Politizáló egyetem és a kollektív magyarbűnösség

CEU-rektor: bűnös nép a magyar


"Beszéljen egy budapesti zsidóval Magyarország örök ártatlanságáról – javasolta az osztrák Der Standard újságírójának Michael Ignatieff, a Soros-egyetem rektora annak kapcsán, hogy a magyar kormány szerinte úgy írta át a tanterveket, hogy Magyarország dicsőségét, ártatlanságát és szenvedéseit hangsúlyozzák a XX. században."

Ez a rasszista disznó nyíltan ragaszkodik Magyarország kollektív bűnösségének ("fasisztaságának") bélyegéhez, fiatal gazdája pedig ahhoz, hogy hazánk nem demokratikus (azaz nem civilizált) ország. (A magyarság kollektív bűnösségét hirdető ordas XX. századi eszmére nekünk magyaroknak nem árt allergiásnak lennünk. Emlékeztetőül: ennek jegyében hurcoltak több százezer magyart rabszolgaságba a "tatárok", gyilkoltak le 30+ ezer magyart a Délvidéken Tito kommunista partizánjai, űztek el szülőföldjükről megint csak több százezer felvidéki magyart Benesék. Persze ellenségeinknek nem róhatjuk fel azt, hogy figyelmen kívül hagyják mindezeket.)

A magyarság közmondásos vendégszeretetével visszaélve a nemzetközi médiában szorgalmazza az alkotmányos, törvényes magyar kormány, ill. Magyarország Unió általi büntetését, kiközösítését. Elképesztő arcátlansággal igényt tart arra is, hogy minősítse a magyarországi történelemtanítás, a történelemtankönyvek tartalmát. Visszaélve azzal, hogy mindez természetesen módon de jure és de facto szabadságában és jogában áll a mai Magyarországon magánemberként. Nincs azonban ilyesmire erkölcsileg és protokollárisan joga egy államilag befogadott egyetem rektoraként. Kapitális szereptévesztés. Sehol a civilizált világban nem tűrnek meg ilyesmit, mindenütt íratlan elvárás az alkotmányos rend tiszteletben tartása, külföldiek esetében pedig a belügyekbe való nyílt beavatkozás, a pártpolitikai tevékenység mellőzése, a mindenkori kormány elleni propaganda-tevékenység tilalma. Sehol sem szükséges ezeket törvénybe foglalni, triviális és racionális korlátokról van szó. Az "egyetemi autonómia" fogalma és védelme ezen korlátok tiszteletben tartásával lehet csak értelmesen fenntartható. Mindezek fényében érthetetlen a "diktátor" és az illetékes szolgálatok puhasága, amely még mindig nem tett pontot ennek az abszurditásnak a végére, és még mindig nem szorította ki Magyarországról ezt a társaságot minden skrupulus nélkül. Valahogy úgy, ahogyan azt Prága anno már simán megengedte magának, semmiféle nemzetközi felzúdulást sem keltve.

Választási útmutatás, 2019. május

Bár a szavak tövig koptak már, az érvek és a címkék, minősítések, sértések is rettentő unalmasak jó ideje, és igazából kizárólag a gúnyolódásnak, szellemeskedésnek és a kölcsönös bosszantásnak (azaz a kamaszos, felhőtlen szórakozásnak) volna csak létjogosultsága, mégis, mivel olyan virulens igény jelentkezett az útmutatásra, amilyen, az alábbiak szerint röviden sort kerítünk rá.

Európai parlamenti választásról lévén szó, megengedhetjük magunknak a szellemi luxust, hogy elvonatkoztassunk kisszerű hazai belviszályainktól, és tényleg Európa jövőjére-jelenére függesszük tekintetünket. Különös tekintettel persze hazánk (és Közép-Európa) unión belüli szerepére. (Ez utóbbi kérdést tegyük most mégis félre, annak fenntartásával, hogy ezt a szerepet egyáltalán nem a francia/benelux vagy más ízlés/érdek szerint kell betöltenünk, hanem saját ízlésünk és érdekeink szerint.)

Óvakodnunk kell tehát akár a tűztől/pestistől azoktól a politikai idiótáktól, akiktől az Európa sorsára irányuló távlatos létkérdésekre is kizárólag orbánozós válaszokra telik.  Ne tévesszen meg bennünket az, ha ezek a politikai idióták rendszerint igazi európéer-nek tettetik magukat, hiszen igazán vérbeli provinciálisokról van szó, akik saját hazai hatalmi igényeik szemüvegén keresztül néznek/láttatnak mindent, ami pedig ezerszer fontosabb Magyarország éppen aktuális belpolitikai harcainál.

Hogy melyek ezek az Orbánnál/Fidesznél is ezerszer fontosabb európai ügyek, amelyekről most éppen megtisztelő alkalmunk van véleményt nyilvánítani?

Kezdjük mindjárt a legelsővel. Amennyiben tényleg az európai civilizáció kiváltságos, büszke és öntudatos fiai vagyunk, valamint nem vagyunk különösen allergiásak a kereszténységre/keresztyénségre (amely az európai civilizáció de facto leválaszthatatlan alkotó eleme, bármilyen bonyolult  is legyen ez a kapcsolat), hanem legalábbis a jóindulatú semlegesség talajára helyezkedünk, akkor szükségképpen egy furcsa lélektani jelenséget kell megtapasztalnunk önnön magunkon. Ez pedig nem más, mint a részrehajlás, elfogultság, drukkerség, együttérzés, nosztalgia, szorítás az európai civilizáció iránt és javára és más civilizációkkal szemben. Igen, az azonosulás és a kitüntető szeretet. Amennyiben ezt a lelkiállapotot nem tapasztaljuk magunkon, akkor baj van. Ha ne adj' Isten véletlenül a muszlim vagy afrikai fiatalok gondjai erősebb szívdobogást váltanának ki belőlünk az európaiak gondjainál, vagy még konkrétabban fogalmazva: a muszlim (vagy afrikai) érdekeket előbbre valónak éreznénk az európai érdekeknél, akkor bizony nem igazán vagyunk méltóak a mostani szavazási részvétel jogára.

Óvakodnunk kell tehát azoktól a politikai idiótáktól (vagy eufemisztikusan szólva: "hamis prófétáktól"), akik nyilvánvalóan nem az európai érdekeket tartják elsődlegesnek az iszlám civilizáció érdekeivel szemben. Akik nyilvánvalóan nem a mi "fajtánknak" drukkolnak. (Ismétlés: attól teljesen függetlenül, hogy bármilyen esetleges szörnyűségeket műveltek is Orbán, a lánya, veje és cinkosai, akármilyen "birkák", "agymosottak", diktatúrakedvelők és hasonlók is a magyar választók.)

Innen kezdve már csak egy dolgunk van. Felfogni, azonosítani, hogy melyek is az európai civilizáció valódi és méltányolható érdekei. Ezen valóban lehet vitatkozni, nem is keveset. Valóságos szellemi útvesztő ez. De szerencsére van segítség, súgás a feladathoz. Ráérő gondolkodók, írók, publicisták és hasonlók már elkészítették azokat a sablonokat, amelyeket modellként használva megoldhatjuk a rejtvényt. Szerencsére a bőség zavarával küzdünk.

Egy zseniális, profétikus, elsöprő erejűen érvényes modell például Jean Raspail disztopikus regénye:

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201806/a_szentek_tabora_jean_raspail_latomasa_europa_bukasarol?fbclid=IwAR26q6hOdk0Kkx0XB7b7NEto-5PVnLFxLgfcSJGIKO8fllgtbhZCXnhmAfQ

Vagy Douglas Murray-től a magyar nyelven is olvasható érvgyűjtemény, az "Európa furcsa halála":

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=303689

Rövid ismertető ez utóbbiról:
https://pestisracok.hu/ha-europa-nem-akar-elpusztulni-tegye-magat-nemkivanatossa-douglas-murray-europa-furcsa-halala-cimu-konyverol/


Ezek és a hasonló, érvényes modellek felnyithatják szemünket akkor is, ha valami furcsa álomvilágban élnénk véletlenül.

Óvakodjunk tehát azoktól a politikai idiótáktól (=hamis prófétáktól), akik szerint Európa folyamatos, tömeges, rendszerszerű elözönlése muszlim és afrikai tömegek által az európai civilizáció érdekei szerint való. (Zavarba ejtő, hihetetlen, de léteznek ilyenek.) Elég ennek belátásához a "józan paraszti ész", nemigen kell hozzá több.

Óvakodjunk azoktól is, akik szerint az elárasztás, az invázió ellen semmit sem lehet tenni, tehát nem is kell. Ezért aztán nem is beszélnek róla. Mintha nem is létezne. Maradjunk annyiban, hogy ez a felfogás az invázió támogatásának egy rejtőzködő formája.

Óvakodjunk azoktól az agyafúrt, cseppet sem idióta politikusoktól, akik hol így, hol úgy nyilatkoznak az invázióról, hol kitérően, hol folyton másra terelve a szót, hol kétértelműen, így is , úgy is érthető, de mindenképp megfoghatatlan, soha semmire sem kötelező módon.

Óvakodjunk a manipuláció nagymestereitől, a Merkel/Micron-tanítványoktól, akik simulékony szavakkal altatják/nyugtatják a hazájukért aggódókat, miközben eltökélten blokkolva minden valós ellenlépést, csendben és kitartóan pártolják, támogatják, szervezik az áradatot.

Óvakodjunk továbbá azoktól a megtévesztőktől/megtévedtektől, akik szerint simán nem az invázió Európa legnagyobb gondja, hanem valami más, esetleg valami zöld vagy egyéb. Ez csakúgy rejtett bűnpártolás.

Óvakodjunk azoktól a politikai idiótáktól is, akik szerint az Európába történő folyamatos, rendszerszerű, tömeges muszlim/afrikai betelepedést előirányzó és segítő/szervező Soros-terv nem létezik, valamint azoktól is, akik ha bár tagadják, akár más néven nevezik, de mégiscsak a Soros-tervvel azonos logikájú, aszerint összehangolt politikai cselekvést propagálják, illetve művelik.

Íme alább a Soros-terv egy originális verziója. Annyira abszurd, annyira ördögi, annyira Európa-ellenes, hogy nem lehet elfelejteni soha, bár vannak sokan, akik szerint hiba volt ilyen nyíltan kifecsegni. De mi ne feledjük semmiképp...

https://www.marketwatch.com/story/george-soros-heres-my-plan-to-solve-the-asylum-chaos-2015-09-29

Óvakodjunk a politikai idiótáktól, akik szerint az invázió nem is  létezik, nem történik, nem folyik. Vagy ha létezett is, már megszűnt. Ezek sem biztos, hogy valóban idióták. Lehet, hogy szimplán csak ők tartanak  idiótának bennünket.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: Különösen óvakodjunk azoktól a politikai idiótáktól és/vagy rosszhiszeműen cinikus kísértőktől, akik rendületlenül sugallják azt a tarthatatlan álláspontot, miszerint a muszlim invázió eltűrése, sőt mi több, támogatása az igazán keresztényi szeretetből fakadó, elháríthatatlan kötelessége minden igazi kereszténynek. (Ironikus, hogy ezen cinikusok nagy része számára a kereszténység, de minden vallás is amúgy vörös posztó. Akad azért köztük pápa is, püspök is.)

Most csak egy ilyen püspökről, aki nem restelli kimondani, hogy több közösséget érez a muszlimokkal, mint a keresztényekkel (utólagos beillesztés):
https://www.breitbart.com/europe/2019/06/05/swedish-bishop-claims-more-common-muslims-right-wing-christians/?fbclid=IwAR3B8z6Y1UyRVvJAdP1qZom5gs8NEdeZ7L5TeJLF_x-BXoZ_JtZkjPFFUTg

Ennek az álkeresztény  felfogásnak természetesen semmiféle szentírási - sem ószövetségi, sem újszövetségi - alapja sincs. Sehol sem tanítja a Szentírás, hogy az Istentől kapott, őseink által örökül hagyott földet/hazát át kellene adnunk önként és dalolva a filiszteusoknak vagy asszíroknak. Sehol sem tanítja, hogy bárgyú módon utat/teret kellene engednünk a hitünket tagadóknak. Sehol sem tanítja, hogy Krisztus ellenségeit, a bűnt, a Sátánt szeretnünk kellene - ellenkezőleg. (A saját ellenségeinket talán igen,  a tiédet is, de nem Krisztusét.) Nem véletlen, hogy a Biblia utolsó könyve, mintegy végszava, a Jelenések könyve a megalkuvást nem ismerő, végső harcról szól a Bárány ellenségeivel szemben, a "szentek táborát", a "szeretett várost" ellepni szándékozókkal szemben. (Külön kérdés, hogy a legalsó szintű, "népi" kereszténység híveihez valamiképpen kevésbé hatékonyan jutnak el ezek a szívszorító üzenetek.)

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljöttek a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat.”
(Jelenések Könyve 20:7–9)

A "szentek tábora", a "szeretett város" nem más, mint maga Európa, a nyugati civilizáció. Nincs rá méltányolható, értelmes okunk, hogy ne álljunk ki most érte mi porszemek, amik egyébként egyenként vagyunk.

Egy történelmi rejtély

A brit trónörökös Erdélyben (itt)


Európa egy varázslatos szeglete - még mindig - az erdélyi Szászföld. Ezt legalább egyszer az életben minden európainak látnia kell. Nem csoda, hogy rabul ejtette a brit trónörökös szívét. Csak remélni lehet, hogy a trónörökös időnként elmereng a történelem egy különös rejtélyén: Hogyan vált lehetségessé, hogy annak az etnikumnak, amely 800 évig élt, virágzott, alkotott ezen a tájon, amely ránk hagyta ezt a különleges (és a trónörökös által is csodált) építészeti örökséget, a magyarság kebeléből való kiszakadása után 80 évvel hírmondója is alig akad?! És ha - művelt, világlátott ember lévén - valóban elmereng ezen, akkor kínozza-e valamiféle lelkifurdalás, amiért saját hazájának is oly vaskos része volt ebben a különös eltűnésben?

Villámgyors reakció

Az USA-nagykövetség a Figyelő listájáról (itt)


Az indokolatlanul villámgyors, ezért árulkodó reakció is alátámasztani látszik a hipotézist, miszerint a Soros-hálózatban titkosszolgálati fedőszerv-hálózatot tisztelhetünk.

Választási útmutatás, 2018. április 7.

Hatalmas, történelmi léptékű folyamat zajlik Nyugat-Európában már évtizedek óta. Alattomosan, lopakodva, lépésről lépésre,  álcázottan, mindazonáltal mégis egyértelműen és világosan. Európa elárasztása arab és afrikai tömegekkel, Európa elarabosítása/afrikanizálása, az európai népesség összetételének mesterséges átalakítása. Nincs igazából ebben semmi új, mindössze annyi, hogy most már végképp elérkezett az idő ennek a történelmi folyamatnak megálljt parancsolni. Végképp elérkezett az idő, hogy Európa elaltatott, manipulált, jólétben elpuhult népe felébredjen bávatag szendergéséből. Felébredjen,  összeszedje magát, és csodálatos, különleges, egyedi történelmi örökségének, az európai civilizációnak védelmére keljen.

Ehhez foghatóan fontos teendő ebben a történelmi pillanatban nincs is más, egyetlen egy sem. Ehhez képest minden más egész egyszerűen szánalmasan lényegtelen. A beözönlésnek nemhogy szervezése, támogatása, de elfogadása, passzív tudomásul vétele, jelentőségének bagatellizálása, ne adj Isten, tényének tagadása is árulás. Mégpedig nemcsak közönséges, szimpla árulás, hanem árulás az ötödik hatványon.

Árulás a magyar haza létérdekei ellen, árulás közép-európai mivoltunkból adódó érdekeink, árulás átfogó európaiságunk, árulás az egész nyugati civilizáció (a "fehér ember", vesd össze a "fehérek közt európai" költői megfogalmazással), és végül árulás az egész emberi nem, az egész emberi civilizáció ellen is, hiszen Európa felemésztésével Fekete-Afrika/Közép- és Közel-Kelet azon tíz- és százmilliói is valódi segítség, esély, remény és példa nélkül maradnak, akiknek testvérei Európa felemésztésére ide útra kelnek.

Ocsmány, tömény egy árulás, még ha nem feltétlenül tudatos is. Elkövetőit átkozzák is majd érte visszamenőleg  a soron következő európai nemzedékek, amelyeknek véres harcokban, sokkal kedvezőtlenebb esélyekkel kell majd megvívniuk a küzdelmet mindazokért az értékekért-eszményekért (az "európai értékekért"), amelyeket elődeik már egyszer birtokoltak, de amelyeket oly könnyelmű léhasággal el is tékozoltak.

Nem kérdés, hogy Orbán Viktor és a Fidesz viselt dolgai mindehhez képest eltörpülő súlyúak. Nem ez volna a helyzet, ha lenne akár csak egyetlen ellenzéki párt is, amelyre az invázió elleni védekezés ügyét itt és most Magyarországon jó szívvel bízni lehetne. (Némelyik esetében még abban sem lehetünk elég biztosak, hogy szeretik-e egyáltalán a hazájukat, szeretik-e egyáltalán a magyarokat.) De sajnos nincs. Egyetlen szál sem. A politikai váltógazdaság egyébiránt rendkívül kívánatos állapota utáni olthatatlan vágyunkat ezért legalább négy újabb évre jegelnünk kell. Beteges aránytévesztés lenne másképpen cselekedni.

Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük: azon bizonyos "viselt dolgok" (nem tehetünk úgy természetesen, mintha ezek nem léteznének) mindegyikének szaga az "ellenzék" felől is árad rettenetesen.

Tulajdonképpen egyszerű tehát a képlet: Az árulás ötödik hatványa mindenképpen nagyobb bűn, mint bármilyen más vétek, amelyben amúgy persze az árulók maguk is vétkesek.

Kivenni a világból

Migránsok menetelése Velencébe (itt)

Menetelnek. Követelnek. Ki akarnak venni a világból. Felélni, amit csak lehet. Betenni nem megy. A hasznos idióták (ez esetben egyes plébánosok, szakszervezetisek) segítik - a követelésben - őket. Belegondolni is rossz, szerencsére történelmi disztópia csupán, mi lenne, ha ez a kivenni-szocializált emberfajta erősebb lenne fegyveresen Európánál. Szerencsére nem az. Így azért - elárasztással - tovább tart a dolog. Van még valamennyi idő - bár vészesen fogy - észhez térni, felkészülni. Legeslegelső sorban, minden mást megelőzően, megvédelmezni a történelem különleges,  egyszeri, sok véráldozatra nyert kegyelmi ajándékát, a mi drága Európánkat, a nyugati civilizációt. A valahogyan, sok küszködéssel, de mégis, nemcsak kivenni, de világba betenni is képes emberek hazáját.

Másodsorban felkészülni végre arra, miképpen lehetne ezeket a követelni-kivenni nem rest embereket hatékonyan, de önfeladás nélkül megsegíteni abban, hogy megteremthessék otthon a maguk "Európáját". Abban a pillanatban váltunk tényleg rasszistává, amelytől fogva nem tartjuk erre a teremtésre  képesnek őket.

Tiszta sor, józan ésszel nemigen vitatható. Elárasztani, menetelni, követelni, kivenni, elvenni, felélni pedig: sem nekünk, sem nekik nem járható út.

Franciaország elveszejtése

Tilos a betlehem-állítás Franciaországban (itt)

Kereszt-leretusálás, kereszt-eltávolítás, betlehembetiltás: nem sok köze van mindezeknek a szekularizációhoz, az egyenlőséghez. Ellenkezőleg: ezek a nyomuló, lopakodó perverziók Franciaország, és tágabban nézve, Nyugat-Európa iszlamizációjának, afrikanizálódásának egyre intézményesülődő folyamatába illeszkednek kiválóan. Éppenséggel az iszlám vallási fanatizmusnak nyitják a teret.

Nagyon sok mindennek meg kell változnia most már sürgősen a gyakorlati liberalizmus értelmezése terén, hogy a valóságos liberalizmus Európában megmaradhasson a jövő nemzedékei, és az egész világ számára. Hogy ez az egész rémálom, a már-már elveszett Franciaország továbbveszejtése, és féltett közös kincsünk, Európa tékozlása véget érjen végre.