörhette a magyar rendőrség, a magyar állam akaratát büntetlenül, retorziót nem kockáztatva, ha muszájnak vélte. Mámoros politikai idióták éljenzését is élvezhette, akkor is, ha nem igazán akarta. Ellendrukkerektől, gyújtogatóktól, neonáci bántalmazóktól nem kellett tartania.
Mindez nem csak múlt időben, de jelenidőben is áll. Ez bizony egy ultraliberális környezet, ultraliberális kormány, ultraliberális állam, ultraliberális ország. Mi lehet egyáltalán ultraliberális kontextus, ha ez nem az?!
A dolognak ezt a logikai lábát ezzel bizonyítottnak is vehetjük. Faymann elvtárs viszont ezt az ultraliberális állapotot fasisztoidnak tartja.
A másik hír szerint Izrael - szomszédos ország létére - egyetlen fia szíriai menekültet sem hajlandó befogadni.
Sőt, falat kíván építeni a szír határon, ahogyan azt más határain már meg is tette. Tekintve, hogy a szírek túlnyomó többsége kora gyermekkorától fogva elkötelezetten Izrael- és zsidóellenes, ezen az állásponton nem igazán lehet csodálkozni. Sőt, csak helyeselni lehet. Izraelnek erkölcsi joga és kötelessége megőriznie önmagát. Aki ezt a jogát elvitatja, azt a HÚ egyetértésével nyugodtan le lehet nácizni.
És most végre eljutottunk a Faymann elvtársról elnevezett paradoxonhoz. Ez egy nagyon nehéz, megoldhatatlannak látszó logikai fejtörő. Izrael menekültpolitikája ugyanis per definitionem nem lehet náci jellegű, vagy ilyesmihez hasonlatos. Kő, faék. Viszont ez a menekültpolitika százszor olyanabb, mint a magyar kormány ultraliberális menekültpolitikája. A magyar kormány menekültpolitikája azonban - Faymann elvtárstól tudjuk - náci természetű. Ergo logikai ellenmondásba botlottunk. Mámoros, rajongó "menekült"-drukkerek ugorjanak, ők tekintsék felmentettnek magukat a megoldás kényszere alól. Az ellenmondás észlelése alól is.
A latolgatni/mérlegelni hajlandó olvasóktól pedig azt kérjük, hogy a Faymann-paradoxon megoldását szíveskedjenek megküldeni annak az egyetemnek a címére, amelyen Faymann elvtárs tanulmányait megkezdte, de befejezni - érthető és méltányolható okokból - már nem volt érkezése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)